Vérlemezkegátlók

Az úgynevezett vérlemezkegátlók csökkentik a vérlemezkék összecsapódását, ezáltal csökkentik a vérrögök kialakulásának és az erek elzáródásának veszélyét. Ez az aszpirinen kívül más hatóanyagokkal, más hatásmechanizmuson keresztül is lehetséges.

Hogyan hatnak a vérlemezkegátlók?

A vérlemezkék aktiválódásuk során különböző anyagokat bocsátanak ki, melyek a közvetlen környezetben lévő többi vérlemezkét aktiválják. Ezen anyagok receptorukhoz való kötődését meg lehet gátolni, így elmarad az ereket eltömítő vérlemezkedugó kialakulása, vagy legalábbis csökken a kapcsolódó vérlemezkék száma. Ezzel a hatásmóddal gátolják az ateroszklerózis kialakulását a tiklopidin, a prasugrel és a klopidogrel hatóanyagú gyógyszerek.

Ezek a szerek szájon át adva gyorsan és teljesen felszívódnak, maximális hatásuk egy hét múlva alakul ki, de abbahagyásuk után is még legalább egy hétig megmarad. A hatás gyorsítása érdekében gyakran nagyobb kezdő adagot adnak az orvosok.

Mikor alkalmazhatók ezek a szerek?

Minden olyan esetben lehet ezeket a hatóanyagokat alkalmazni, amikor az acetilszalicilsavat is, sőt aszpirinintolerancia, illetve gyomor- és nyombélfekély esetén is, vagyis ha az aszpirin ellenjavallt.

Ellenjavallatok

A tiklopidin és a klopidogrel szedése ellenjavallt bármilyen eredetű vérzés vagy vérzékenység esetén, májkárosodás mellett, valamint terhesség és szoptatás ideje alatt. Alkalmazásuk esetén minden műtét vagy fogászati ellátás előtt érdemes erről tájékoztatni a kezelőorvost, mert ilyen esetekben a vérzési idő elnyújtása miatt a gyógyszer módosítására vagy szüneteltetésére lehet szükség. A tiklopidin ezenkívül akkor sem alkalmazható, ha a kórtörténetben bármilyen vérsejtszámeltérés előfordult.

Lehetséges mellékhatások

Mindkét hatóanyag (tiklopidin, klopidogrel) okozhat gyomor-bélrendszeri problémákat, bőrtüneteket, bőrbevérzéseket, és esetleg orrvérzést, melyek azonban nem olyan súlyosak, hogy a terápia felfüggesztését tegyék szükségessé, ugyanis hamar elmúlnak.

A mellékhatások tekintetében is a tiklopidin vezet, ugyanis ez az eddigieken túl a fehérvérsejtszám csökkenését okozhatja, mely nagyon ritka, de potenciálisan súlyos szövődményekhez vezethet.

Emiatt az alkalmazás első 3 hónapjában rendszeres vérképellenőrzés szükséges. A klopidogrel ehhez képest lényegesen kevesebb szövődményt okoz.

A tiklopidin és a klopidogrel kölcsönhatásai más szerekkel

Bár egyes esetekben indokolt az egyidejű szedés, mindkét hatóanyagra jellemző, hogy acetilszalicilsavval vagy más típusú véralvadásgátlókkal összeadódik a hatásuk, vagyis nő a vérzés kockázata. Szintén fokozódhat a vérzés kockázata nemszteroid gyulladásgátlókkal való tartós együttes alkalmazás esetén.

A savlekötők megkötik a tiklopidint a bélrendszerben, így csökken a felszívódása és a hatékonysága.

Ezzel ellentétben a savcsökkentő hatású cimetidin fokozza a tiklopidin hatékonyságát, mert gátolja a lebomlását.

A tiklopidin viszont az asztma kezelésére használt teofillin kiürülését gátolja, aminek nyugtalanság és szapora szívverés lehet a tünete.

Klopidogrellel ezeket a kölcsönhatásokat nem vagy csak kevésbé kifejezett módon figyelték meg, viszont más gyógyszerek, mint például az epilepsziaellenes fenitoin, a koleszterincsökkentő fluvasztatin és egyes nemszteroid gyulladáscsökkentők hatását növeli a lebomlásuk gátlásával.

Mind a klopidogrel, mind a tiklopidin szedése esetén érdemes körültekintőnek lenni a szerotoninvisszavételt gátlók (SSRI) egyidejű szedésével is.

Rendszeres orvosi ellenőrzés szükséges!

A vérlemezkegátlókkal kialakuló kölcsönhatások lehetősége miatt fokozott óvatosság szükséges más gyógyszerekkel való együttszedéskor, és nem árt időnként ellenőriztetni a véralvadási paramétereket sem, hogy megfelelő-e a vérlemezkegátló hatékonysága.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész
Aktualizálta: Dr. Mélypatakiné Dr. Áfra Júlia, szakgyógyszerész