Agy-mankó ( 2. rész )

Néha azzal szoktunk viccelődni, hogy akinek nincs esze, annak legyen notesze. És mint tudjuk, minden viccnek, közmondásnak van igazságtartalma. Egy kis kézinaptár és toll mindíg legyen előkészítve, hogy amit kigondolunk, eltervezünk, azt rögtön papírra vethessük. Mert elég egy kis figyelemelterelés, és máris elszállt a gondolatunk. Tanuljunk belőle, hogy legközelebb ne így legyen!. Tapasztalni fogjuk, hogy mennyire megkönnyíti az életünket ez a kis "mankó".Elég egy pillantás a jegyzetünkre, és már is működik a memória. Jobb esetben már akkor is beugrik az írás-kép, annak tartalma, ha csak rágondolunk a feljegyzés mozzanatára. Most már csak egy kis lépés a jegyzetírás technikájában és meglátjuk, hogy általa óriási lépést teszünk a saját békés öregségünk és a családunkkal, szeretteinkel való boldog, kiegyensúlyzott kapcsolat megtartásában. Mi ennek a titka? Az előbbiek a technikai felkészülést volt hivatott elősegíteni, de az időskor végső szakaszára csak a tudatos felkészülés adhat némi megoldást. Hogy miért a feltételes mód? Mert erre sajnos nem mindenki alkalmas. Az időskori leépülés intenzitását(sebességét) legjobban magunk befojásolhatjuk. Nem csak testünket, izmainkat kell karbantartani, hanem az agyunk rendszeres tornáztatását is. A nem használt testrészeink könnyebben elkorcsosulhatnak, beszűkülhetnek. A rendszeres jegyzetírás (olvasás, verstanulás, keresztrejtvény-fejtés stb) megfelelő agytornát biztosít.  Technikai felkészülésünket így már kiegészítettük a tudatos felkészüléssel is.