A gyermek szellemi fejlődése
"Egy-hároméves gyermeknek a szellemi fejlődését még semmivel sem kell elősegíteni, ilyen korú gyermekre még áll az, amit az egyéven aluli gyermekre vonatkozólag eléggé részletesen elmondottam. A hároméves gyermek, aki azokból, amit maga körül hallott és látott, elsajátított annyit, hogy tisztán, összefüggően ki tudja fejezni kívánságait, értelmesen tud játszani játékaival, építőköveivel, babájával stb., az ilyen korú gyermek már társaságot kiván és helyes továbbfejlődése szükségessé teszi, hogy hasonló korú gyermekekkel együtt nevelkedjék.
Erre igen jó szolgálatot tennének az óvódák, ezeknek csak egy hátránya van, hogy az oda együvé kerülő gyermekek nem mind eléggé gondos szülők gyermekei, tisztaság szempontjából sokszor kifogásolhatók és ezzel együtt jár, hogy fertőzéses betegségek átvitelének veszélyét rejtik állandóan magukban. Ilyen szempontból helyes, ha két-három ismerős családnak hasonló korú gyermekei rendszeresen összejárnak és megfelelő felügyelet és vezetés mellett együtt játszadoznak és tanulnak. Ilyen korban ugyanis már tanulhat a gyermek apróbb versikéket, hallgathat kicsiny, izgalommentes állatmeséket és ártatlan tréfás és tanulságos, erkölcsnemesitő, értelmet fejlesztő elbeszéléseket. Különböző szlöjdmunkákkal kézi ügyességet sajátíthat el megfelelő vezetés mellett, ezek se kössék azonban a gyermeket zárt helyiséghez fölösleges módon. Mire a gyermek iskolába kerül, a maga körül lejátszódó dolgokról a háztartásban, a természetben, kellő tájékozottsággal birhat és eléggé fejlett kézi ügyessége lehet ahhoz, hogy az irás műveletét játszva tanulhassa meg.
A három-hatéves gyermek erkölcsi nevelésére vonatkozólag ugyanazon elveknek kell érvényesülni, melyeket a fiatalabb gyermekre nézve követendőknek jeleztem, legfeljebb azt tehetném hozzá, hogy a gyermek korának haladásával ezen elveket annyival szigorúbban kell követnünk. A szülő ne igyekezzék arra, hogy szigorával gyakoroljon fölényt gyermeke fölött és ez állandó félelemérzéssel jelenhessék csak meg apja vagy anyja szeme előtt. A szülők szigora mindig indokolt és alkalomszerű legyen, különben érezze a gyermek állandóan szülőinek szeretetét, játsszék, tréfálkozzék a szülő gyermekével, de emellett tudja megtartani tekintélyét, anélkül, hogy ezt különös módon csak magának követelné meg. Neveljük ugy a gyermeket, hogy tekintsen tekintélynek mindenkit, ki vele foglalkozik, de csak olyan valakit bízzunk meg a vele való foglalkozással, kinek meg van ehhez való képessége. A szülő tegye gyermekét bizalmasává, kinek fenntartás nélkül mindent megmond, épugy ne éreztessük a gyermekkel, hogy vele szemben titkaink vannak. Ép olyan hiba a gyermekkel szemben szigorral, fenyítések árán fenntartani a tekintélyt, mint ezt elveszíteni azzal, hogy a gyermek előtt is eláruljuk gyengeségeinket, ha a gyermek is észreveheti hibáinkat, szülői mivoltunkhoz méltatlanul viselkedtünk. Az egyszer elveszített tekintélyt többé visszaszerezni nem tudjuk és a gyenge jellemű gyermek korán fog züllésnek indulni."
(Az egészség enciklopédiája – Dr. Preisich Kornél egy. m. tanár)
Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt:
Mivel fejlesztheti gyermeke IQ-ját?>>