Az anorexia (anorexia nervosa)

Az anorexia nervosa elnevezés valójában megtévesztő, mert szó szerint idegi eredetű étvágytalanságot jelent, noha a betegek - noha kórosan soványak - valójában nem vesztik el az étvágyukat. Mi hát az anorexia?

Az anorexia nervosa szórványos leírásai - művészekről, böjtölő szerzetesekről - már évszázadokkal korábban előfordulnak. Gull már 1873-ban leírta az anorexia hysterica kórképet, mely mára anorexia nervosa néven ismert.

Kezdetben kizárólag a kórkép szervi hátterének vizsgálata állt előtérben, a tudomány mai állása szerint azonban az anorexia genetikailag is megalapozott betegség, de a kórkép hátterében elsősorban pszichológiai tényezők játszanak szerepet. A genetikai háttérre utaló adat, hogy az egypetéjű ikrek között a probléma együttes előfordulásának akár 50 százalék is lehet a valószínűsége, de az adatok értékelésekor mérlegelendő a közös környezeti hatások (azonos családi háttér és nevelés) szerepe.

Az anorexiás panaszok a serdülőkorral jelenhetnek meg, leggyakrabban 13-18 éves korban kezdődik, nőknél előfordulása tízszer gyakoribb. A vezető tünet egyfajta "súlyfóbia", félelem az elhízástól. Ebben korunk szépségideálja, a média és a divat szerepe vitathatatlan. Döntően napjainkban is csontsovány modelleket látni a kifutókon, továbbra is a sovány alkat az irigyelt forma elsősorban a fiatal nők, lányok számára.

Az anorexia gyakran tudatosan megkezdett fogyókúrával indul, melyet az egyén "nem tud abbahagyni". A fogyókúra ötlete egyébként, gyakran a családtagok, barátok megjegyzéseinek hatására születik meg. Tinédzserek között, gyakran komoly fogyókúrás szövetségek alakulnak, szinte fogyókúrajárvány tör ki. A lányok abban versengenek, ki tudott jobban fogyni, tippeket, módszereket cserélnek, biztatják, támogatják egymást. Sajnos interneten is viszonylag könnyen találhatnak kapcsolódó, támogató oldalakat.

A beteg elkezd válogatni az ételek között, és egyre több, általa károsnak vélt étel, ételcsoport fogyasztását hagyja abba. A fokozódó bajt szerencsés esetben, előbb-utóbb észleli a beteg környezete ("Olyan sovány vagy kislányom, eszel eleget?"), de a folyamat megállítására tett erőfeszítéseik gyakran csak újabb feszültségek, konfliktusok forrásává válnak. Így végül a beteg előbb elkerüli, végül teljesen felhagy a közös családi étkezésekkel, és csak maga eszik ezt-azt.

Anorexia: lelki zavarok, testi leépülés

Ennek az életmódnak a hatására a testsúly gyorsan csökken, a betegség diagnosztizálásakor előfordul a 30-40 százalékos mértékű súlyvesztés. A testi leépülés életveszélyes állapotba sodorhatja a beteget, aki akár már járni sem tud, de még mindig az elhízástól retteg. Jellemző a fokozódó szőrnövekedés, és a nők menstruációs ciklusainak felborulása, majd a vérzések elmaradása, melyek a hormonháztartás fokozódó zavarára utalnak.

A testi leépülést egyéb, pszichés tünetek kísérik. Gyakran társul a folyamat depresszióval, hangulati labilitással, igen kifejezett szorongásos tünetekkel. Sajnos a pszichés folyamatok részeként a betegségbelátás képessége is megszűnik, ez késlelteti a beteg orvoshoz kerülését, és nagyban nehezíti gyógyítását.

Jellemzően a betegeknek testkép zavaruk van, azaz akkor is kövérnek látják magukat, mikor valójában már csontsoványak. Ugyanakkor a többi ember testsúlyát, alkatát jól ítélik meg. A testsúly csökkentésére az ételek megvonásán túl, megerőltető sportokat, hashajtást, vízhajtást is végezhetnek. Az anorexiás kórtörténet tünetei változhatnak az idő előrehaladtával, és bulimiás állapotba mehetnek át, vagy a két kórállapot akár váltakozva is jelentkezhet.

Mit lehet tenni anorexia esetén?

Az anorexia kezelése összetett, igen nehéz, hosszadalmas folyamat. Még ma is viszonylag magas a halálozás aránya, 20 éves fennállás esetén 15-20 százalék!. A súlyosan leromlott testi állapotú (30 kg alatti súly) beteget mindenképpen kórházban kell kezelni, az intravénás tápláláson, életfunkciók monitorozásán túl, már ekkor meg kell kezdeni az érdemi terápiát.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter főorvos