Jód - Mikor kell szedni és mikor nem?

A pajzsmirigy hormonjainak képzéséhez a szervezetnek jódra van szüksége. A jód részt vesz az anyagcsere megfelelő működésében, biztosítja a csecsemők és gyerekek szellemi fejlődését. A pajzsmirigyhormonok 65 százaléknyi jódot tartalmaznak, így annak hiányában anyagcserezavarok, valamint fejlődési rendellenességek léphetnek fel.

A jódszükséglet

A jód a táplálékkal és az ivóvízzel kerül be a szervezetünkbe. A jodid gyorsan felszívódik, majd összegyűlik a pajzsmirigyben. A felesleges mennyiség a vizelettel ürül, de megjelenik a nyálban és az anyatejben is.

Azokon a földrajzi területeken, ahol nem megfelelő a jódellátottság a talajban és az ivóvízben, gyakoriak az újszülöttkori és gyermekkori fejlődési rendellenességek, valamint a későbbi életkorokban is a pajzsmirigy-megbetegedések.

Jódellátottság Magyarországon

A felszíni jód az évezredek során az esőzésekkel a tengerekbe mosódik, ezért a legjódhiányosabb területek a kontinensek belső részein és a hegyvidékeken vannak. Magyarország területének 4/5-e mérsékelten jódhiányos. Ez azt jelenti, hogy sem az ivóvíz, sem a megtermelt élelmiszerek nem tartalmaznak elegendő jódot.

Minden megyében gyakrabban fordul elő golyvás megbetegedés a nemzetközileg elfogadott öt százalékos aránynál, ez alól csak az Alföld közepén levő három megye egyes részei a kivételek, elsősorban a Nagykunság vidéke. A legrosszabb a helyzet Zala, Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben, ahol korábbi felmérések szerint a 20 százalékot is elérte vagy meghaladta a golyva előfordulása iskolás gyermekek körében.

A napi jódszükséglet életkoronként

• 1 éves kor alatt: napi 50 mikrogramm
• 1-6 éves kor között: napi 90 mikrogramm
• 7-12 éves kor között: napi 120 mikrogramm
• serdülő- és felnőttkorban: napi 150 mikrogramm
• terhesség és szoptatás idején napi 200 mikrogramm a szervezet igénye

A felsorolt értékek egészséges egyénekre vonatkoznak, pajzsmirigyzavar esetén csak endokrinológiai vizsgálat után állapítható meg a személyre szabott jódigény.

Teszt A jódhiány kialakulásának rizikója

Melyek a jódhiány tünetei?

A jódhiány legjellegzetesebb tünete a pajzsmirigy megnagyobbodásával járó golyva (jódhiányos strúma). Ennek oka, hogy a pajzsmirigy méretének növelésével próbálja ellensúlyozni azt, hogy jód hiányában - normális működés mellett - nem képes elegendő pajzsmirigyhormont termelni. A golyva tehát egy kompenzációs mechanizmus, ami önmagában nem társul csökkent pajzsmirigyhormon-szintekkel, sokszor évekig fennállhat komolyabb panasz nélkül. Ebben az állapotban azonban komolyabb a pajzsmirigyzavar kialakulásának kockázata, ezért mindenképp kezelést igényel.

A jódhiány eredményeként - megnagyobbodott pajzsmirigy és emelkedett TSH-szint mellett is - a pajzsmirigy nem képes elegendő (T3 és T4) pajzsmirigyhormon termelésére, különösen a hosszan fennálló állapot, a pajzsmirigy kimerülése, károsodása esetén. Ekkor megjelennek a pajzsmirigy-alulműködés tünetei, amelyek közül elsősorban a súlynövekedésre figyelhetnek fel az érintettek.

A fentieken túl a jódhiányos pajzsmirigy-alulműködés csökkenti a testi és szellemi teljesítőképességet is, fáradtsággal és koncentrációzavarokkal járhat, enyhe jódhiány esetén egész életen át gyakoribb a magas koleszterinszint és az érelmeszesedés.

A jódhiány különösen veszélyes várandósság idején. Ha egy terhes nő az első hónapokban jódhiányos, akkor a születendő gyermekének akár 10-15 ponttal is csökkenhet az IQ-ja, ugyanis a jód nélkülözhetetlen a magzat agyának fejlődéséhez.

Honnan juthatunk jódhoz?

