Heveny fertőzéses betegségekre utaló jelenségek - 2. rész

Blog: Évszázados tanácsok - Szerző: WEBBeteg

"Kanyaró mindenkor napokon keresztül fejlődő betegség, az első napokban egyszerű hurutos megbetegedés képében. Nátha, szemkötő­hártyahurut és köhögés nélkül kanyaró nincs. Kiütés, mely ilyen jelen­ségek nélkül keletkezik, nem lehet kanyaró. Tudván azt, hogy hurutos jelenségek emelkedő lázzal kanyaró előjelei lehetnek, ne legyünk könnyel­műek sem saját, sem mások gyermekeivel szemben és tartsuk a beteget megfigyelés alatt oly módon, hogy másokkal való érintkezését megakadá­lyozzuk. Kanyaróval való fertőzés veszélyében volt gyermeket, ha gyenge, beteges, kicsiny ellentállőképességü, védőoltathatjuk kezelőorvosunk által.

Különös előjelek nélkül az arcban, a homlokon is kezdődő, csakhamar az egész testen kifejlődő apró, kerek foltocskákból álló, rózsaszínű kiütés, mérsékelt hőemelkedéssel, a nyirokmirigyeknek kisebb- vagy nagyobbfoku duzzanatával rózsás kiütésnek felelhetne meg; orvos állapítsa meg, hogy nem mástermészetü-e a betegség.

Teljes jó egészség közepette, hirtelen fejlődő láz, sokszor hányás kísére­tében jelentkező, a mellkas felső részéről hamar az egész testre kiterjedő finoman pontozott élénkvörös kiütés, mely az arcban nem, v. csak alig észlel­hető és kisérő torokfájás vörheny iránt keltenek gyanút. A kiütés sokszor kellemetlenül viszket. Kérjük ki orvosunk véleményét, ma már annál is inkább, mert vörheny ellen is jóhatásu gyógyszer fölött rendelkezünk, melytől természetesen annál inkább várhatunk kedvező befolyást, a beteg­ségnek minél korábbi szakában alkalmazzuk. Ezen szérum vörhenyfertőzöttség veszélye alatt álló egyének védőoltására is alkalmas. Ezen védő­oltás, a Dick-féle védőoltástól különbözik, rövidebb időre nyújt védelmet, de gyorsan nyújt immunitást, mig a Dick-féle védőoltás több hetet vesz igénybe.

A kiütéses bántalmak közül említést érdemel még a bárányhimlő. Ez előzmény nélkül szokott szintén keletkezni, a test bőrén elszórtan. Ennek leg­különbözőbb helyein találhatók nagy gombostüfejnyi-borsszemnyi vékony bőrréteggel borított feszes hólyagcsák, melyeknek bennéke tiszta vagy gyen­gén zavaros savó; a hólyagcsák körül kis udvarban piros a bőr. Sokszor tévesztik össze ezeket a laikusok a gyermekkori csalánkiütésnek egy gya­kori alakjával, mellyel más helyen már foglalkoztam. Ez a csalánkiütés kifejezett csoportokban szokott megjelenni a test bőrének több helyén, főleg a végtagokon. A kiütés inkább göbcsés, mint hólyagcsás. A bárányhimlő rendszerint lázat okoz, a csalánkiütés leginkább csak valamelyes hőemelkedéssel jár, vagy ezzel sem.

A valódi himlő ma alig fordul elő nálunk, ahol a gyermekeket már csecsemő korukban kötelezően védoltatjuk. Ezen védőoltás alól gyerme­künket ne vonjuk ki. A védőoltás kétféle módon eszközölhető, vagy a bőr horzsolásába dörzsöltetik az oltóanyag, vagy a bőr rétegei közé fecskendeztetik a kellően higitott oltóanyag. Ez utóbbi eljárás egyrészt kozmetikai szempontból ad szebb eredményt, másrészt másodlagos fertőzésre kevesebb lehetőséget nyújt. Ezzel szemben ez az oltás maga valamivel fájdalmasabb, mint a másik. A himlőellenes védőoltás tisztán és kizárólag a valódi himlők ellen nyujt védelmet és semmiféle más betegséggel szemben; ezt azért hang­súlyozom, mert elég gyakran találkozom még ma is azon téves hit nyilvání­tásával, hogy a himlőoltás más betegségek ellen is véd.

A diftéria vagy helytelenül difteritisz egy ismeretes bacillus, a LöfíTer-bacillus által létesített betegség. Ne gondoljuk azonban, hogy ahová ezen bacillus eljut, ott betegséget is okoz. Ezen bacillus csak akkor lesz ártal­massá az emberre nézve, ha azon nyálkahártya vagy bőr, melyre a diftéria-bacillus eljutott, épségéből valamily módon veszített. Ép bőrön és ép nyálka­hártyán a cliftéria-bacilms elél, de nem okoz bajt. A baj, melyet a bacillus okoz, abban áll, hogy helybelileg duzzanatot létesít és ezen felül fehéres-szürke vagy sárgásszürke hártyás lepedéket. Ezen hártyás lepedék mintegy bele vannak nőve a bőr vagy nyálkahártyahám mélyebb rétegeibe és ha le akarjuk szedni, akkor vérzés támad.

Leggyakoribb helye a megbetegedésnek a torokmandulák és ezeknek szomszédsága, a garatfal; azután az orr; elég gyakori még a gége diftériája, ezt krupnak szokás nevezni, a gége lumenét jelentékenyen szükiti, a le­vegő útját akadályozna, ez fulladásig fokozódhat. Ritkább aránylag a szem­kötőhártyák diftériája és legtöbbször a torokdiftériát kiséri; ritka a bőrdiftéria és leánygyermekek hüvelybemeneti diftériája.

A diftériabacillus a beteg területen mérget termel, ez onnan felszívódik a szervezetbe és így okozza a betegséget. Minél nagyobb a megbetegedett terület és minél hosszabb ideje áll fenn, annál több méreg szívódhatott fel, a betegség annál súlyosabb szokott lenni. A betegségnek vannak hevenyés jelenségei' és vannak egy bizonyos idő multán  megnyilvánuló  jelenségei (utóbajok). Ezek hüdéses jelenségek, melyek a szemmozgató izmok részéről látási zavarokat eredményeznek, a garat izmai felől nyelési nehézségeket és a beszédhang megváltozik. A hüdéses jelenségek a törzs és végtagok izomzatára átmehetnek és a szivet is érhetik; ez a betegre könnyen végze­tessé válhat.

A diftériának ma már biztosan ható gyógyszere fölött rendelkezünk; ez a diftériaellenes gyógysavó, melyet Behring és Roux állítottak elő először. Ezen gyógysavó biztosan gyógyítja a diftériát, akármely testrészen telepe­dett is meg, feltéve, hogy elég korán jut alkalmazásba. A kárt, melyet a méreg a szervezetben már okozott, a gyógysavó nem tudja reparálni, ez csak közömbösíti a szervezetben keringő mérget és még esetleg rövid időn át termelődő mérget. Minden szülő vagy gondozó feladata tehát az, hogy elég korán kérjen orvosi támogatást, a szülőnek kell elsősorban észrevenni azt, hogy gyermeke nincs jól, minden mandulagyulladást és minden rekedtséget vegyen komolyan és ellenőriztessen orvosával..."

folytatjuk!

(Az egészség enciklopédiája – Dr. Preisich Kornél egy. m. tanár)

Ezek is érdekelhetik Önt:

Kiütéses gyermekkori betegségek>>

A bárányhimlő lappangási ideje, tünetei és szövődményei>>

Kiütéses fertőző betegségek>>