Chlamydia trachomatis - Milyen betegségeket okozhat?

szerző: Dr. Gócs Viktor, infektológus - WEBBeteg
frissítve:

A chlamydiák családjába baktériumok tartoznak, amelyek önállóan életképtelenek, sejten belül élősködő parazitaként viselkednek. Cikkünk a család legismertebb tagja, a Chlamydia trachomatis által okozott betegségek tüneteiről és terjedésükről szól.

Paraziták és az általuk okozott betegségek

13/1 Orsóférgesség
13/2 Cérnagiliszta-betegség
13/3 Élősködők: ostorférgesség
13/4 Toxocariasis
13/5 Echinococcosis (hólyagférgesség)
13/6 Galandféreg, galandférgesség
13/7 Rühesség
13/8 Tetvesség
13/9 Chlamydia trachomatis
13/10 Trichomoniasis - Gyakori szexuális úton terjedő fertőzés
13/11 Giardiasis
13/12 Toxoplasmosis
13/13 Pneumocystis carnii

A Chlamydia trachomatis jelentőségét az adja, hogy az általa okozott betegség a fejlett társadalmakban a leggyakoribb nemi betegségek közé tartozik, és - gyakran tünetmentes - hordozását a meddőség vezető okaként tartják számon.

Átlagosan 23-25 éves korig minden harmadik szexuálisan aktív fiatal egy vagy több alkalommal átesik a fertőzésen. A legmagasabb arányú érintettség a 14-19 éves korosztályban található (korán, tájékozatlanul megkezdett szexuális élet). Nőkben háromszor gyakoribb az előfordulása, mint férfiakban, mivel a nők esetében előnyösebb a mikrokörnyezet a kórokozó számára.

A Chlamydia trachomatis típusai

A Chlamydia trachomatist 15 típusba sorolják, az ABC nagybetűivel jelölve. Az A, B és C trachomát, a D-K típusok a húgycső és méhnyak fertőzését, újszülöttekben kötőhártya-gyulladást, csecsemőkben tüdőgyulladást okoznak. Az L típus 1-3 variánsai elsősorban a trópusi területeken jellemző nemi betegséget, a lymphogranuloma venereumot okozzák.

A terjedés kockázatát érdemes csökkenteni az alkalmi kapcsolatok mellőzésével, a betegség elhúzódó tünetmentessége miatt azonban a monogám, konszolidált párkapcsolatban élőknél sem szokatlan.

Bár a Chlamydia nagyon nagy arányban (a fertőzöttek közel kétharmadában) tünetmentes, vagy nagyon enyhe tünetekkel jár a betegség, azonban a szövődmények ilyenkor is fenyegetnek. Az idült kismedencei fájdalom szindróma, a meddőség, a méhen kívüli terhesség, a méh belhártyájának szülést követő gyulladása, a reaktív ízületi gyulladás, a végbélgyulladás és egy speciális kötőhártya-gyulladás kialakulásában egyaránt igazolt a Chlamydia trachomatis szerepe.

Férfiakban a húgycső gyulladása mellett, mellékhere- és prosztatagyulladást, illetve a termékenység csökkenését is okozhatja.

Az újszülöttekre a tünetmentes anyától a szülőcsatornán történő áthaladás útján szerzett fertőzés jelenthet veszélyt: a fertőzött anyák újszülötteinek kétharmadában megtelepednek a kórokozók. Az első hetekben kötőhártya-gyulladás, 10 hetes kor körül tüdőgyulladás jelentkezhet. A gennyes szemfertőzések megelőzését szolgálja az újszülött babák szemébe cseppentett antibiotikumos csepp, korábban 1%-os ezüst-nitrát oldat (Credé-csepp).

