Heveny fertőzéses betegségekre utaló jelenségek - 2. rész
"Kanyaró mindenkor napokon keresztül fejlődő betegség, az első napokban egyszerű hurutos megbetegedés képében. Nátha, szemkötőhártyahurut és köhögés nélkül kanyaró nincs. Kiütés, mely ilyen jelenségek nélkül keletkezik, nem lehet kanyaró. Tudván azt, hogy hurutos jelenségek emelkedő lázzal kanyaró előjelei lehetnek, ne legyünk könnyelműek sem saját, sem mások gyermekeivel szemben és tartsuk a beteget megfigyelés alatt oly módon, hogy másokkal való érintkezését megakadályozzuk. Kanyaróval való fertőzés veszélyében volt gyermeket, ha gyenge, beteges, kicsiny ellentállőképességü, védőoltathatjuk kezelőorvosunk által.
Különös előjelek nélkül az arcban, a homlokon is kezdődő, csakhamar az egész testen kifejlődő apró, kerek foltocskákból álló, rózsaszínű kiütés, mérsékelt hőemelkedéssel, a nyirokmirigyeknek kisebb- vagy nagyobbfoku duzzanatával rózsás kiütésnek felelhetne meg; orvos állapítsa meg, hogy nem mástermészetü-e a betegség.
Teljes jó egészség közepette, hirtelen fejlődő láz, sokszor hányás kíséretében jelentkező, a mellkas felső részéről hamar az egész testre kiterjedő finoman pontozott élénkvörös kiütés, mely az arcban nem, v. csak alig észlelhető és kisérő torokfájás vörheny iránt keltenek gyanút. A kiütés sokszor kellemetlenül viszket. Kérjük ki orvosunk véleményét, ma már annál is inkább, mert vörheny ellen is jóhatásu gyógyszer fölött rendelkezünk, melytől természetesen annál inkább várhatunk kedvező befolyást, a betegségnek minél korábbi szakában alkalmazzuk. Ezen szérum vörhenyfertőzöttség veszélye alatt álló egyének védőoltására is alkalmas. Ezen védőoltás, a Dick-féle védőoltástól különbözik, rövidebb időre nyújt védelmet, de gyorsan nyújt immunitást, mig a Dick-féle védőoltás több hetet vesz igénybe.
A kiütéses bántalmak közül említést érdemel még a bárányhimlő. Ez előzmény nélkül szokott szintén keletkezni, a test bőrén elszórtan. Ennek legkülönbözőbb helyein találhatók nagy gombostüfejnyi-borsszemnyi vékony bőrréteggel borított feszes hólyagcsák, melyeknek bennéke tiszta vagy gyengén zavaros savó; a hólyagcsák körül kis udvarban piros a bőr. Sokszor tévesztik össze ezeket a laikusok a gyermekkori csalánkiütésnek egy gyakori alakjával, mellyel más helyen már foglalkoztam. Ez a csalánkiütés kifejezett csoportokban szokott megjelenni a test bőrének több helyén, főleg a végtagokon. A kiütés inkább göbcsés, mint hólyagcsás. A bárányhimlő rendszerint lázat okoz, a csalánkiütés leginkább csak valamelyes hőemelkedéssel jár, vagy ezzel sem.
A valódi himlő ma alig fordul elő nálunk, ahol a gyermekeket már csecsemő korukban kötelezően védoltatjuk. Ezen védőoltás alól gyermekünket ne vonjuk ki. A védőoltás kétféle módon eszközölhető, vagy a bőr horzsolásába dörzsöltetik az oltóanyag, vagy a bőr rétegei közé fecskendeztetik a kellően higitott oltóanyag. Ez utóbbi eljárás egyrészt kozmetikai szempontból ad szebb eredményt, másrészt másodlagos fertőzésre kevesebb lehetőséget nyújt. Ezzel szemben ez az oltás maga valamivel fájdalmasabb, mint a másik. A himlőellenes védőoltás tisztán és kizárólag a valódi himlők ellen nyujt védelmet és semmiféle más betegséggel szemben; ezt azért hangsúlyozom, mert elég gyakran találkozom még ma is azon téves hit nyilvánításával, hogy a himlőoltás más betegségek ellen is véd.
A diftéria vagy helytelenül difteritisz egy ismeretes bacillus, a LöfíTer-bacillus által létesített betegség. Ne gondoljuk azonban, hogy ahová ezen bacillus eljut, ott betegséget is okoz. Ezen bacillus csak akkor lesz ártalmassá az emberre nézve, ha azon nyálkahártya vagy bőr, melyre a diftéria-bacillus eljutott, épségéből valamily módon veszített. Ép bőrön és ép nyálkahártyán a cliftéria-bacilms elél, de nem okoz bajt. A baj, melyet a bacillus okoz, abban áll, hogy helybelileg duzzanatot létesít és ezen felül fehéres-szürke vagy sárgásszürke hártyás lepedéket. Ezen hártyás lepedék mintegy bele vannak nőve a bőr vagy nyálkahártyahám mélyebb rétegeibe és ha le akarjuk szedni, akkor vérzés támad.
Leggyakoribb helye a megbetegedésnek a torokmandulák és ezeknek szomszédsága, a garatfal; azután az orr; elég gyakori még a gége diftériája, ezt krupnak szokás nevezni, a gége lumenét jelentékenyen szükiti, a levegő útját akadályozna, ez fulladásig fokozódhat. Ritkább aránylag a szemkötőhártyák diftériája és legtöbbször a torokdiftériát kiséri; ritka a bőrdiftéria és leánygyermekek hüvelybemeneti diftériája.
A diftériabacillus a beteg területen mérget termel, ez onnan felszívódik a szervezetbe és így okozza a betegséget. Minél nagyobb a megbetegedett terület és minél hosszabb ideje áll fenn, annál több méreg szívódhatott fel, a betegség annál súlyosabb szokott lenni. A betegségnek vannak hevenyés jelenségei' és vannak egy bizonyos idő multán megnyilvánuló jelenségei (utóbajok). Ezek hüdéses jelenségek, melyek a szemmozgató izmok részéről látási zavarokat eredményeznek, a garat izmai felől nyelési nehézségeket és a beszédhang megváltozik. A hüdéses jelenségek a törzs és végtagok izomzatára átmehetnek és a szivet is érhetik; ez a betegre könnyen végzetessé válhat.
A diftériának ma már biztosan ható gyógyszere fölött rendelkezünk; ez a diftériaellenes gyógysavó, melyet Behring és Roux állítottak elő először. Ezen gyógysavó biztosan gyógyítja a diftériát, akármely testrészen telepedett is meg, feltéve, hogy elég korán jut alkalmazásba. A kárt, melyet a méreg a szervezetben már okozott, a gyógysavó nem tudja reparálni, ez csak közömbösíti a szervezetben keringő mérget és még esetleg rövid időn át termelődő mérget. Minden szülő vagy gondozó feladata tehát az, hogy elég korán kérjen orvosi támogatást, a szülőnek kell elsősorban észrevenni azt, hogy gyermeke nincs jól, minden mandulagyulladást és minden rekedtséget vegyen komolyan és ellenőriztessen orvosával..."
folytatjuk!
(Az egészség enciklopédiája – Dr. Preisich Kornél egy. m. tanár)
Ezek is érdekelhetik Önt:
Kiütéses gyermekkori betegségek>>