A gyermekkorban észlelhető leggyakoribb kóros tünetek

Blog: Évszázados tanácsok - Szerző: WEBBeteg

"A szülőnek mindig az legyen a törekvése, hogy megismerje az egész­séges gyermeket, ennek viselkedését, életmegnyilvánulásait: tekintetét, bőr­színét, nyálkahártyáinak színét, testhőmérsékét, légzési módját, testtartását - mozgásait, hangját, sírását, kedélynyilvánulásait, étvágyát, bélmüködését, általában vegetatív működéseit, szellemi fejlődését és ha mindezeket eléggé ismeri, akkor semmi sem fogja figyelmét elkerülni, ami változást jelent az emlitett jelenségek egyikében vagy másikában és ami ilyenformán beteg­ségnek képezheti jelét. Tévesnek kell kijelentenem laikusoknak azon törek­vését, hogy a különböző betegségeket megismerjék. Ehhez hosszú évek fáradságos tanulmánya és ezenfelül tapasztalás kell, ezen célra nevelődnek az orvosok. A szülőknek az a feladata, hogy észlelje jól a gyermekét, vegyen észre rajta minden változást, jelentse hiven ezen változásokat orvosának és a többi legyen ennek a feladata. Ne böngésszen a szülő tünetek alapján lexikont, vagy kezeügyébe tévedt orvosi könyvet, ezek csak megzavarhatják, megfélemlíthetik. Ne kérdezzék a szülők orvosuktól, hogy milyen a torok-diphtheriánál, ezt helyesen felismerni sohasem fogják, ellenben szokják meg és tanulják meg a normális torokképnek a látását, ezzel gyermeküket hozzá­szoktatják a torokvizsgálatnak ok nélkül rettegett kis kellemetlenségeihez és ők maguk idővel fel fognak ismerni minden legcsekélyebb elváltozást

Gyakori jelenség gyermeknél a hányás; állapítsuk meg, hogy étkezéssel kapcsolatban vagy ilyentől függetlenül támadt-e, járt-e émelygéssel vagy sem. Nem váltotta-e ki gyógyszer vagy idegen dolognak nyelése, valamitől való megundorodás; figyeljük meg a hányadékot, esetleg őrizzük meg kiszá­radás nélkül, hogy szükség esetén az orvosnak megmutathassuk. Jegyezzük még, nem ismétlődött-e a hányás, jár-e egyéb tünetekkel, mint fej- vagy gyomor- vagy hasfájás, kiséri-e láz vagy nem. Mindezekről tudjunk beszá­molni a gyermekhez hivott orvosnak; addig pedig, amig az orvos meg­érkezik, pihentessük a gyermeket, fektessük is le, ha bágyadt vagy lázas, ne adjunk neki enni, adjunk csak kortyonként italt; a hasra, illetve a gyomortájra hideg vagy meleg borogatást rakhatunk aszerint, amint a beteg egyiket vagy másikat jobban szíveli, láz esetében inkább hidegvizes boroga­tásokat rakjunk.

Nyálazás, a szájnyálkahártyának hurutos vagy lobos állapotára utal, ilyen kiséri gyakran a fogzást. Ha bűzös lehelet is észlelhető, akkor fekélyződő szájlobra következtethetünk. A száj tisztántartását elhanyagolni nem szabad, kérjünk orvosi beavatkozást és ne mulasszuk el a fogkefének gon­dos dezinficiálását minden használat után (kai. hypermanganoldattal, vagy 3% hydrogen hyperoxiddal).

Hasmenés, ugy mint a csecsemőnél, lehet mérgezéses eredetű (túlterhe­lés, szervetlen vagy szerves anyaggal való mérgezés) vagy fertőzéses, amikor a bélhuzam valamelyik részében lobosodás támad és végül lehet egyszerűen ideges jelenség is. Mindenesetre tudjunk számot adni orvosunknak arról, hogy a gyermek milyen körülmények között kapta a hasmenést, mit evett visszamenőleg legalább 1—2 nappal előbb. Az ürüléket a lehetőségig őrizzük meg, hogy azt megmutathassuk, hőmérőzzük meg a gyermeket és étkezé­sében szorítsuk zsírtalan, hústalan, tejszegény folyadékra addig is, mig az orvos egyebet is nem engedélyez. Hasmenéssel esetleg kapcsolatos bél-, illetve hasfájások csillapítása céljából meleg borogatást tehetünk a hasra, vagy 1—2 deciliter 37° C hőmérsékü kamillateával vagy keményitőoldattal beöntést csinálhatunk; az ilyen beavatkozás gyors enyhülést hozhat, kárt nem csinálhat; belső szerekkel, mig az orvos azt el nem rendeli, ne pró­bálkozzunk, szeszesitalt se adjunk.

