Kórház „sokk” Egerben

A közelmúltban vesztettem el egy igen közeli családtagomat. Halála idős kora és ismert, súlyos betegsége ellenére váratlan és igen gyors lefolyású volt, ami véleményem szerint a kórházi kezelés hiányosságának is köszönhető. Elhunyt családtagom évek óta kezelt, súlyosnak mondható betegségben szenvedett, amit Budapesten megfelelően „kordában” tartottak. A gyakori kontrollvizsgálatoknak és célirányos kezelésnek köszönhetően viszonylag teljes életet élt, kisebb-nagyobb panaszokkal. Állapotában drasztikus leromlás nem volt megfigyelhető. Állandó orvosi kontroll alatt álló, (többnyire Budapesten) önmagát ellátni képes, orientált idősödő beteg volt. A közelmúltban 1-2 napos hirtelen állapotromlás miatt bekerült az egri kórház sürgősségi osztályára ,ahonnan pár óra megfigyelés után a változatlanul leromlott általános állapota és a rossz laborértékek ellenére hazaküldték arra hivatkozva, miszerint állapota nem igényel további kórházi ellátást. Mivel általános állapota tovább romlott, másnap úra a nevezett osztályra került.Az akkora már zavart tudatállapot, extrém alacsony vérnyomás/szapora és magas pulzus, továbbá súlyosan leromlott laborértékek ismeretében szintén pár óra várakozás után felkerült az emeleti fekvőbeteg osztályra, ahol néhány óra leforgása alatt elhalálozott. A boncolás alapján a halál oka nem az alapbetegség, hanem egy hirtelen kialakult visszafordíthatatlan folyamat volt. Ami nagyon fáj,és a blogírásom oka is egyben,hogy véleményem szerint az egri kórházban nem tettek, és nem is akartak megtenni mindent az állapotromlás és/vagy a halálhoz vezető folyamat kivédése érdekében. Amit a nevezett kórházban tapasztaltam, mélységesen megdöbbentett. Az egri kórház „színvonala” az utóbbi években - tapasztalatom szerint - jelentősen leromlott. A felhígult egészségügyi személyzet befásult hozzáállása, olykor szakmai felkészültségének vitathatósága és kifogásolható etikai magatartása nem segíti elő a betegellátás színvonalának emelését a nagymértékű kórházfejlesztés ellenére sem. A sürgősségi osztályon olyan az ember benyomása mintha „börtönkórházban” lenne. A megfigyelő kórterembe nem engedik be még a közeli családtagokat sem. Az én családtagom, aki szintén nem fiatal már, órákig az előtérben kényszerült várakozni, még azt sem engedték meg, hogy legalább pár percre lássa beteg házastársát. Felháborítónak és elkeserítőnek tartom, hogy épp a legnehezebb pillanatban,és olykor az utolsó órákban nem lehetünk szeretteink mellett,még néhány percre sem.

Hol marad az együttérzés és az emberség?

Az egészségügyi személyzet barátságtalan és megemelt hangnemű viselkedése még tovább rontott a helyzeten. A tájékoztatás elmaradását/hiányosságát már meg sem említem. Az, hogy egy súlyos állapotban lévő idős beteget, akinek alig van vérnyomása, zavart tudatállapotú, erősen leromlott laborparaméterekkel és szapora/magas pulzussal, és gyakorlatilag „nulla” vizelet kiválasztással az emeleti fekvőbeteg osztályon egy üveg fiziológiás sóoldattal, az életjelek monitorozása és felügyelet nélkül a kórteremben „fektetnek”, azt a benyomást keltette bennem, hogy családtagomat hagyták szép lassan meghalni. Nem biztos hogy lehetett volna rajta segíteni,de véleményem szerint meg sem próbálták.

A „hab a tortán” már csak az egri városi ügyeleten történtek lehetnének, ahol szintén egy közeli családtagomnak volt „szerencséje” negatív élményben részesülni. Középkorú családtagom akut mellkasi panaszokkal tárcsázta az ügyelet számát, ahol rövid kikérdezést követően az ápoló kapcsolta az ügyeletes orvost. Kb. 2-3 perc várakozás után be is jelentkezett a Doktor Úr. Addig halk komolyzene hallatszott a telefonban, ami - megjegyezném - egy mellkasi panasznál nem éppen rövid várakozási idő. A Doktor Úr nem tudott egy értelmes szót sem mondani, azt a benyomást keltette, mint aki most ébredt egy mély álomból (este kb. 22:30-kor) vagy erősen a „pohár fenekére nézett”. Szakmai tudása a válaszadásai alapján egyenlő volt a nullával. Arra a kérdésre, hogy ki megy-e akut mellkasi fájdalomhoz, egy határozott „nem” volt a válasz, majd felajánlotta a mentőhívás lehetőségét. Később, mint kiderült, a Doktor Úr kompetenciája 18 év alatti betegekre volt korlátozva, ami úgy tűnik nem gond egy felnőtt ügyeleti ellátásban. Sajnos ezen tapasztalatommal nem vagyok egyedül, másoktól is hallottam már korábban hasonló véleményeket. Csak remélni tudom, hogy az egészségügyi ellátás a jövőben pozitív fordulatot vesz. Természetesen pozitív tapasztalatok is vannak, voltak és lesznek is.

Addig is Eger a „szőlő és a bor városa” marad, nem pedig a minőségi betegellátásé.

Eger, 2018. január
Bela76