A kolera tünetei és kezelése

A kolera egy akut hasmenéssel járó fertőző megbetegedés, amit a hirtelen folyadékveszteség miatt kiszáradás, vérnyomásesés, sőt akár eszméletvesztés is követhet, akár órákon belül. A betegség a rossz higiénés körülmények között élők körében és nagy népsűrűségű területeken okozhat járványokat.

A kolera terjedése, kolerajárványok kialakulása

A kolera kórokozója a Vibrio cholerae nevű baktérium. Nem kizárólag az emberben fordul elő, egyes víziállatok (főként kagylók) is hordozhatják a kórokozót, de a betegség átadásában elsősorban az embernek van szerepe. A megfertőződés a kórokozóval szennyezett víz vagy élelmiszer útján történik. A baktériumok a vékonybél bélbolyhaiba jutnak, és a bélhámsejtekben telepednek meg. Hasmenéses tüneteket az általuk termelt mérgező anyag (kolera toxin) bélhámsejtekbe jutása miatt okoznak.

A betegség főként rossz higiénés körülmények között terjed, ahol korlátozott a tiszta ivóvízhez való hozzáférés. Különösen jellemző járványok kialakulása a zsúfolt lakóhelyeken, városok szegénynegyedeiben, menekülttáborokban. Napjainkban elsősorban Ázsia déli részein (Banglades, India), a Karib-térségben (Haiti) és Afrika szubszaharai országaiban fordul elő. Európán belül Romániában, a Duna-deltában fordul elő időnként megbetegedés, a történelem során azonban már többször okozott az egész földrészre kiterjedő járványokat. Magyarországon 1872-ben tört ki az utolsó nagy kolerajárvány, ami becslések szerint 450 ezer halálos áldozatot követelt.

A kolera tünetei

Tünetmentes kolerafertőzés

Körülbelül 100 millió baktériumnak kell a szervezetbe jutnia ahhoz, hogy egy egészséges felnőttnél kolera alakuljon ki. Ennél kisebb csíraszám esetén a fertőzés nem okoz tüneteket, nem alakul ki megbetegedés. A kolerajárványok terjesztésében ugyanakkor nagy jelentősége van annak, hogy sokan tünetmentesen hordozzák a baktériumot, ám ők ugyanúgy megfertőzhetnek bárkit a környezetükből, mint tüneteket mutató társaik.

Tüneteket okozó kolera

A kolerára jellemző tünetek rövid, néhány órás lappangás után következnek be. Ezek:

• Nagy mennyiségű hasmenés - Akár egy litert is meghaladó térfogatú, vizes székletürítés. Ezt néhány óra leforgása alatt több hasonló is követi. Egy kezeletlen kolerás személy napi 10-20 liter vizes-hasmenéses székletet is üríthet.
• A széklet színe és állaga jellemző - Opálos, fehéres, áttetsző, a főtt rizs levéhez hasonlít, kellemetlen halszagú.
• Hányás - A hasmenés mellett a hányás fokozza a folyadékveszteséget.
• Kiszáradás - A hirtelen folyadékveszteség miatt dehidratáció, vérnyomásesés, akár eszméletvesztés is bekövetkezhet, akár néhány órán belül.

Alacsonyabb baktériumszám is elég lehet a kolera kialakulásához azoknál, akiknél csökkent a gyomorsav mennyisége (például protonpumpa-gátlókat szedőknél).

Súlyos lefolyású kolera

A gyermekek, a csökkent immunitású személyek (AIDS-betegek, alultáplált személyek, gyermekek, idősek) nagyobb rizikónak vannak kitéve, az esetükben nagyobb valószínűséggel alakul ki súlyos lefolyású betegség, a kiszáradás miatti sokk (hypovolaemias sokk) és akár halál.

A betegek letargikusak lehetnek, a nagy mértékű folyadék- és elektrolitvesztés miatt beesett a szemük, a száj kifejezetten kiszáradt, cserepes. A vizeletmennyiség drámaian lecsökken. Az alacsony vérnyomás miatt a keringés centralizálódik, a periférián a vágtagok hidegek, nyirkosak, cianotikusak (kékes-szürkésen elszíneződött), ezért is hívhatják a kolerát „kék halálnak”. A pulzus gyors, gyengén tapintható, könnyen elnyomható. A jelentős ion- (főleg bikarbonát-) vesztés miatt a szervezet sav-bázis háztartása felborul, metabolikus acidózis alakul ki, amit a szervezet kompenzálni próbál, ennek egyik jele a szapora és mély légzés (Kussmaul-légzés). Az elektrolitzavarok miatt később súlyos izomgörcsök, tudatzavar, görcsrohamok vagy akár kóma is kialakulhat.

A kolera kezelése

A kolera kezelése mindenekelőtt a megfelelően nagy mennyiségű, és lehetőleg szájon keresztül történő folyadék-, só-, és cukorpótlás (orális rehidratációs terápia). Erre a célra előre kicsomagolva kaphatóak a patikákban a sókat, és szőlőcukrot tartalmazó, vízben feloldandó készítmények, melyet akár a beteg maga is el tud készíteni.

A gyógyulás gyorsítása érdekében antibiotikumokat (tetraciclin, eritromicin, trimetropim-szulfametoxazol) szoktak adni. A terápia megkezdése előtt fontos a baktériumtenyésztés és az antibiotikumérzékenység vizsgálata, mert a túlzott antibiotikumhasználat következtében egyre több törzs vált rezisztenssé ezekkel a készítményekkel szemben.

Ha a kolerás betegeket gyorsan és megfelelően kezelik, a halálozási arány kevesebb, mint 1%. Kezeletlen kolera esetén azonban a halálozási arány 50-60%-ra emelkedik.

Hazánkban a kolera megbetegedést azonnal jelenteni kell a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ felé. Gyógyultnak nyilvánítják a pácienst, ha az antibiotikumos kezelésbefejezése utáni 3., 4. és 5. napon sem tudnak kórokozót kimutatni a székletmintából.

A kolera megelőzése

A kolera ellen létezik védőoltás, ezeket injekció formájában vagy szájon át adhatják be. A védőoltások (típustól függően) 50-90 százalékos védettséget nyújtanak, és átlagosan kétévente kell megismételni a védettség fenntartásáért.

A megelőzésben a megfelelő személyi higiéné, a tiszta ivóvíz fogyasztása, a víz-, és szennyvízhálózat karbantartása játsszák a legfőbb szerepet.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Horváth Balázs, általános orvos
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász