Inzulinrezisztencia - Jelentése, tünetei és kezelése

Az inzulinrezisztencia (IR) azt jelenti, hogy az inzulin hatása a célsejteken gyengül, ezáltal több inzulinra van szükség a megfelelő vércukorszint fenntartásához. Mindez nehezen felismerhető tüneteket okozhat, ugyanakkor egyszerű laboratóriumi vizsgálattal is kimutatható.

Mit jelent az inzulinrezisztencia?

Sejtjeink jelentős része csak inzulin hatására képes a cukor felvételére. Inzulinrezisztencia esetén szöveteink azonban az átlagosnál nagyobb mennyiségű inzulin jelenlétében tudják hasznosítani a működésükhöz megfelelő mennyiségű glükózt.

Szervezetünk fokozott inzulintermeléssel kompenzálja az inzulinérzékenység csökkenését. Ezt az extra szükségletet a hasnyálmirigyben lévő Langerhans-szigetek ß-sejtjei elégítik ki. Amíg a hasnyálmirigy több inzulint termel, addig az inzulinreceptorok csökkent érzékenysége és a szénhidrát-anyagcsere zavara rejtve maradhat, csupán a magas inzulinszint jelzi a problémát.

Ugyanakkor a kompenzáló mechanizmusok kimerülése manifeszt szénhidrátanyagcsere-zavar, cukorbetegség kialakulásához vezet (ezért is nevezik az IR-t a cukorbetegség előszobájának).

Az egészséges éhomi vércukorszint a 3,9-6,0 mmol/l határértékek között található. Az ennél magasabb érték már valamilyen kialakult szénhidrátanyagcsere-zavarra utal, azt jelezve, hogy a sejtek nem képesek a működésükhöz szükséges glükóz felvételére a vérből, így a vércukor szintje emelkedik meg. Az inzulinrezisztencia (IR) esetén szervezetünk sejtjei magas inzulinszint mellett még képesek a glükóz hasznosítására és így a vércukorérték határérték alatt marad.

Az inzulinrezisztencia tünetei

A betegség számos panasszal hozható összefüggésbe. Az inzulinrezisztencia diagnosztizálását tovább nehezíti, hogy a tünetek nem specifikusak (azokat sok más betegség is okozhatja), ráadásul látszólag különböző eredetű problémák formájában jelentkeznek. Az inzulin magas szintje ugyanis nemcsak közvetlenül okoz panaszokat, hanem a hormonháztartás (progreszteron, ösztrogén, tesztoszteron és más hormonok) befolyásolásán keresztül hat számos szervünk működésére. Különösen túlsúlyosak és nők esetében érdemes a nehezen meghatározható rendellenességek (pl. rendellenes menstruáció, hangulatváltozás, nehéz teherbeesés) hátterében az IR-t keresni.

Mindkét nemnél jellemző tünetek

• Étkezések után jelentkező fáradtság, éhségérzés, szédülés
• Túlsúly, eredménytelen fogyókúra
• Pattanásos, zsíros bőr
• Izzadás
• Alvászavarok, idegesség, stressz
• Rossz közérzet, esetleg depresszió
• Fejfájás, migrén

Nők esetében jellemző tünetek

• Menstruációs zavar (menstruáció előtti barnás pecsételő vérzés, vérzés késik vagy elmarad)
• Fokozott szőrösödés
• Fogantatás nehézsége, meddőség

Férfiaknál jelentkező tünetek

• Merevedési zavar
• Hajhullás, korai kopaszodás

A gyakorlatban nem az inzulinrezisztencia tünetei adnak okot a kivizsgálásra, hanem egy társbetegség miatti kivizsgálás kapcsán derül rá fény. Az inzulinrezisztencia összefüggésben áll ugyanis a szív-érrendszeri betegségekkel: a magas vérnyomással, a magas koleszterinszinttel és ezáltal a trombózishajlammal. Az endokrinológiai problémák közül leggyakrabban a pajzsmirigy-alulműködéssel, a policisztás ovarium szindrómával (PCOS) hozható összefüggésbe, a PCOS-es nők mintegy kétharmadára jellemző az inzulinrezisztencia.

Gyakran a meddőség okának kutatása során, egy nőgyógyászati vagy endokrinológiai vizsgálat alkalmával derül fény a PCOS hátterében álló anyagcserezavarra.

Gyanú esetén elsősorban belgyógyász szakorvoshoz kell fordulni, ám a jellemző tünetek sokrétűsége miatt gyakran endokrinológiai, diabetológiai vagy nőgyógyászati vizsgálat során derül fény rá.

Kivizsgálás - Laboreredmények értelmezése

Az inzulinrezisztencia vizsgálatához az éhomi vércukorszint és a hozzá tartozó szérum-inzulinszint mérése szükséges. Az inzulinmeghatározás nem része a rutin vérképnek, ám bármely laborban elvégeztethető.

Az IR kifejezéséhez az úgynevezett HOMA indexet használják. A HOMA index az éhomi vércukorszitnek és az éhomi inzulinszintnek a szorzata osztva 22,5-tel. Amennyiben az így kiszámított érték 2,5 feletti, inzulinrezisztenciát jelent.

