Hogyan hosszabbítsuk meg életünket? ( Mecsnikoff elmélete)

„A hosszuéletü emberek egyszerű életmódja azt mutatja, hogy a táp­lálkozásban sokkal nagyobb fontossága van a tejnek, mint amekkorát neki tulajdonitani szoktunk. Mecsnikoff megemlékezik arról a hajótörésről, amely James Rileyt 1815-ben érte. Riley elbeszélésében elmondja, hogy a sivatag nomád arabjai közé jutva, azt tapasztalta, hogy ezek szinte kizárólag édes vagy savanyu tevetejjel táplálkoztak. Ez a táplálék nagyszerű egészség­ben, igen jó erőben tartja őket és lehetővé teszi nekik, hogy igen előrehaladott kort érjenek el. Bulgária főldmivesnépének táplálkozásában igen fontos szerepe van a savanyu tejnek, amely jogurt néven ismeretes. Minthogy a tej­félék meggátolják a belekben lefolyó rothadási folyamatokat. Mecsnikoff, az orosz származású nagynevű természettudós, a tej bőséges élvezetének tulajdonítja, hogy sehol az egész világon nincsen annyi százéves ember, mint éppen Bulgáriában.

A hosszuéletü emberek többsége csak kevés hússal táplálkozott, vagy pedig egyáltalában nem is evett hust. Kétségtelen ugyan, hogy fogazatunk és bélrendszerünk azt mutatja, hogy nem vagyunk tisztán növényevőknek alkotva, hanem olyanoknak, akik állati és növényi eredetű élelmiszerek­kel egyformán táplálkozunk, mindazonáltal tudni kell, hogy a hússal való táp­lálkozást a lehetőleg legszűkebb határok közé kell szorítanunk. Igaz ugyan, hogy a mérsékelt húsevés egészen fiatal egyéneknél erősiti a szervezetet és védi a különböző betegségek támadásaival szemben, de azt sem lehet tagadni, hogy a bőséges husélvezet, kivált a 45-dik életéven tul alkami okul szolgálhat a legváltozatosabb betegségek, különösen pedig vérkeringési zava­rok keletkezésére. Városi emberek, kivált ha ülőéletmódot folytatnak, szive­sebben táplálkoznak hússal, mint főzelékfélékkel és gyümölccsel, pedig a sok hus nemcsak az egészségüket rontja meg, hanem az életüket is meg­rövidíti. Valóban helyesen mondja Hufeland, hogy:  „Az igen gazdag asztal, és a nagyon tápláló eledel, a sok húsnak étele nem hosszabbittyák az életet. A leghosszabb életek példái ollyanokban voltak többnyire, akik gyermek­ségektől fogva a plánták országából éltek, sőt némellyek közzülök egész életekben hust soha se is kóstoltak.”

Régi a vita, hogy átlag ki él hosszabb ideig, a nőtlen vagy pedig a házas ember. Ugy látszik, azoknak van igazuk, akik a házas életet dicsőitik, mert hiszen azok a nagyon öreg emberek, akikről magas koruknál fogva a krónikáik megemlékeznek, mind házasok voltak. A nőtlen ember élete rendetlenebb, magánosságában inkább hajlik arra, hogy a korcsmában és vendéglőben szeszes itallal éljen és végül, ami a legfontosabb, nagyobb mér­tékben van kitéve a nemi betegségek és ezek között a vérbaj veszedelmé­nek. Állítólag egyetlen példa sincs, hogy valami nőtlen ember nagy időt ért volna.

Ámbár az élettartam tekintetében az átöröklésnek kétségkívül igen nagy szerepe van, még sem lehet tagadni, hogy a hosszú élet szerzett tulaj­donság is lehet. Ezen tulajdonság megszerzésének igen hathatós eszköze a mértékletesség és pedig nemcsak a táplálkozásban, hanem a munkában és mindenféle élvezetben és szórakozásban is. Sohasem szabad elfelejteni, hogy nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy életünket és munkaképességünket megőrizhessük. Szinte hihetetlennek látszik, hogy milyen kevéssel beéri az ember anélkül, hogy munkaereje csak a legcse­kélyebb csökkenést is mutatná.

Egyfelől tehát fokozhatjuk életképességünket, másfelől azonban cél­szerűtlen életmóddal, éjjelezéssel, kicsapongással és szeszes itallal a meg­lévőt is tönkre tehetjük. Innen van, hogy a mindennapi életben gyakran látunk aránylag még egészen fiatal, 40 éves, sőt még ennél is fiatalabb embereket, akik meg vannak törve, roskadozva járnak, őszülnek és kopa­szodnak, fogaik odvasak és hiányosak, arcuk aszott és korai ráncokkal, sőt itt-ott mélyen szántó barázdákkal van tele. Halántékuk körül az erek kanyargósak és emlékezőtehetségük kezdi őket cserbenhagyni.”

(Az Egészség Enciklopédiája - Dr. Bucsányi Gyula)