Késő bánat. (7.rész)

Az idő (időskor) előrehaladtával egyre kisebb az esély szokásaink, életvitelünk változtatására. Mivel a végállomás közelsége egyre jobban felerősíti az én-központúságot, így az életpálya visszatér a gyermeki viselkedésmódhoz. Nem véletlen, hogy azt mondják, az öregember második gyerekkorát éli. Akaratos lesz, türelmetlen, követelőző, mint a kisgyerek. Az elmulasztott lehetőségek vissza nem térésének tudata, és az esélytelenség nyomasztó érzése is erősíti az önzés előtérbe helyezését. De mitől függ, hogy milyen módon éli meg a család ezt az időszakot? Ezt két dolog alakítja, az időskorú, és a környezetének kölcsönhatása. Ha az idősember gyermeki dacosságára ellendaccal reagálunk, elindítunk egy lavinát, amely az idősember változtatásképtelensége okán többé nem fordítható vissza.Itt már csak a türelem segít, mint a kisgyermeknél. A türelmetlenséggel okozott ellenszenv helyreállítása lehetetlen. Már csak a késő bánat marad.  Óvjuk hát az időskor gyermeki, törékeny kapcsolat rendszerét, sok sok türelemmel.