Ha a nemi betegség tünetekkel jár, a beteg panaszai a gonorrhoeás fertőzésre emlékeztetnek: húgycsőfolyás, csípő vizelet, vizes-fehéres hüvelyfolyás, a méhszáj megtekintésse során látható szivárgó váladékozás utalhat a kórokozó bekerülésére. Sokakban a két fertőzés együttesen fordul elő (a fertőző nemi betegségekre általában jellemző, hogy nagyon gyakran több kórokozó van jelen egyidejűleg). Bővebben a Chlamydia-fertőzés tüneteiről

A Chlamydia trachomatis által okozott betegségek

Szemhegesedés, vakság. A trachoma (A, B, C szerotípusok) a szem súlyos fertőzése. A kötőhártya gyulladása, kezdetben erezettsége, később csomók képződése és hegesedés jellemzi, ami a szaruhártyára is ráterjedve vaksághoz vezethet. Szennyezett kéz, közös törölköző, közös használatú kozmetikumok segíthetik a kórokozó átvitelét.

Kötőhártya-gyulladás. A D-K szerotípusok okozta kötőhártya-gyulladás enyhébb, nem jár hegesedéssel. Felnőttekben heveny, egyoldali, csomós kötőhártya-gyulladás jellemző, nyákos-gennyes váladékozással, míg újszülöttekben kétoldali, bőséges váladékozással járó gyulladás alakul ki.

Tüdőgyulladás. A szülőcsatornán áthaladva fertőzött újszülöttek néhány hetes korában kialakuló tüdőgyulladás fokozatosan jelentkező tünetekkel jár. Kezdetben az orrlégzés nehezített, majd egyre erősödő légzési nehezítettség, szapora légzés jelentkezik, végül az étkezést és alvást egyre inkább zavaró köhögés, mely lázzal általában nem jár. Kezeletlenül hat hétig is eltarthat.

Méhnyakgyulladás. A méhnyak gyulladására (cervicitis) nagyobb arányban a tünetmentesség jellemző, gyakran a rutin nőgyógyászati vizsgálat is negatív eredményt hozhat. Tünetek esetén nyákos-gennyes hüvelyi folyás és a méhnyak vérzékenysége, nyálkahártya sérülékenység jellemző.

Húgycsőgyulladás. A húgycső gyulladása (urethritis) mindkét nemben létrejön. Fájdalmas vizeletürítés és változó mennyiségű húgycsőváladékozás jellemzi. Kezeletlenül is gyógyulhat pár hét alatt, de ilyenkor nagyon gyakran kiújul a betegség.

Prosztatagyulladás. Számon tartjuk szerepét továbbá prosztatagyulladásban, melynek során gáttáji fájdalom, alhasi fájdalom és égő érzés, vizeletürítési panaszok, hidegérzékenység hívhatja fel a figyelmet, hogy nem egyszerű húgyúti fertőzésről van szó.

Gyanú esetén a húgycsőből, hüvelyből, méhszájból vett kefés minta genetikai (PCR) vizsgálata kimutatja a kórokozó sejtekben való jelenlétét.

A Chlamydia-fertőzés kezelése

A terapia tervezése során fontos a kórokozó lehetőségének felvetése és célzott kezelése, ugyanis a rutinban alkalmazott széles spektrumú antibiotikumok nagy része a Chlamydia trachomatis ellen hatástalan. Az ún. Atípusos kórokozókra alkalmazható szerek közül gyakran esik a választás a makrolid típusú azithromycinre, amelyből mindössze egy alkalommal történő gyógyszerbevételt jelentő kezelésre van szükség. A férfiak prosztataérintettséggel járó betegsége esetén az egy tablettás kezelés gyakran nem elegendő, érdemes egyéb gyógyszert választani és tartósabb terápiát tervezni a megfelelő hatás érdekében.

Összességében elmondható, hogy a Chlamydia trachomatis gyakorisága és sokoldalú következményei miatt az egyik legjelentősebb nemi úton terjedő kórokozó.

Laboratóriumi diagnosztikájához és kezeléséhez modern módszerek állnak rendelkezésre, ám a terjedés kockázatát az óvszerhasználat és az alkalmi kapcsolatok mellőzése csökkenti. A beteg kezelésével párhuzamosan a partnert is minden esetben kezelni kell, ennek elmaradása esetén nagy valószínűséggel visszakapja a beteg a kórokozót.

Dr. Gócs Viktor, infektológusDr. Sarkadi Adrien, infektológusForrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Gócs Viktor infektológus
Aktualizálta: Dr. Sarkadi Adrien, infektológus

Cikkajánló

Cikkértesítő
Értesítés a témában születő új cikkekről.