Hólyagos himlő

„A fertőző bántalmak sorába tartozik a hólyagos himlő is, melyet az ókorban még nem ismertek, illetve róla sem a szentírásban, sem pedig a görög és római irók müveiben sehol említés nincs. Kínában és Indiában azonban már ősidők óta el volt terjedve és ellene a bráminok védőoltást alkalmaztak. A középkorban egész Európában dühöngött és különösen nagy arányokat öltött a járvány a XVIII-ik században 1710-től kezdve.

Lassankint elterjedt Európában annak a hire, hogy a kínaiak ugy védik meg gyermekeiket a himlő ellen, hogy a himlős betegekről levált pörköket gyermekeik orrlyukába dugják. Kelet-Indiában pedig a papok ugy védel­mezték meg a népet, hogy a kar bőrét bemetszették és a keletkezett sebre himlöanyagba mártott szövetdarabot tettek. Az így beoltott egyének a himlő­vel szemben mentesek maradtak. Mikor a XVIII-ik században a járvány alig kiméit meg valakit, lady Montague, a konstantinápolyi angol követ felesége az indiai papok eljárásához hasonló módon beoltotta hatéves kis leányát, aki azután a himlőtől mentes is maradt. Ennek a hire ugy elterjedt, hogy Angliában, sőt Európa többi államában is igen sokan beoltatták magukat. Lassankint azonban a védekezésnek ez a módja feledésbe merült, mig végre Jenner Eduárd 1796-ban harmincévi megfigyelés után elvégezte az első nyilvános tehénhimlőoltást egy nyolcéves gyermeken. Ettől az időtől fogva a támadások ellenére is egyre többen oltatták magukat be és kiderült, hogy a beoltott egyének a legnagyobb himlőjárvány esetén is mentesek maradtak a súlyos és veszélyes bajtól. Most már a kulturállamokban mindenütt tör­vény gondoskodik a himlő ellen való kötelező védőoltásról és himlőjárvá­nyokról ezen államokban már szó sem lehet.

Ami főleg a gyermekkorban előforduló ragadós fertőző betegségeket illeti, ezek ellen legtöbb siker reményével a betegnek lehető elkülönítésével védekezhetünk. A diftériás beteget, ha idején fogunk a kezeléséhez, szérumoltással majdnem minden esetben meg tudjuk menteni. A vörhenynek megelőzése céljából most folynak a nagyon biztató kísérletek és vizs­gálatok.”

(Az Egészség Enciklopédiája - Dr. Bucsányi Gyula)