Milyen rendellenes jelenségek lehetnek az újszülöttnél – 4. rész

Blog: Évszázados tanácsok - Szerző: WEBBeteg

"Legtöbbször a 2-ik életévbe vezethetők vissza a szülőknek azon gya­kori panaszai, hogy a gyermek nem akar enni; sok gyermeknél ezen jelen­ség már a szoptatási időben észlelhető. Ezek rendszerint ingerlékenyebb idegrendszerü gyermekek. Ezen fokozott igerlékenységet a szülőktől örö­költék; ha most már ezen állapot mellett ezen gyermekek a szülők részéről helytelenül befolyásoltatnak, akkor a legkülömbözőbb kellemetlen tüneteket mutathatják; ezek között igen gyakori a nem enni akarás, az állandó étvágy­talanság, mely undorrá is szokott fokozódni és hányással járhat. Az ilyen gyermek természetesen lassan vagy egyáltalában nem fejlődik, vérszegény, türelmetlen, hangulata csapongó. Ezen tünetcsoport nem szokott hirtelen keletkezni, lassan, észrevétlenül fejlődik, amint az ártalom lassan halmo­zódik. A baj ugy szokott kifejlődni, hogy a gyermek, aki egy ideig elég jól vagy legalább is tűrhetően táplálkozott, egyszerre nem akarja elfogyasztani az adagját, vagy azért, mert előzőleg talán kelleténél többet kapott, vagy mert a bélműködésben valamelyes zavar volt, vagy más kisebb okból ki­folyólag. A szülő vagy gondozó ahelyett, hogy alkalmazkodnék a gyermek étvágyához, bár a gyermek nem szivesen fogyasztja, mégis belecsempészi vagy beleerőszakolja az egész megszokott adagot; következő alkalmakkor ez ismétlődik és az anya boldog, hogy gyermeke mégis, bár unszolással, eről­tetéssel, mesével, ígérgetésekkel elfogyasztja adagját. Egy idő múlva a gyermek mindinkább kevesebbet fogyaszt és azt is kedvetlenül; az étkezés elhúzódik, a gyermek egész napon át mást nem hall, mint sopánkodást nem evése fölött. A kedvetlenül fogyasztott ételt a gyermek lassabban emészti, gyomra azt lassabban továbbítja, a gyermeknek nem tud megjönni az ét­vágya egyik étkezéstől a másikig, és ha ezen állapot már hosszabb idő óta húzódik, akkor ahhoz idő kell, mig a gyermek evéshez való kedvét vissza­nyeri.

Az egészséges gyermek, ki jól volt szoktatva, nem válogatós, ha a gyermek megszokott ételét enni nem akarja, akkor ne legyen első gondo­latunk az, hogy a gyermek megunta az egyformaságot, tehát pótolni kell a hiányt mással; hanem gondoljunk inkább arra, hogy a gyermek vala­milyen okból étvágytalanabb, kíméljük tehát a gyomrát és beleit, adjunk neki kevesebbet és kevésbé tápláló ételt. Ha igy teszünk, ugy az eredményt hamar fogjuk tapasztalni; ugyanezen elven indul az idült étvágytalanság­nak a leküzdése. Ideges szülők gyermekei, különösen az egykék szoktak szokványos étvágytalanságba esni. A gyermek előtt az ő táplálkozásáról szó ne essék, tartsuk be pontosan az étkezési időket, tehát ne kísérletezzünk éheztetéssel oly értelemben, hogy egyik vagy másik étkezést elhagyjuk, hanem étkeztessük a gyermeket naponta ötször, ugy hogy 3-4 óra szünet jusson az étkezések közé. Az étlapot ugy állítsuk össze, hogy az ételek könnyen emészthetők, ízletesek legyenek amellett, hogy tápértékük kisebb. Csak igen szűken szerepeljen tehát tiszta tej, tojás, hus, sajt és zsír. Fek­tessünk súlyt könnyű zöld főzelékfélékre, gyümölcsökre, különösen nyers formában, de csakis étkezés idejében. Megfelelő idényben zöld paprikát, hónapos retket, fejes salátát citrommal, olajjal bátran adhatunk. Soha se késztessük a gyermeket, legfeljebb az étkezés megkezdésekor. A gyermek ne tudja, hogy milyen fogásokat készítettünk részére. Értelmesebb gyermek elé ki tehetjük az órát és figyelmeztethetjük, hogy egy-egy fogás részére 5-10 percnyi időt engedélyezünk, meg is mondhatjuk, hogy csak annyit egyék, amennyi neki jól esik. Ne engedjük meg pl. azt sem, hogy főzeléket ne egyék, mert előnyt ad a tésztának; ilyen esetben csak bizonyos menynyiségü főzelék elfogyasztása után adjunk tésztát. Olyan ételt, melytől vala­mely finyás gyermek állandóan undorodik, ne tálaljunk neki hosszabb időn keresztül. Átmenetileg étvágyjavitó orvosságot is szedhet a gyermek, orvosa rendeletére. Sok esetben a megrögzött baj a gyermek otthonában nem akar javulni, ami rendszerint a bánásmódban történő inconsequentiákon múlik; ilyenkor leggyorsabb eredményt idegen környezetbe való helyezéssel lehet elérni.

Szó volt már az angolkór kíséretében és e nélkül is észlelhető hangrés­görcsről és egyéb görcsös állapotokról. A hangrésgörcs sokszor a csecsemő­koron túl még 3-4 éves és idősebb gyermekeknél is jelentkezik, különösen sirás kezdetén és akkor, amikor a gyermeknek kedvében járni nem aka­runk, mert az ilyen gyermekek rendszerint megszokják azt, hogy minden kívánságuk teljesedjék, a szülők aggodalommal látván a gégegörcsöt, ennek mindenáron az elkerülésére törekszenek, ahelyett, hogy orvoshoz fordulná­nak a beteges állapot gyógyítása céljából..."

folytatjuk!

(Az egészség enciklopédiája – Dr. Preisich Kornél egy. m. tanár)

Kapcsolódó cikkek a Webbetegen:

A csecsemőtáplálásról>>

A hozzátáplálás nehézségei - Az orvos válaszol>>

Csecsemőtáplálás és táplálékintolerancia>>

Miért sírnak a kisbabák?>>

A gyerekek alvási és étkezési problémái összefüggnek>>

Csecsemőtáplálás és ételallergia>>

A sírós babák túl korán kapnak szilárd ételt>>