Az allergiás nátha gyógyszeres kezelése

A szénanátha és a nem szezonális allergiás nátha kezelése magában foglalja a megelőzést, az allergének elkerülését, a lépcsőzetesség elvén alapuló tüneti-gyógyszeres kezelést, az immunterápiát, valamint a gondozást.

Az allergiás nátha tünetei akár olyan súlyosak lehetnek, hogy a beteg életminőségét, koncentrációkészségét, tanulási képességét is rontják. Gyakran a munkavégzés minőségére is kihatással vannak.

A kezelés csak akkor eredményes, ha a várható szezon előtt egy-két héttel kezdődik és a szezon végéig folyamatos. Az egész évben tartó (perenniális) allergia állandó kezelést igényel.

Az alábbiakban az allergiás eredetű orrnyálkahártya-gyulladások kezelésében használatos gyógyszertípusokat foglaljuk össze.

Antihisztaminok (H₁-receptor-antagonisták)

Az allergiás eredetű nátha korai tüneteiért leginkább az allegiás reakció során a sejtjeinkből felszabaduló hisztamin nevű anyag tehető felelőssé. A betegség kezelésében használt antihisztaminok a hisztamin H₁-receptorairól mintegy "leszorítják" a hisztamint, és így mérséklik a korai tüneteket. Azonban az antihisztaminok az allergiás reakció késői fázisát, a nyálkahártya-ödémával és következményes orrdugulással járó gyulladást csak mérsékelten befolyásolják.

Az antihisztaminok alkalmazhatók mind lokálisan – az orrba – juttatva (azelastin, levocabastin), mind szájon át (orálisan) tabletta formájában szedve.

• A lokálisan alkalmazott szerek hatása gyorsan (15-20 perc alatt) kialakul, azonban ezek nem befolyásolják a többi szerv tüneteit, például az orrcsepp a szemviszketést.
• Az orális antihisztaminok előnye, hogy nemcsak az orrtüneteket mérséklik, hanem a szem- és bőrtüneteket is, valamint csak napi egyszeri gyógyszerbevételt igényelnek.

Az antihisztaminok csökkenthetik vagy megszüntethetik a bőrpróbák végzése során az IgE által közvetített allergiás bőrreakciót, ezért bőrteszt végzése előtt adásukat – az orvos utasításai szerint – fel kell függeszteni.

Az antihisztaminok lehetséges mellékhatásai

Az első generációs antihisztaminok a központi idegrendszerre is hatnak, emiatt álmosságot, fáradékonyságot és a koncentrálóképesség csökkenését okozhatják. Ezen hatásuk miatt az allergiás rhinitis kezelésében ma már nem javalltak.

Ezzel szemben az úgynevezett második generációs antihisztaminok (azelastin, cetirizin, levocetirizin, loratadin, desloratadin, bilastin, fexofenadin, rupatadin) elsősorban a perifériás H₁-receptorokhoz kötődnek, és csak igen kis mennyiségben, vagy egyáltalán nem jutnak el a központi idegrendszer sejtjeihez, tehát az általánosan használt dózisoknál nem jellemző a mellékhatás, viszont a tüneteket jelentősen csökkentik.

Kortikoszteroidok

A kortikoszteroidok hatása krónikus fennállású náthában összetett gyulladáscsökkentő képességüknek köszönhető, mindezek eredményeként csökken az orrdugulás érzése és az orrváladékozás. A hatásuk lassan, 1-2 nap alatt fejlődik ki teljesen. Allergiás eredetű náthában szenvedő betegeknél a szteroidokat szinte kivétel nélkül lokálisan, orrba adagolják. Hatékonyabb, gyors tünetenyhítő és hosszan tartó hatású a szteroid és antihisztamin kombinációt tartalmazó orrspray.

A helyileg alkalmazott szteroidok terápiás előnyei abból adódnak, hogy a szteroidok gyulladáscsökkentő hatása lokális alkalmazás mellett is kialakul, a szervezet egészére vonatkozó hatások (melyek között súlyos mellékhatások is lehetnének!) a szerek általánosan használt adagjai mellett elhanyagolhatóak. A helyi hatású szteroidok elterjedése előtt gyakran alkalmaztak szteroidinjekciót, melynek súlyos, a szervezet egészét érintő késői mellékhatásai voltak, emiatt ez a terápia nem javasolt!

