Egyik kicsi, másik pici
A BLOG LEÍRÁSA
Két kisemberrel (és egy naggyal) az élet csodálatos, néha persze igen küzdelmes, de olyan még nem volt, hogy valahogyan ne lett volna.
Látogatás: 398416 alkalommal
A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.
Bárányhimlő
Ilyen az, amikor az embernek levegőt venni sincs ideje. Csapás csapás után. Az, hogy a kocsiink össze-vissza törnek, és ott bírságolnak meg minket, ahol tudnak, és hogy szinte minden szabadidőnket ügyvédeknél töltjük (szerencsére nem családi ügyek miatt) csak apróság ahhoz képest, ami amúgy egymás után megtörténhet. És mikor szembesülünk vele, hogy gyermekünk pl. bárányhimlős, akkor nyernek csak igazán valódi értéket a dolgok és kerülnek a helyükre azok, amik addig nem voltak a helyükön.
Naggyá téve
Újra beköszöntöttek a rázós éjszakák. Már több mint egy hete nem alszunk jól. Zsifi átlagosan óránként ébred, sírdogál álmában. Az okot még nem sikerült megfejtenünk, de éppen tegnap vettem észre, hogy két szemfoga bújt ki alul, így esetleg ezen a tájon kell keresgélnünk. De jó lenne már egy kis alvás. Visszagondolva Zsifi első évére, amikor minden éjjel ez ment, legtöbbször pepitában, komolyan mondom nem tudom, hogy bírtuk ki. Nyilván mindenen túl lehet lenni, és biztos az is számít, hogy...
Úszkálunk, úszkálunk
Végre legalább az időjárás nekünk dolgozik egy kicsit. Miután a pénteki hózuhogás után azt hittem, ezzel lőttek is a hétvégi terveinknek, valaki mégiscsak megszánta végre a kisgyermekes családokat és megörvendeztette őket két nap szépséggel. Értsd meleg volt (10 fok), napsütés és szélcsend. Ki is használtuk. Szombaton bár mindennapos dolgokat intéztünk (bevásároltunk), vasárnap hagyományteremtő szándékkal elvittük a kicsiket úszni.
Ablak a világra
Mikor azt hisszük, hogy már teljes szerencsétlenségünk közepette csücsülünk, azért mindig tud történni valami, ami bebizonyítja, hogy nem is. Tegnap este kilenc után csörgött a férjem telefonja, és az egyik jóbarátja hívta kétségbeesve, hogy ugyan segítsen már neki, mert az unokatestvére két utcával mellettünk éppen az ablakban áll és készül kiugrani. Drága férjecském felöltözött, elindult, és mivel szerencsére az egész vaklármának bizonyult, hazasétált. Addigra ismerősünk már az...
Nőnek, okosodnak, harciasodnak
Nem vagyunk egyedül. Kétségtelen, több szempontból sem, ám a tudat még mindig nem boldogít. Vagyis: mások is megjárták már. Nem vigasztaló egy. A szomszédok is pereskednek, velünk együtt. Nem vigasztaló kettő. A héten készül a perirat. Titkon még mindig abban reménykedem, hogy a per valós hírére ez a majom összeszedi magát és előrukkol egy kis pénzzel. Nem hiszem el, hogy képtelen rá. Tudom, hogy ha nagyon akarná, képes lenne rá. Titkon attól félek, hogy valami csavar van az egész ügy...
2009.03.07.
Tegnapi döbbenetem, hitetlenkedésem és haragom egyre csak nő, jócskán kiegészülve nagy adag szomorúsággal és bosszúvággyal. Kár, hogy mindez mit sem ér és kevés az üdvözüléshez. Már-már megegyezni látszottunk és a valamelyik esti ajánlat irányába újra komoly megfontolás mutatkozott, de mikor kiderült, hogy a pénz banki kölcsön, akkor ? nem hazudok ? ez a barom egyszerűen fogta magát, felállt és elment. Előtte még kezet fogott a résztvevőkkel (velem nem, igazából rám se nézett, még...
Ilyen nincs és mégis van
Ez kész. Hogy micsoda barom szemétládák élnek a földkerekségen, mindig is sejtettük, de ilyen közvetlen közelről a saját kárunkon megtapasztalni - hát nem ez volt minden vágyunk. Sőt, a hasonló helyzetekkel még csak köszönőviszonyba sem kívántunk kerülni. Minden jóhiszeműség és tisztesség ellenére jelen állás szerint hosszú-hosszú, nem sok eredménnyel kecsegtető pereskedésnek nézünk elébe.
