Életmentő lenne, mégsem segítünk

A Szinapszis Kft. a Webbeteg.hu internetes betegportál megbízásából készült kérdőíves kutatása választ várt a felnőtt lakosság elsősegélynyújtási hajlandóságáról és aktivitásáról. A kutatás eredményéről és tanulságairól megkérdeztük az Országos Mentőszolgálat szóvivőjét, Győrfi Pált is, aki a kiábrándító valóságról, a gyakorlatban nem létező elsősegélynyújtási hajlandóságról mesélt.

A szakember elmondta, bár egy közvéleménykutatásban az emberek véleménye mérhető az adott témában, az elsősegélnyújtás esetében sajnos a gyakorlatban még az itt kapott eredményhez képest is lehangolóbb a kép.

Mivel a mentőknek minden egyes mentési feladatnál a dokumentációban fel kell tüntetni, hogy a mentő kiérkezése előtt milyen elsősegély történt, az egyértelműen látható, hogy az úgynevezett esetlapok ezen rovata szinte minden esetben üresen marad. Vagyis semmilyen elsősegély nem történik. „Hogy mi lehet ennek az oka, mi is többször feltesszük ezt a kérdést. Egyrészt az, hogy nincs megfelelő tudása, másrészt nincs bátorsága az embereknek az elsősegélynyújtáshoz.

Általában azt látjuk, hogy az emberek elsősegélynyújtás címén csupán felívják a mentőket. Erre nagyon sokan vállalkoznak, de ahogyan a felmérésből is kitűnt sokan még a mentők központi telefonszámát sem tudják.” – jellemzi a kritikus helyzetet Győrfi Pál.

A szóvivő szerint sokan félnek a segítségnyújtástól, mert félnek attól, ha valamit rosszul csinálnak, hibáznak még bírósági üggyé is fajulhat a segítő szándék. Ez azonban megalapozatlan félelem, hiszen Magyarországon még sosem történt ilyen okból eljárás. Fontosnak tartotta hangsúlyozni azt is, miszerint a kritikus helyzetben segítségünkkel esélyt adhatunk valakinek az élethez, még ha szakszerűtlenül is tesszük mindezt.

„Létezik olyan statisztikánk, mely szerint a hirtelen szívmegállásos eseteknek 60 százalékát meg lehetne menteni Magyarországon (kb 20ezer ember hal meg hirtelen szívmegállás következtében egy évben), amennyiben valaki azonnal elkezdené a szakszerű újraélesztést. Ehelyett Magyarországon ez a túlélési arány kb 1 százalék körül van.” – jelzi Győrfi Pál.

A legnagyobb probléma a hajlandóság hiánya

Vannak pozitív példák is, de sajnos a legtöbb segélyhívás abban kimerül, hogy a segítséget hívó a címet elmondja, ennél többet azonban nem hajlandó tenni. A szóvivő elmondta, hogy a mentők arra szokták kérni a hívót, menjenek oda a beteghez, próbálják megszólítani, derüljön ki, hogy eszméleténél van-e az illető, vagy próbálják megnézni, hogy lélegzik-e egyáltalán a beteg. Mindezt laikusként is bárki fel tudja mérni, miközben nagyon fontos információkat adnak így a mentősöknek.

„Sokszor előfordul például, hogy valaki a kocsijából lát egy földön fekvő alakot, de nem hajlandó megállni és megnézni közelről, mi a baj, csupán telefonál a központi számra. A mentőknél a hívásokat egészségügyi szakképesítéssel rendelkező emberek fogadják, nem egyszerű diszpécserek, akik képesek arra, hogy döntéseket hozzanak, esetleg telefonon keresztül segítséget nyújtsanak.” – emeli ki Győrfi Pál. Több példa volt már arra is, hogy újraélesztésnél vagy szülésnél a mentést irányító segítette a helyszínen lévő laikust végig a folyamaton. Az első percek életmentőek lennének a legsúlyosabb esetekben. Ilyen például amikor hirtelen szívmegállás történik, vagy ilyen a hanyattfekvő eszméletlen ember, aki megfulladhat, vagy egy félrenyelés esete, amikor elzárja valami a légutakat, de az erős vérzések is ide tartoznak.

Miként javíthatunk a helyzeten?

A mentők szívügye az elsősegélynyújtás helyzetének javítása Magyarországon, hiszen a cél az, hogy mindenhová odaérjenek 15 percen belül. De ez a 15 perc is vészesen sok akkor, ha nincs elsősegélynyújtás. Győrfi Pál szerint elsőként fontos lenne, ha a nemzeti alaptantervben hangsúlyosabban jelenne meg az újraélesztés oktatás, hiszen jelenleg a gyerekek maximum 1-2 óra keretében foglalkoznak ezzel.

A másik fontos terület az Országos Mentőszolgálat szakemberei szerint a jogosítvány megszerzéséhez kapcsolódó elsősegélynyújtás oktatás megreformálása. Jelenleg bár a vizsga központilag zajlik, amit a Vöröskereszt szervez, de a tanfolyamok teljesen az autósiskolákra vannak bízva. „A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a tanfolyamok csak a vizsgára készítenek fel, gyorstalpaló oktatásként, ami 1-2 hét alatt már a feledés homályába vész. Ezért is szükség van arra, hogy a mentők szervezete mindent megtegyen az elsősegélynyújtás megismertetéséért és népszerűsítéséért, kampányok formájában is.” – mesélte el a szóvivő, utalva arra a korábbi sikeres „Segíts okosan!” ismeretterjesztésre is, mely során a tévében oktatófilmeket vetítettek a helyes elsősegélynyújtási folyamatokról, s nem mellesleg eközben minden mentőautót felszerelhettek a befolyt támogatásból defibrillátorokkal.

(WEBBeteg - A. A. újságíró)