Gyakori panasz okát képezi a renyhe bélműködés, vagyis székrekedés, vagy az ürülésnek elmaradása egy-több napon keresztül. Ezen rendetlensé­geknek külömböző oka lehet, eszerint a rendezés módja sem egyforma. Legtöbbször mégis a táplálkozás minőségében és a nem rendszeres élet­módban van a hiba. Ilyen esetekben a diétát kell rendezni, súlyt helyezvén sok gyümölcsre és főzelékre és mindennapos ürülést kell elérni tudni, ha másként nem, ugy kis beöntéssel, vagy glicerinkuppal. Ott, ahol a hasfal gyenge, tornát és másságét kell rendszeresíteni.

Váladék a szemrésben, sárgás vagy szürkés, a szemhéjszéleket össze­tapaszthatja a szemhéjak duzzanatával vagy enélkül, a szem kötőhártyájá­nak hurutját vagy lobosodását jelenti; ne késlekedjünk orvosnak megmu­tatni, addig is langyos kamillateával szorgalmasan mosható a szem, a gyer­meket fektessük a fájós szem oldalára, nehogy ennek váladéka az ép szembe jusson. A kendőt, mellyel a beteg szemet borogatjuk vagy fedjük, ne jusson az ép szemhez.

Nátha, különösen a városi gyermekeknél, igen gyakori, némelyiknél állandó. Figyeljük a váladék minőségét és szagát. Vörhenyes, véresen festenyzett zavaros savós váladék orrdiphtheriától lehet, ennek lefolyása lap­pangó, hosszas lehet kellemetlenebb jelenségek nélkül. Pörkökké beszáradó váladék orrpiszkáláshoz vezet, az orrnyálkahártya gyakran fekélyes, a lehelet bűzössé válhat, megtűrni nem szabad. Orrvérzés leggyakrabban az előbb emlitett előzményekre vezethető vissza; legjobb módja a csillapítás­nak az, hogy frissen mosott kézzel steril vattából mintegy kisujjvastagságu 3—4 cm. hosszú tampont sodrunk és ezt az orrnyilasba helyezve hátra a nyakszirt irányába egész hosszában betoljuk és az orrjáratban hagyjuk.

Náthás gyermeket sohase tanítsuk arra, hogy az orrát erősen fújja. Fúj­hatja ugy, hogy az egyik orrnyilasát szabadon hagyja és száját is nyitja. Orrát ne törölje ugy, hogy mindkét orrnyilását befogva hajtsa a levegőt fülébe, hanem törölje előbb egyik orrnyilasát, azután a másikat; ilyen módon kerülhető el a garatváladéknak művi beszoritása az u. n. Eustach kürtbe (vezeték a garatból a fülbe), ami középfüllob keltéséhez vezethet.

Fülfájás rendszerint náthához társul, bármily természetű legyen is a nátha. Fülfájás nem jelent ugyan föltétlenül középfül-megbetegedést, de hogy nem az-e, azt orvos tudja megállapítani. Tűrhetetlen fülfájás ellen, addig, míg az orvos nem rendelkezik, jó a nedves vagy száraz meleg (só vagy korpa) kötés.

Köhögés, nagyon változatos jelenség; már elnevezés szerint is sokféle: köhintés, köhécselés, izgatott köhögés, száraz köhögés, nedves, laza köhögés, ugató-köhögés, görcsös köhögés, érces köhögés, rekedt köhögés, fájdalmas köhögés. Egyénenként azután gyérebb vagy gyakoribb, hangosabb vagy halkabb, többé vagy kevésbé bántó, illetve a közérzetet zavaró jelenség. Az elmondottak alapján jellemezzük orvosunknak a tapasztalt köhögést, őneki becses támpontot nyújthat a diagnózis megejtéséhez. Itt csak a rekedt, ugatásszerű köhögésre akarok részletesebben kitérni; az ilyen köhögés, ha legfeljebb csekély nátha kíséretében, de különben teljes jóllét közepette, hirtelen, álomból felriadva támad, akkor bármilyen ijesztő, mégsem vesze­delmes álkruptól támad, megerősíti ezt az, ha a gyermek ilyen köhögés mellett hangot tud adni, akár sírással, akár beszéd utján. Igazi difterias krup mellett szól, ha a rekedtség és ugató-köhögés nem támadt egészen hirtelen módon, hanem állandóan fokozódik és emellett a sirási és beszéd­hang is rekedt. Ilyenkor ne késlekedjünk, kérjünk azonnal orvosi segélyt. Ma, amikor a difteriának biztos gyógyszere a kezünkben van, ez még fontosabb, mert ezen gyógyszer csak akkor biztos hatású, ha elég korán kerül alkalmazásba.