Szemeseknek áll a világ?!
Szemeseknek vagy szemeteknek, mintha mindegy lenne. De igen nagy kár azt hinni, hogy hosszasan időt húzva el lehet kerülni azt, amit el akar. A két gyermekünket és családi boldogulásunkat szem előtt tartva ha per, hát legyen per.
Summa
Szóval. Elmenni, ott lenni, majd visszajönni mindig nagyon jó. Jó elmenni, ha az ember olyasmit csinálhat, amit szeret. És úgy érzem, a lehető legjobb helyen vagyok. Nyugalom van (tényleg, bár a próbaidősök betanuló szakasza azért nyilvánvalóan kisebb nyomást feltételez), az emberek nem piszkálják egymást (amennyire ilyen rövid idő távlatából ezt meg tudom ítélni), a munka szuper. Nem kétlem, hogy pár hónap múlva (amennyiben megtartanak) lassabb tempóért és a jelen nyugalmáért (kizárólag...
Távolság
Na. Végre. A gyerekek édesek voltak, nem rosszalkodtak a hétvégén, és a tavasz is közelít. Na. Végre. Ja igen. A főnök behívott pénteken (vagy csütörtökön? – úgy repül az idő) és igen messziről indulva végül megértettem, hogy csak azt akarja mondani, hogy elégedett velem. Kezdhetek esetleg bízni, hogy a próbaidőből lesz rendes alkalmazotti státusz? Jól hangzik. Az építtető kész megegyezni, bár egyelőre sem a vételár, sem a hogyan nem tisztázott. De legalább a szándék megvan, vagy legalábbis...
Fenékig tejfel
Amikor a hétvége felér öt munkanappal, az pont olyan, mint most. A gyerekek megvesztek és olyan rosszcsontok voltak, mint még soha. Vasárnap este mint két kimerült munkásember rogytunk le a kanapéra és próbáltuk a konyhát szuggerálni, hogy a vacsora a saját lábán jöjjön be a szobába. Hát nem tette. Hogy mit történt, nem tudjuk. Egy a tippünk, amit a téli időjárásnak köszönhetünk (kiváltképp ennek az ideinek, mikor a hőmérő higanyszála még véletlenül sem szeretne a 0 fok fölé kúszni)...
Havazás
A quadtéma megoldódott. Tegnap mire hazaértem, nagyfiam vígan masírozott fel és le a lakásban. Az eset úgy esett, hogy egyszer csak Bobó azt mondta, miközben Zsifivel éppen az egy szem ülőhelyért viaskodtak, hogy „kapcsoljuk be”. Azóta nincs megállás, akadályt csak az akkumulátor korlátozott élettartama (töltöttségi ideje) jelent. A hétvége nagyon jól telt, bár a várva várt tavasz még várat magára. Tegnap tettem egy gyenge kísérletet a befolyásolására (tudniillik az időjáráshoz képest vékony...
Influenza
Mint soha semmit, ezt sem szeretném elkiabálni, de megvan a megoldás a házprobléma legelső megoldására, kopp-kopp-kopp. Jogilag megoldható, a finanszírozás is megoldható, már csak az kérdéses, hogy megoldható-e, hogy kedves építtetőnk is belemenjen. Vagyis már „csak” a neheze van hátra, azaz hogy elmagyarázzuk neki, hogy a mindenki érdeke az ő érdeke is. Vagy kimászik minimális veszteséggel, vagy legalább öt fronton pereskedhet, további munkák nélkül. Szerintem a megoldás nem lehetne...
Új fiú
Új kisfiú érkezett a csecsemő csoportba, Zsif mellé. A gondozó néni ötödik gyermeke. Voltak az ikrek, jött Zsifi, majd egy kisfiú, és most megérkezett a harmadik fiatalember is. Nagy kihívás. Nagyon anyás, sokat sír. A másik négy is sír. Megy a harc a gondozó néni kegyeiért. Remélem, kisasszonykánk erélyesen továbbra is követelni fogja már kivívott jogait. Ha abból indulok ki, hogy otthon milyen mentalitással képviseli saját álláspontját (és véleményét még az őt nem érintő ügyekben is!)...