Mivel a jó lokális hatás feltétele, hogy a gyógyszer minél nagyobb nyálkahártya-felületre kerüljön, ezért az eszközök helyes használati módjára a betegeket meg kell tanítani. E tekintetben legelőnyösebbek a gyógyszeroldatot mechanikusan porlasztó eszközök. A másik fontos dolog, hogy a helyi szteroidok hatásának teljes kialakulásáig néhány nap szükséges, tehát a készítményeknek nincs azonnali tünetmérséklő hatása. Ez nem indokolja a kezelés abbahagyását! Az eredményességéhez rendszeresség és türelem szükséges.

Kromoglikátok

A dinátrium-kromoglikát és a nátrium-nedocromil helyileg ható antiallergiás szer. Az IgE-függő allergiás reakciókban gátolják a hisztamin és egyéb anyagok felszabadulását. A kromoglikátok az enyhe és közepesen súlyos allergiás náthákban mérséklik az orrviszketést, tüsszögést, orrfolyást, de alig befolyásolják az orrdugulás okozta panaszokat.

A gyógyszer tulajdonságai napi négyszeri alkalmazást tesznek szükségessé, ami jelentős hátrány a betegek szempontjából.

Nyálkahártya-lohasztó (dekongesztív) szerek

Az orrnyálkahártya gyulladásos folyamataiban közös, hogy a nyálkahártya erei kitágulnak, így a vérteltség többszörösére növekedhet, amely a gátolt orrlégzés egyik oka. Az érösszehúzó hatással rendelkező szerek ezt meggátolják, és ezáltal az orrlégzés jelentős mértékben javítható. Tudni kell azonban, hogy kizárólag az orrdugulást csökkentik és azt is csak tünetileg, nem a kiváltó okra hatva.

A nyálkahártya ödémáját helyileg csökkentő szerek hosszan tartó adagolása a "gyógyszer által kiváltott nátha" kialakulásának veszélyét rejti magában. Ez azt jelenti, hogy két hétnél tovább tartó adagolásuk esetén a nyálkahártya "hozzászokik" az alkalmazott gyógyszerhez, és annak elhagyásakor a náthára jellemző tünetek alakulnak ki, még akkor is, ha az eredeti kiváltó ok (például a pollenszezon) már nem áll fenn. Emiatt a lokálisan ható nyálkahártya-lohasztó gyógyszerek nem adhatóak 10-14 napnál tovább. Szteroidtartalmú orrspray használata mellett, kiegészítő terápiaként alkalmazható az orrdugulás gyors enyhítése érdekében.

A dekongesztív szereket orrcsepp, orrspray, illetve szemcsepp formában (phenylephrin, naphazolin, oxymetazolin, xylometazolin), illetőleg szájon át bevehető formában (például a meghűlés tüneteinek enyhítésére szolgáló porkeverékekben (phenylephrin, pseudoephedrin) széles körben alkalmazzák.

Szemcsepp

Az allergiás eredetű nátha bizonyos eseteiben a vezető tünet a kötőhártya érintettségével kapcsolatos, mely szükségessé teheti a kötőhártya szemcseppekkel történő kezelését, főként akkor, ha a terápiában alkalmazott egyéb szerek nem enyhítik a szempanaszokat.

A kezelés során használt szemcseppek között találunk antihisztaminokat (azelastine, antazolin), érösszehúzó hatású szereket (tetryzolium), kromoglikáttartalmúakat, illetve ezek kombinációit is. Hatásuk csak rendszeres használat esetén alakul ki. Extrém mértékű kötőhártya-gyulladás átmeneti kezelésére szükséges lehet szteroidtartalmú szemcsepp vagy szemkenőcs is, szemészeti ellenőrzés mellett.

Tovább Mi a különbség az allergia elleni készítmények között? | Az allergiás nátha immunterápiás kezelése

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Horváth Balázs, általános orvos
Aktualizálta: Dr. Hangonyi Csilla, tüdőgyógyász, allergológus