Az inzulinrezisztencia, prediabétesz diagnózisára gyakran javasolják az orális cukorterhelés elvégzését, párhuzamosan szérum-inzulinszintek meghatározásával. Amennyiben önmagában a vércukorszint is az egészségesnél magasabb (6.0 mmol/l feletti), az manifeszt szénhidátanyagcsere-zavar (prediabétesz vagy cukorbetegség) kialakulását jelenti.

Nőgyógyász és endokrinológus szakorvosok különösen családalapítási tervek, gyermekvállalás előtt javasolják a vizsgálatot. Részben azért, mert az inzulinrezisztencia akadályozhatja a teherbe esést, meddőséget okoz, vagy sikeres fogantatás esetén hatással lehet a magzat egészségére.

Kockázati tényezők

Általában az életkor előrehaladásával az inzulinérzékenység csökken, fokozódik mind a prediabétesz, mind a cukorbetegség kialakulásának kockázata.

Rizikótényezői között kiemelt jelentőséggel bír az elhízás. Inzulinrezisztens személyeknél gyakori a hasi vagy centrális elhízás (úgynevezett alma típusú elhízás) és a részben a táplálkozási szokásokkal összefüggő emelkedett trigliceridszint (hipertrigliceridémia) is. A mozgásszegény életmód szintén fokozz az IR kialakulásának esélyét. A környezeti tényezők mellett az örökletes tényezők is szerepet játszanak az állapot kialakulásában, gyakoribb azoknál, akiknek a családjában van ismert szénhidrátanyagcsere-zavar.

Az inzulinrezisztencia kezelésének lehetőségei

Az IR tartós anyagcserezavar, nem múlik el magától kezelés nélkül, a hasnyálmirigy már nem képes az egyre növekvő inzulinigény kielégítésére, 2-es típusú cukorbetegség alakul ki.

Az inzulinszint normalizálásával a panaszok (pl. étkezést követő rosszullét, menstruációs problémák, túlsúly, bőr- és hajproblémák, fáradtság, rossz alvásminőség, PCOS és meddőség) jelentősen csökkennek vagy megszűnnek, ám ezt követően is fontos a folyamatos kontroll és a megfelelő életmód fenntartása.

A prediabétesz kezelésére néhány éve törzskönyvezték a metformint az eddig lezárult vizsgálatok alapján, ezért ez válogatott esetekben a megfelelő indikációban adható a nagy diabétesz kockázatú betegeknek. Prediabétesz esetén a metformin csökkenti a diabétesz kialakulásának kockázatát. Ugyanakkor a kutatások alapján az életmódváltás ennél jóval nagyobb jelentőségű a cukorbetegség megelőzésében. Az inzulinrezisztencia nem betegség, ezért kezelése mindezeket mérlegelve, egyénre szabottan történik. Amennyiben lehetséges (tehát általában), nem gyógyszeresen, hanem életmód-terápiával.

Gyógyszeres kezelés akkor válik szükségessé, ha már kialakult a cukorbetegség, mivel gyógyszer alapvetően a betegségekre van. A cukorbetegség gyógyszeres kezeléséről bővebben ide kattintva olvashat.

Az életmód-terápia elsősorban a fogyást, az egészséges étrendet és a rendszeres testmozgást jelenti. Ezekkel a módszerekkel javítható a szövetek inzulinérzékenysége, csökkenthető a hasnyálmirigy terhelése, megállítható a folyamat előrehaladása.

• Figyelni kell az inzulinrezisztencia diéta szerinti étrend követésére, amelynek lényege a szénhidrát- és zsírbevitel csökkentése, illetve ezek egyenletes elosztásának biztosítása. A vitaminok közül a D-vitamin hatással van a megfelelő vércukorszintre, illetve előnyös hatású lehet a B-vitaminok családjába tartozó inozitol.
• Törekedni kell a testsúly normalizálására, túlsúly esetén a fogyásra (azonban érdemes tartózkodni az energiabevitel túl erős korlátozásától, a drasztikus fogyókúrától is).
• Rendszeres testmozgás heti 3-4 alkalommal (kardio- és izomerősítő edzés vegyesen), amely előnyösen hat a testsúlyra és az anyagcsere egészére, növeli a szövetek inzulinérzékenységét.

Diagnosztizált betegek esetében fontos a betegség követése, a kontroll vizsgálatok rendszeres elvégzése (jellemzően a 3 pontos terheléses vizsgálat). Amennyiben az anyagcserezavar a laborértékek alapján változást mutat, szükség lehet a kezelés módosítására. Természetesen a terápiának ki kell terjednie az esetleges társbetegségek (PCOS, pajzsmirigyproblémák, magas koleszterinszint) kezelésére is.

Amennyiben az inzulinrezisztencia a szénhidrát-anyagcsere következő fázisába lép át, elengedhetetlen a gyógyszeres kezelés megkezdése. Célértékként minden kezelési fázisban a <7% HbA1C-érték szerepel. Terápiaváltás szükséges, ha az alkalmazott kezelés a kívánt vércukorszintet 3 hónap elteltével sem biztosítja.

Tovább

• Mikor mondható ki valakiről, hogy cukorbeteg?
• Ezek a cukorbetegség tünetei, figyelmeztető jelei
• Vezető meddőségi ok: PCOS

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőink: Dr. Borsi-Lieber Katalin, Dr. Rakk Erika, diabetológus, belgyógyász, endokrinológus
Aktualizálta: Dr. Tänczer Tímea, diabetológus
További felhasznált irodalom: MDOSZ Táplálkozási Adadémia 2016. január