Öt a nagylány
Végre egy kis szünet. Mintha megállna az idő, és minden pont olyan lenne, mint 4 és fél évvel ezelőtt. Nem mintha vissza szeretném forgatni az időt, a mát nem adnám semmi pénzért. Öten ültünk az asztalnál, a város egyik legfelkapottabb éttermében (persze nem ez adta meg az alaphangot), öten csajok. Régi egyetemi, vagy még annál is régibb barátságok.
Életkép
Hosszú-hosszú vitának nézünk elébe. Az építtetőnk kitalálta, hogy kiszámolta, mennyi híja van még leendő (?) otthonunknak. Bruttóban pont a fele annak, mint amit én számoltam. Nettóban. Ez több mint nevetséges. Hiszen nem az a lényeg, hogy mennyiből lehetne még befejezni valahogyan, hanem hogy mennyi az az összeg, ami az adásvételi szerződés részét képező költségvetés alapján még nem került beépítésre. De jó lenne egy jó ügyvéd? A bölcsődében azt mondták, nem is volt még olyan aranyos...
Meglepetés
Pénteken fél 10-kor csörgött a telefonom. A bölcsődéből telefonáltak. Zsifinek folyik nagyon az orra, nyűgös, nagyon kipirult az arca, valószínűleg hőemelkedése is van. Nagyon dörzsöli a szemét, ami ki van pirosodva és csúnyán váladékos. Előző nap az egyik csoporttársát elvitte az anyukája a körzeti orvoshoz, mert úgy tűnt, kötőhártyagyulladása van. Nem volt. És szerencsére Zsifinek sem. Anyukán tudott érte menni, aki egy füst alatt Bobót is hazavitte hozzájuk. Zsifi nem nézett ki jól...
Különbség
Tegnap angolórán (mert ilyenre is járok ám) feltették a kérdést (jó társalgási gyakorlatként), hogy mennyiben más a hétvége és a hétköznap a mi életünkben. Gyökeresen? Vagy csak kicsit? A gyökeresnél még sokkal gyökeresebben.
Boldog békeidők
Boldog békeidők. Hogy mik? Olyan csak a mesében van. A gyerekek szerencsére egészségesek, ólálkodó kórnak jele nincs. Boldogan élik közösségi életüket, immáron második napja. Azaz majdnem boldogan.
Itt a cipő, hol a cipő?
Az állatkertből és a nagy sétákból semmi nem lett. Mire mehettünk volna, jött a szél és a sok felhő. És valamit már megint nem értek. Lehet, nem szerencsés ezt hangsúlyozni, de aki nem kérdez, az nem biztos, hogy tanul.
Helyzetértékelés
Hát igen. Szóval azért dolgozom, hogy fizessek valakinek, aki azt a munkát végzi el helyettem, amit nekem kellene. Ez így nagyon szépen hangzik, csak jelen esetben nincs más mód. Előző munkakörömben maradhattam volna, még egy évig. Nem okozna problémát, hogy otthon maradjak, ha bármelyik apróság megbetegszik. Csakhogy mi lenne az egy év után? Kereshetnénk esetleg új perspektívát, ám semmi nem garantálja, hogy találnánk is. Aztán meg mi lenne? Utánunk a vízözön. Akkor már inkább pár...
Nem túl tréfás tréfa
A kisasszony már megint megviccelt minket. Miután már kezdtem elhinni, hogy talán végre egy fél hetet eltöltenek úgy a bölcsiben, hogy mindketten egészségesek, délelőtt fél 10-kor telefonáltak, hogy Zsifinek bizony hőemelkedése van (37,8oC), folyik az orrocskája, nyűgös, levert és kipirult az arca.
munka
Úgy általában semmi bajom a munkával. Sőt, a jelenlegi leendő munkámat minden jel szerint nagyon fogom szeretni. Csak az addig elvezető út göröngyös egy kicsit. Még mindig betanításom első fázisában járok. Konkrétan a jelenlegi főnök, akinek a helyére éppen most pályáztatnak, mert nyugdíjba vonul, minden héten kijelöl nekem egy anyagrészt, amit aztán az előző bejegyzésekben említett módon megbeszélünk. Csakhogy az adagok nem töltik ki az időt, és pár gondolatra kapok egy egész hetet. Így...