Dohányzás

„Azon ártalmak között, amelyek alkalmasak az egészség megrontására és az élet megrövidítésére, fontos helyet foglal el a dohány is. Nemcsak a burgonyát és a tengerit kaptuk az «Uj világtól », hanem a dohányt is, amely­nek rendkívül nagy gazdasági jelentősége mindenki előtt eléggé ismeretes. Mikor Columbus az amerikai parton kikötött, egyik kísérője azt látta, hogy a benszülöttek a moszkitók ellen való védekezés céljából dohányleveleket szívnak. Megnézte a leveleket és vitt belőlük haza Spanyol­országba, ahol az akkori orvosok rögtön gyógyszerül kezdték használni.

Dohányzást rendeltek a legkülönbözőbb bajok ellen, igy például szembeteg­ségek, fogfájás és fejfájás ellen. Ugyancsak ezzel próbálták gyógyítani a szellemi gyengeséget is, sőt védőszerül ajánlották a fertőző betegségek ellen is. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a dohányzás igen gyorsan elterjedt és ellene mint «az ördög találmánya» ellen hatósági intéz­kedéseket kellett foganatosítani. I. Jakab, Anglia királya már 1604-ben igen szigorú törvényt hozott a dohányzás ellen, VII. Orbán pápa pedig 1664-ben tiltotta meg. Igen érdekes volna fölsorolni mindazokat a bünte­téseket, amelyeket különböző országokban a dohányzókra kiszabtak, ehelyütt azonban csupán annak konstatálására szorítkozunk, hogy a dohányzás soha még olyan óriási arányokat nem öltött, mint éppen nap­jainkban. És ez érthető is, mert a dohány csakugyan kellemes élvezeti szer, amely, ha mértékletesen élnek vele, sem az egészségnek nem árt, sem pedig az életet nem rövidíti meg. A legtöbb embernél a mérsékelt dohányzás nyugodt hangulatot vált ki és állítólag megkönnyebbíti a munkát. A mér­tékletesség körül azonban az a baj, hogy az nagyon relatív fogalom és min­denki ugy magyarázza, ahogy neki az legkedvezőbb.

Sokan annyira hódol­nak a dohányzás szenvedélyének, hogy jóformán egész napon át ki sem fogy a szájukból a cigaretta, szivar vagy pipa, sőt akárhányszor megesik, hogy még éjjel is rágyújtanak, ha véletlenül álmukból felébrednek. Ilyen egyéneknél aztán a huzamosabb visszaélés folytán kifejlődnek az idült nikotinmérgezés tünetei, melyek közül legfontosabbak a szivmüködési zavarok, mint például szívdobogás, szorongási érzés, rohamokban fellépő görcsös nehéz lélegzés (asthma), sőt aggasztó és ijesztő szivszorulás. A szabálytalan szívműködés nagy mértékben hozzájárul az érelmeszedés ki­fejlődéséhez. A sok dohányzástól jelentékenyen emelkedik a vérnyomás. Az idült nikotinmérgezés egyéb tünetei közül figyelemre méltó a lesoványodás, étvágytalanság, gyomorégés, gyakori hányás, szorulás és látási zavar.

Mind­ezen bajok megelőzhetők a dohányzás korlátozása - és a következő óvórend­szabályok megtartása által: Csakis nyitott ablak mellett szabad dohányozni. A dohányfüstöt sohasem szabad lenyelni. A pipának hosszú legyen a szára és a szárat is, pipát is naponta ki kell tisztogatni. A szivart szipkából kell szívni. Legjobb a papirszipka, mert olcsóságánál fogva minden szivarhoz frisset lehet venni és a piszkosat el lehet vetni. Helytelenül cselekszik, aki a már egyszer használt szipkát zsebébe rakja, hogy majd később újra hasz­nálhassa. A szivar végéből akkora darabot kell elvágni, hogy jól szeleljen és nem szabad a szivart egészen a legvégéig elszívni, mert a végén gyűlik össze a legtöbb nikotin.”

(Az Egészség Enciklopédiája - Dr. Bucsányi Gyula)