Az életre-nevelés
"Az életre való egészséges nevelésnek van még egy meglehetősen elterjedt hibája a nemi kérdés körül, amivel keveset szokás törődni, mert a rossz hatásai nem a gyerekkorban, hanem későbben szoktak jelentkezni s nem szokott olyan világosan meglátszani az összefüggés a hiba és a következménye között. Ez a hiba az, amikor a kisgyereket egy vagy más dologban következetesen a neme ellen nevelik, amikor például a fiukkal bodros hosszú hajat viseltetnek, néha még szalagot is fonnak a hajába, lányos ruhácskákban járatják és ezzel annak teszik ki, hogy minduntalan lánynak is nézzék és aszerint is beszéljenek hozzá. Nem arról van szó, mintha a fiúcska „férfi" voltát különösen hangsúlyozni kellene, vagy kivált mintha az ő figyelmét kellene erre az egész dologra felhivni. Nem; csak éppen, hogy nem szabad megzavarni ezeknek a dolgoknak a természetes fejlődését, nem szabad az útjába állni annak, hogy a gyerek ebben a rendkívül fontos dologban helyes, a valóság szerint való benyomásokat kapjon rögtön, amint a fogékonysága egyáltalában csak ébredezni is kezd irántuk.
Ugy általában nem nehéz észrevenni, hogy a szülői hiúság, amely a szörnyű nyári izzadások árán, a gyerek szabad mozgásának mindenféle egészségtelen megakadályozása árán és a gyerek önérzetének folytonos sérelme árán sem röstel erővel kislányt hamisítani a fiucskából, meglehetősen nyámnyila kis legénykéket szokott közvetlen eredményeképen létrehozni is. De még sokkal rosszabb, egészen végzetes hatással tud lenni az ilyen nevelés a későbbi életre, amikor a serdülő férfinek hiányzik az a sok számon sem tartható, egyenkint észre sem vehető apró benyomása és tapasztalata, mely milliomodmagával mégis azt éri el, hogy az ember a világrahozott neméhez lassan, de biztosan hozzátanulja mindazt, ami a felnőtt férfit a nőtől nemcsak a szervezetében, hanem a viselkedésében és egész lelki életében is megkülönbözteti. Ezt elfogulatlan szemmel nézve egészen jól lehet sejteni már az ilyen szerencsétlen angyalkáknak a megfigyeléséből is, de egész pontosan és bizonyossággal csak akkor látja az orvos igazán, amikor a felnőtt ideges emberek lelki és nemiéletbeli nyomoruságaival foglalkozik, a keletkezésüket és az okaikat kutatván.
Csak el kell gondolni, mennyi apróbb-nagyobb megaláztatás, keserűség, kudarc származik a nem eléggé fius viselkedésből már az iskolában is, aztán meg hogy amikor az embernek nincs elég tapasztalata a fius foglalkazások, játékok és a velük járó érzések körül, ez mekkora akadálya az egyszerű, természetes társasélet kifejlődésének, - csak azt kell elgondolni és a magunk életének ilyenféle jó és rossz emlékeit egy kicsit felidézni, hogy elképzelhessük, milyen nagy, milyen kártékony nevelési hiba a gyerek életének ez az oktalan meghamisitása, amely manapság elég széles polgári körökben éppen olyan elterjedt, mint a másik két hamisitás: az anyanyelvé és a szülőkhöz való természetes viszonyé."
(Az egészség enciklopédiája: dr. Décsi Imre orvos)