Viselkedési problémák: a hazudós gyermek

Következetesség, önmagunkkal szembeni őszinteség az alapja annak, hogy a gyerek ne váljon hazudozóvá, bár napjaink értékrendjében az igazmondás nem dobogós helyen áll. Ha fontosnak tartjuk, tanítsuk meg, mintakövetéssel erre a gyereket is.

Először definiáljuk, kinek mit jelent a hazugság, mert a fantáziálás nem egyenlő azzal. A kisebb füllentés sem sorolható ide. Sokszor előfordul, hogy amire vágyunk, azt valóságként fogalmazzuk meg. Vágyunk valamire és azt mondjuk, van nekünk olyan.

Volt valaki, aki vágyott egy kistestvérre és miután nem lett, azt kezdte mindenkinek mesélni, hogy kistestvére született. Ezt nevezzük vágyfantáziának. Nagy hibát vétünk, ha ez esetben gyerekünket hazugnak nevezzük. Egy számára vágyott de nem rajta múló dolgot oldott meg ő a gyermeki fantázia eszközével.

Érdemes a megbélyegző "hazug" helyett azon elgondolkodni, vajon mért van annyira szüksége egy testvérre, hogy fantáziájában teremt egyet magának, ezzel vállalva a lebukás szégyenteljes veszélyét is.

Sokszor a szülő tanítja meg a gyereket a hazugságra, mert észre se veszi, hogy nem mond igazat, vagy önmagával szemben kevéssé szigorú. A gyerekét viszont csak hibátlannak tudná elfogadni. Olyan pedig nem létezik...

Vannak olyan hazugságok, amelyeknek célja a félrevezetés, a következmények megúszása.

Ilyenkor érdemes átbeszélni a gyerekkel az egész történetet. Volt-e, van-e oka félni tőlünk? Megtanítottuk e arra, hogyan kell vállalni a következményeket?

Hazug párkapcsolatban a gyerek mintakövetéssel sajátítja el sok mindennel együtt ezt is. Önmagunkban nem vesszük észre, benne igen. Őt könnyebb büntetni, mint önmagunkkal szembesülni.

"Ne váljon hazudóssá"

Következetesség, önmagunkkal szembeni őszinteség az alapja annak, hogy a gyerek ne váljon hazudozóvá, bár napjaink értékrendjében az igazmondás nem dobogós helyen áll.

Ez nem mentség, nem magyarázat, de tény. Ha fontosnak tartjuk, tanítsuk meg, mintakövetéssel erre a gyereket is.

A kegyes és kedves hazugságokat soha ne tévesszük össze a félrevezetéssel.

(Kazimir Ágnes, gyermekpszichológus)