A gyermekek hátgerincelferdülése 2. rész

"Ha a skoliózis gyógyításával foglalkozunk, először is az a kérdés merül fel, hogy tulajdonképpen mi is okozza a gerinc oldalra való elhajlását. Sok esetben a skoliózis eredete egészen világos, ha bizonyos betegségekkel kap­csolatban, mint azoknak folyománya lép fel, pl. tuberkulotikus, angolkóros, izületi gyulladásos alapon. Azonban sok esetben csak általános kötőszöveti gyöngeséget találunk.  A kutatások  kiterjedtek az állatvilágra is és arra a különös eredményre vezettek, hogy a négy lábon járó állatoknál nem fordul elő skoliózis, viszont két lábon járóknál, pl. szárnyasok­nál, ha nem is gyakran, de bizonyos százalékban megállapítható. Ez azt bi­zonyítja, hogy a skoliózis a két lábon való járással van összefüggésben. Az­által, hogy az ember felegyenesedett a négykézlábon való járásból, a gerinc egészen más és sokkal nehezebb feladatot kapott. Ha most már az izomzat és a kötőszövet elég erősek, ebből semmi baj sem származik, ellenben ha gyengék, nem tudják a gerincet ebben a helyzetben megtartani és a gerinc elgörbül.

A skoliózis kifejlődéséhez hozzájárul minden féloldali foglalkozás, melynél a jobb kezet erősebben használjuk, mint a balt. Ugyanez áll a fél­oldani sportokra, mint pl. a tenniszre és félkézzel való vívásra is. Ezek még magukban nem okozhatnak skoliózist, de ahol megvan a diszpozíció, ott könnyen kifejleszthetik. Sokszor a skoliózis alapja a kora gyermekkorba nyúlik vissza, a gyermeket tulkorán ültették fel, amikor még hátizomzata nem volt elég erős arra, hogy a törzset egyenes helyzetben megtartsa. Ide tartozik a gyermeknek a karon való hordozása is, mely kényszerit a gyer­meket, hogy féloldalt támaszkodjon. Kétségtelen azonban, hogy a skoliózisra nézve a legkárosabb a sok ülés, melyet a mai élet és iskolarendszer meg­követel. Az iskola hatását a skoliózisra statisztikákkal lehet bizonyítani.

Természetellenes, hogy a gyermekek az iskolában órákon át egyfolytá­ban üljenek, sőt még otthon is a házi feladat elvégzésénél vagy kézimunka közben. Magától értetődik, hogy ily hosszú ülésnél a hátizomzat kifárad, a gyermek ,,görbén tartja magát". Az izmok kifáradásánál a test igyekszik egy­oldalúan kipihenni magát, a háti csigolyák oldalra hajolnak, ezáltal a ge­rincszalagok féloldalt megfeszülnek és kellő ellenállást biztosítanak a csigo­lyáknak. Az izmok pihenhetnek. Ez az ismert ferde tartás irás közben vagy az iskolapadban való görbe ülésnél. Mivel pedig kénytelenek vagyunk a gyer­mekeket iskolába küldeni, az iskolapadot kell ugy átalakítani, hogy a gyer­mekek minél kényelmesebben és minél kevesebb izommunkával tudjanak benne egyenesen ülni.

Erre a célra legalkalmasabbak a szabályozható padok, miután egy és ugyanabban az osztályban különböző nagyságú gyermekek vannak együtt. Az iskolapad lehetőleg olyan légyen, hogy ülés közben a gyermek talpa jól alátámasztódjon, a támla ne álljon merőlegesen az ülésre, hanem kissé hátrafelé dőljön, az asztallap lefelé lejtsen. Olvasás közben az asztal és a szék ugy álljon egymással szemben, hogy a pad elülső és az asztal alsó széle egyvonalban legyen, viszont irás közben a szék ülése kissé az asztal alá nyúljon. A ferde tartást még a dőlt irás is elősegíti, melynél a gyermek fejét oldalra hajtja, a füzet ferdén áll előtte, vagy kissé jobbra tőle. Ha az egyik kar ma­gasabban fekszik, mint a másik, a gerincoszlop nemcsak elcsavarodik, hanem el is hajolhat. Sokkal célszerűbb a testtartás az álló írásnál, melynél a füzet egyenesen fekszik a tanítvány előtt és se fejét, se törzsét nem kény­telen oldalra hajlítani. Ez az oka annak, hogy nagyon sok iskolában máris bevezették az álló irást.

A skoliózis gyógyítására eddig általában két módszert használtak. Az egyik abból állt, hogy igyekeztek az elgörbült gerincet felfüggesztéssel vagy a kinyujtással minél jobban kiegyenesiteni és azután ebben a kiegyenesitett helyzetben támasztószerkezetekkel fixálni. A másik módszer előzetes kinyujtás nélkül csak támasztófüzőt ad, hogy a különben is gyenge hátizom­zatot a megterheléstől megkimélje. Az első módszer még annyiban jobb, hogy legalább megakadályozza a gerincoszlopelferdülés rosszabbodását, mig a másik többnyire még ennek a célnak sem felel meg. Mindkét rend­szer hibája abban áll, hogy a beteget állandó füzőviselésre kényszeríti, mert a támasztófüző megkiméli a hátizomzatot minden munkától és ennélfogva az izmok teljesen elgyöngülnek, ugy hogy még kevésbé képesek a gerincet egyenesen megtartani, mint azelőtt.  A támasztószerkezetek  meggátolják, hogy a testen természetes izomfüző fejlődjön ki, mert az izmok mozgását és fejlődését akadályozzák.