A váladékot, melyet a gyermek ugyan felköhög, nem szokta egyszers­mind kiköpni, erre felszólításra sem képes, csak a köhögésnek egy bizonyos féleségénél, a szamárköhögésnél szokta ezt megtenni, persze kivételek van­nak, ezért csak orvos tegyen kórismét, másrészt azon sohase akadjunk fenn aggodalmaskadással, hogy a gyermek a felköhögött váladékot lenyeli.

Gyakran hallottam fiatal gyermek szüleitől is telve rémülettel, hogy gyermekük vért köpött, ilyenkor mindig tüdővérzésre gondolnak. Legrit­kább esetben észlelhető 12 éven aluli tüdővérzés, rendszerint az orrból a garatba jutott vért köhögi ki vagy hányja ki a gyermek, ha a vért lenyelte. Nem szabad tehát megrémülni, hanem nyugtassuk inkább meg a vérző gyermeket, nézzünk nyugodtan annak utána, hogy nem vérzik-e az orrából és értesítsük orvosunkat.

Hasfájdalmak a csecsemőkortól kezdve igen gyakoriak. Az enni nem akaró, fokozott idegingerlékenységet mutató gyermekeknél megszokott jelenség; a fájdalmat a köldök helyén jelzik, rövidtartalmuak, az étkezések alatt vagy után jelentkeznek, néha azoktól függetlenül.

Görcsös hasfájdalmak, az előbbieknél jóval hevesebbek, jelentkeznek emésztési zavaroknál, bélmegbetegedéseknél vagy bélférgek esetében. Gon­dos anya figyelemmel kiséri gyermekének ürülékét és ha ezt teszi, akkor esetleges bélférgek figyelmét elkerülni nem fogja. Pillanatnyilag, mig orvos segitségét nem kapjuk, bél-, illetve hasfájdalmak ellen meleg borogatásokat tehetünk és bélbeöntést is adhatunk 100 gr. langyos kamillateával.

Ha a hasfájások igen hevesek, hányással is járnak, vagy megtörténnék, hogy a betegtől sem szelek, sem bélsár nem akar távozni, vagy csak vör­henyes bélsár ürül, akkor ne késlekedjünk az orvos értesítésével; ilyen esetekben nem meleg, hanem inkább hideg borogatásokat alkalmazunk. Rendszerint láz is kiséri a fenti tüneteket. Ugyanígy tegyünk akkor, ha a hasfájások főleg a has jobbfelére szorítkoznak, hányással vagy hányási ingerrel járnak és a gyermeknek hőemelkedése is van.

Gyermekek által a hasban jelzett fájdalmak nem utalnak minden eset­ben a hasban székelő betegségre, sokszor mellkasi szervi betegségek kísére­tében vannak hasfájdahnak. Orvos hivatott a tény mibenlétének megálla­pítására.

A köztudatban élő dolog, hogy izzadás gyengeségnek vagy betegség­nek a jele és ezért a szülők aggodalommal szokták látni gyermeküknél a szokványos izzadást. Alkatilag egyik gyermek könnyebben, másik nehe­zebben izzad, már ezért is az izzadás foka nem jelzi egyúttal a gyengeség­nek vagy betegségnek a fokát, mely az izzadást maga után vonja. Csecsemő­korban az izzadás legtöbbször angolkóros jelenség. A táplálásnak minősége, a fogyasztott folyadékmennyiség is befolyásolja az izzadást. A fiatal gyer­mekkorban gyakori jelenség az éjszaka első felére eső izzadás, ezt külö­nösen olyan gyermekeknél észleljük, kiknek orrlégzése akadályozott és akik ennek következtében vérszegények. Betegség folyamán legyengült gyermekek egy ideig bőven izzadnak és izzadnak valamely idült bántalom folytán leromlott gyermekek. A tenyereknek, hónaljaknak, talpaknak izzadása, a verejtéknek némely esetben kellemetlen szaga, alkati jelenségek."

(Az egészség enciklopédiája – Dr. Preisich Kornél egy. m. tanár)

Néhány kapcsolódó cikk a WEBBetegen:

A hányás - Miért hányhat gyermekünk?

Hasmenés

Kötőhártyagyulladás

A fülgyulladás tünetei és kezelése

A torokfájás és kezelése