Fogalomtár daganatos megbetegedésekhez

A daganatos betegségek általános diagnosztikai és kezelési módszereinek ismertetése. Mire számíthat a vizsgálaton? Mivel jár az Ön vagy hozzátartozója számára előírt terápia, és milyen mellékhatásai lehetnek?

Endoszkópos vizsgálatok

Egy hosszú eszköz, az endoszkóp segítségével történő vizsgálatok. A tápcsatorna egyes betegségeinek diagnosztizálásában az endoszkópos vizsgálatok szerepe alapvető, mással nem helyettesíthető.

Az endoszkópot a száj- vagy a végbélnyíláson vezetik be a szervezetbe, attól függően, hogy melyik szerv(ek) vizsgálata a cél. A vizsgálatok kellemetlenek, ám rövid ideig tartanak, és a fájdalmasabb beavatkozások fájdalomcsillapító és enyhe nyugtató gyógyszerek védelmében történnek.

Az eszköz végén egy apró kamera található, amelynek a monitorra vetülő képe alapján az egyes betegségek diagnosztizálhatók. Az endoszkópon keresztül bevezetett csipesz segítségével a szerv falából szövettani vizsgálatra (biopszia) minta nyerhető, sőt egyes elváltozások a csipesz segítségével el is távolíthatók.

Gyomortükrözés (gastroscopia). A nyelőcső, a gyomor és a vékonybél kezdeti szakaszának vizsgálata. A vizsgálat éhgyomorra történik, rutin esetben 3-5 percig tart, az endoscopot a szájon át vezetik a nyelőcsőbe. A jobb láthatóság érdekében kevés levegőt is fújnak be. Enyhe fájdalom, hányinger léphet föl böfögés kíséretében, melyek a vizsgálat végeztével elmúlnak.

Vastagbéltükrözés (colonoscopia) során láthatóvá válik a végbél, a szigmabél, a vastagbél leszálló, haránt és felszálló szakaszának, illetve a vékonybél végső 10-20 cm-ének fala, nyálkahártyája.

Az endoszkóp 130-150 cm hosszú, a végbélnyíláson át vezetik fel a beteg szervezetébe. A vizsgálat előtt pár napos rost- és salakszegény diéta szükséges, illetve hashajtás, mely lehet gyógyszeres vagy mechanikus (beöntés).

A beavatkozás fájdalmas, ezért a betegek fájdalomcsillapítót és enyhe nyugtatót kapnak vénásan. A vizsgálat ideje 10-60 perc lehet.

ERCP (endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia). A vizsgálat az epehólyag, az epeutak és a hasnyálmirigy bizonyos betegségeiről ad információt. A vizsgálat éhgyomorra történik. A beteg torkát érzéstelenítő spray-vel fújják be, illetve bódító fájdalomcsillapítót és a belek mozgását csökkentő gyógyszereket kap.

A vizsgálat folyamán endoszkópot vezetnek a beteg nyelőcsövén és gyomrán keresztül a vékonybél kezdeti szakaszába, ahová a hasnyálmirigy és az epehólyag váladéka ürül. Az endoszkópon keresztül egy szondát juttatnak a közös epevezetékbe, ahonnan a szonda a hasnyálmirigy vagy az epehólyag vezetékébe kerül. A szondán keresztül röntgen kontrasztanyagot juttatnak a vizsgált vezetékbe, majd röntgenfelvétel készül. A vizsgálat kellemetlen, de rövid ideig tart, a gyógyszereknek köszönhetően jelentősebb fájdalommal nem jár.

Daganatos terápia

Kuratív (definitív) terápia. Célja a daganat eltávolítása, ezzel teljes gyógyulás elérése, legtöbb esetben műtéti beavatkozással, máskor kemo- vagy sugárterápiával.

Palliatív terápia. Célja a megfelelő életminőség biztosítása a daganat méretének csökkentésével, a szövődmények kezelésével, a kellemetlen tünetek (elsősorban a kínzó fájdalom) megszüntetésével, a betegek és családjuk pszichés vezetésével, az életmódbeli változtatások kialakításának segítségével.

A fájdalom csillapítása lehet gyógyszeres, sebészi és idegsebészeti, illetve szóba jöhet a pszichoterápia. A daganatos betegek gyógyszeres fájdalomcsillapítása több lépcsőben történik, mindig a legelső fokozattal kezdődik, hatástalanság esetén lehet további szereket bevezetni.
1. Nemopioid fájdalomcsillapítók (aszpirin, nemszteroid gyulladásgátlók, dipyrone, paracetamol): nincs bódító hatásuk, a fájdalomcsillapítás mellett egyes típusaik a gyulladást is csökkentik.
2. Enyhe opioidok (dihydrocodein, tramadol): enyhe nyugtató hatással rendelkeznek.
3. Erős opioidok (morfin): többféle formában alkalmazható (tabletta, végbélkúp, bőrre helyezhető tapasz), erős szedatív hatással rendelkező kábító fájdalomcsillapító.

Sugárterápia, kemoterápia

Mindkét eljárás lehet kuratív és palliatív. Neoadjuvánsnak nevezzük, ha az operáció előtt alkalmazzuk, hogy a tumor mérete csökkenjen, a daganatos sejtek életképessége csökkenjen.

Adjuvánsnak nevezzük, ha a műtét után alkalmazzuk, az operáció hatásának fokozására, az esetlegesen a szervezetben maradt daganatos sejtek és területek csökkentésére, felszámolására.

Hatásuk alapja, hogy a kezelendő daganattípusok kevésbé ellenállóak a kezeléssel szemben, mint a szervezet egyéb sejtjei, így hamarabb elpusztulnak. Ugyanakkor a többi sejttípus is károsodik kisebb-nagyobb mértékben, ezért alakulnak ki a mellékhatások.

Sugárterápia. A kezelés folyamán a beteg előzetesen meghatározott helyre, több alkalommal kap bizonyos mennyiségű sugárzást, melyet radioaktív izotópok segítségével állítanak elő. Az összdózis daganatonként eltérő.

A kezelés lehet külső (teleterápia), amikor külső sugárforrásból történik a kezelés, illetve belső (brachyterápia), amikor a szervezetbe juttatott sugárforrás fejti ki a terápiás hatást.

A leggyakoribb, korán kialakuló mellékhatások a következők: a bőr kipirosodása, gyulladása; a száj besugárzásakor szájszárazság; a szem kezelésekor kötőhártya-gyulladás; a fej besugárzásakor hajhullás.

Az emésztőrendszer daganatainak esetében fogyás, hányinger, hányás, hasmenés léphet fel. Nagy dózisok alkalmazása a fehérvérsejtek és a vérlemezkék számának csökkenését okozza, így fokozódik a fertőzésekre és a vérzésre való hajlam.

Késői, évek alatt kialakuló mellékhatásként a besugárzott területek kötőszövetesedése következik be, mely a funkció romlását eredményezi.

Kemoterápia. A kemoterápia olyan kezelés, amely során a beteg agresszív hatású gyógyszereket kap hosszabb időn keresztül, meghatározott kombinációkban és meghatározott ideig. A kemoterápia korai mellékhatásai: hányinger, hányás, hajhullás, láz, a fertőzésekre való fokozott fogékonyság, a vérlemezkék számának csökkenése miatt vérzésekre való fokozott hajlam. Hosszabb távon bizonyos szerek meddőséget, idegrendszeri károsodásokat okozhatnak.

Tovább

• Milyen önvizsgálatok ajánlottak?
• A betegségek megelőzésének tudománya
• A leggyakoribb daganatok első tünetei

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit
Lektorálta: Dr. Balázs Anna, Onkomplex