Vérbaj

 „A vérbajt titkos betegségnek szokták mondani és pedig valószínűleg azért, mert sokan meg nem engedett, titkos uton szerzik. Mérhetetlen sok embert juttat időnekelőtte korai sirba. A hirtelen haláleseteknek jelen­tékeny százalékát vérbaj előzte meg. Egyetlen nép sem hajlandó elismerni, hogy a vérbaj tőle indult hódító útjára. Innen van, hogy népies nyelven még ma is a németek, olaszok, spanyolok és magyarok «francia», a franciák «nápolyi», a lengyelek «német», a hollandusok és angolok «spanyol», a perzsák pedig «török» betegségnek nevezik. Írott emlékeink csupán csak arról vannak, hogy amikor VIII. Károly seregei 1495-ben Nápolyt meg­szállva tartották, mindazok a nők vérbajt kaptak, akik a katonákkal érint­keztek. A syphilis nevet először egy Hieronymus Fracastorius nevü veronai orvos használta, aki egyik versében azt mondja, hogy a vérbaj egy Syphilus nevü görög pásztortól származik, akit az istenek, mivel megbántotta őket, ezzel a betegséggel sújtottak. Némelyek állitása szerint Amerika felfedezése előtt a vérbaj Európa népei előtt ismeretlen volt és csak akkor ismerkedtek meg vele, mikor Columbus Kristóf emberei azt magukkal hozták Amerikából.

A vérbaj a világháború előtt is nagyon el volt terjedve, a háború óta azonban olyan arányokat öltött, hogy a népegészségügynek egyik legfon­tosabb problémájává lett. Kórokozója a spirochaeta paliida, melyet 1905-ben fedeztek fel. Legtöbbször nemi érintkezés utján ragad egyik emberről a másikra, de a fertőzés nemen kivül is történhetik és pedig a legkülönbözőbb módokon és a legváltozatosabb eszközök közvetitésével. Szivar, pipa, evő-és ivóeszköz, fogkefe, fogpor, törülköző, gyermekjáték, trombita, csók mind közvetítője lehet a bujakóros fertőzésnek. Cipész-, kárpitos- és asztalos-műhelyekben gyakran tömeges a megbetegedés, aminek az az oka, hogy a munkások munka közben a szögeket szájukba veszik és ha egy-kettőre már nincs szükségük, visszadobják a közös skatulyába. Már most, ha az egyiknek vérbajos fekélyei vannak a szájában, a fekély váladékával bepisz­kított szeg fertőzheti az egészséges munkást is, ha a szájába veszi. Igaz ugyan, hogy a fertőzés csak ugy jöhet létre, ha a váladék hámtól fosztott hellyel  jut érintkezésbe, ámde ilyen hely elég gyakran van az ember szájában.

A vérbaj megtámadhatja szervezetünk minden egyes részét és ha nem kezelik, igen súlyos következményekkel járhat. A paralysis progressiva (agylágyulás) és a tabes dorsalis (hátgerincsorvadás) sohasem támad olyan embernél, akinek nem volt vérbaja. A vérbaj nagy mértékben fokozza az érelmeszesedés keletkezésének lehetőségét is, amelynek igen gyakori követ­kezménye a gutaütés.

A vérbaj nemcsak szerzett, hanem öröklött is lehet, vagyis a hitvestár­sakról átmehet az utódokra is és igy alkalmas arra, hogy a társadalmat alapjaiban támadja meg. Megnyugtató azonban, hogy kellő kezeléssel tel­jesen meggyógyul. És ha nem is valósult meg Ehrlichnek merész álma és nem sikerült a sterilisatio magnát, vagyis az egész szervezetnek egy csa­pásra való csirtalanitását elérni, mégis a salvarsannal olyan gyógyszert nyertünk, amely az emberiséget közelebb viszi ahhoz a célhoz, hogy vég­legesen megszabaduljon ettől a szörnyű veszedelemtől.

Aki tehát vérbajos, haladéktalanul forduljon szakértő orvoshoz. A gyógykezelésnek és orvosi ellenőrzésnek legalább három évig kell tartania, de helyesen cselekszik, aki még ezentúl is ujabb három évig jár az orvoshoz ellenőriztetés céljából még akkor is, ha semmiféle gyanús tünetet nem észlel magán. Kezelés híján a vérbaj tünetei még évtizedek múlva is jelentkezhetnek. Aki vérbajos, csak előzetesen megejtett vérvizsgálat után házasodhatik, ha az orvost azt meg­engedhetőnek találja.”

(Az Egészség Enciklopédiája - Dr. Bucsányi Gyula)