A természetes források közül a legtöbb jódot a tengeri halak húsa, a kagyló, és a homár tartalmazza. Magasabb a jódtartalma a petrezselyemnek és a körtének, azonban a talaj és az édesvizek alacsony jodidszintje miatt a hazánkban előállított élelmiszerek általánosságban nem tartalmaznak elegendő jódot.

Vannak olyan ételek is, amelyek csökkentik a jód felszívódását a szervezetben. Ilyenek: a káposzta, brokkoli, karfiol, kelbimbó, fehérrépa, torma. A szokásos mennyiségben fogyasztva ezek nem golyvaképzők, de nagy mennyiségű fogyasztásuk esetén fokozottan érdemes a jódbevitelről is gondoskodni.

A jódpótlás fontos eleme az élelmiszerüzletekben forgalmazott jódozott só.

Gyógyszertárakban kapható jódozott víz és jodid tabletta (50, 100, 200 μg), továbbá számos multivitamin készítmény is tartalmaz kisebb mennyiségben jódot.

Mikor szükséges a jódpótlás és milyen formában?

Általános esetben

A jódpótlás történhet a só vagy más élelmiszerek jódozásával. Kívánatos lenne, hogy Magyarországon az emberek kizárólag jódozott sót fogyasszanak! A természetes, élelmiszerekkel történő jódpótlás mindenkinek ajánlható, azonban a jódtabletták szedése vagy a jódozott víz fogyasztása általános esetben nem ajánlott, az orvosi vizsgálat nélkül történő fokozott bevitel káros is lehet.

Fokozott jódszükséglet idején

Javasolt a leginkább jódhiányos területeken élők plusz jóddal való ellátása megelőző jelleggel, felnőtteknél napi 100-200 mikrogramm mennyiségben. Fokozott jódbevitel szükséges például:

• várandósság és szoptatás idején,
• a változókor környékén,
• nehéz fizikai munka,
• dohányzás, alkoholfogyasztás esetén.

Jódhiányos strúma esetén

Amennyiben a pajzsmirigymegnagyobbodás bizonyítottan jódhiány miatt alakul ki, az orvos jódpótlást javasol. Ez a kornak és nemnek megfelelő mennyiség bevitelét jelenti. Mivel csak igen kevés helyen végeznek az országban jódürítés-meghatározást, a jódhiányra a pajzsmirigyhormonszintek arányából, a pajzsmirigy ultrahangos vizsgálatából, a pajzsmirigyellenes antitestek mennyiségéből és nem utolsósorban a lakóhely elhelyezkedéséből következtethetünk.

Amikor a jód szedése nem javasolt

Emelt szintű jódpótlás minden esetben endokrinológiai vizsgálatot követően, az orvos utasításainak megfelelően történjen. A pajzsmirigy-megnagyobbodásnak, strúmának ugyanis nem kizárólag jódhiányos formája létezik, amikor árthat is a fokozott jódbevitel, illetve a túladagolás is járhat káros hatásokkal.

A pajzsmirigy-alulműködés és a pajzsmirigymegnagyobbodás oka lehet az autoimmun pajzsmirigygyulladás is, az ekkor adott jód fokozhatja a gyulladásos folyamat aktivitását, így ilyen betegekben a jód adása ellenjavallt.

Nem alkalmaznak jódkezelést göbös pajzsmirigybetegségben szenvedő betegeknél sem. Itt ugyanis lehetnek olyan göbök, amelyek hajlamosak önállóan működő területekké válni a pajzsmirigyen belül, és ezt az egyensúly felborulásához vezető folyamatot indíthatja be a jódkezelés.

A nem biztonságos mennyiségek

A túlzott jódfogyasztást mindenkinek érdemes elkerülnie, mivel az az arra fogékonyaknál ki is válthatja a pajzsmirigy gyulladását vagy túlműködését. A WHO ajánlásai szerint az alábbi mennyiségek képezik a jódbevitel napi felső határát:

• 1 éves korig: 140-150 mikrogramm/testtömegkg
• 1-12 éves kor között: 50 mikrogramm/testtömegkg
• serdülő- és felnőttkorban: 30 mikrogramm/testtömegkg
• terhesség és szoptatás idején: 40 mikrogramm/testtömegkg

A testömegkilogrammonként közölt jódmennyiség azt jelenti, hogy a határértékeket meg kell szorozni az illető testtömegével az adott személy számára biztonságosan bevihető maximális mennyiség megállapításához.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Fáklya Mónika, endokrinológus
További felhasznált forrás: ÁNTSZ, Országos Közegészségügyi Intézet