Az iskoláról, az iskolásgyerekekről és az iskolábajárásról - 10. rész

Pihenés

"Ezeken a jó és rossz lelki hatásokon kivül természetesen a gyerek testi egészségére nézve is igen sokféle hatással van az iskola és a szülőknek ezen a téren is akadhat dolga, amivel segiteni kell, ha valami nincsen jól. Ami azonban ezen a téren előfordulhat, az mind sokkal könnyebb kérdés a lelkieknél és alig állhat másból, mint hogy egyszerű orvosi tanács szerint pótolnunk kell amit a csukott, sokszor poros szobákban való ülés vét a gyerek egészséges fejlődése ellen. A kérdéseket ebben sem az egészséges, erőteljes gyerekek adják fel, hanem éppen azok a gyöngébbek, akik az átla­gosnál kevésbé birják az iskolák természetes terhét. Okosan vezetett, jól berendezett iskolák a tanítványaik testi egészségére is vigyáznak, amennyire tőlük telik, de jó csomó kisebb-nagyobb nehézséget - leginkább éppen a sok ülést és a szobalevegőt - ők sem tudnak megszüntetni s amit ez árt, az ellen főképpen a szülői háznak kell küzdeni azzal, hogy levegőről, egészséges mozgásról gondoskodik a gyerek szabad idejében.

Egyben véthet a szülői ház a gyerek egészsége ellen nagyot, ha külön taulnivalókkal túlságosan kitölti azt az időt, amit az iskola pihenésül és üdülésül meghagyott. Kétségtelen, hogy igen  sokféle  tudnivaló  részben hasznos, részben szükséges is azon kivül, amit az iskolában tanulunk. Ér­telmes, tehetséges gyereket, ha testi egészséggel is bírja, jó dolog és elter­jedt szokás nyelvekre, muzsikálásra taníttatni a szabad idejében is és fölös­leges bizonyítani, hogy mennyi mindenféle hasznát veheti későbben az idegen nyelveknek és hogy micsoda kincs mindenféle szempontból a zene annak, aki maga tud rendesen játszani valamelyik hangszeren. Csak az egészséggel nem ér fel semmiféle tudomány, sem művészet. Mindezekre tehát csak annyi időt fordítson a gyerek, amennyit kimerültség nélkül bír, aki pedig az iskola köteles munkáját is nehezen birja, az egyáltalában ne tanuljon az iskolán túl mást, mint amit véletlenül annyira szeret, hogy nem kényszerűségnek érzi, hanem pihenésnek. Amit azonban annak érez, azt a világért se vonjuk meg tőle azon a cimen, hogy csökkenteni kell a terhét s talán több időt és erőt menteni meg ezzel az iskolai dolgai számára. Az iskola nem lehet tekintettel a sok külön egyéni tehetségre és hajlandóságra s ezzel nemcsak annak a számára teher, aki nehezen birja az egyszerű is kolai tanulást vagy fegyelmet is, hanem annak is, akinek a tehetségei több tevékenységet bírnának, aki gyorsabban tudna haladni, mint a pajtásainak a többsége.

Egészséges dolog, ha okos célok felé tudjuk kormányozni eze­ket a maradék erőket s kivált a zenetanulás hasznos és egészséges minden muzsikális embernek, de haszontalan és káros időlopás mindenkinek, aki nek igazi hajlandósága és tehetsége nincsen hozzá. Arra is gondolnunk kell, hogy nemcsak az izmait és az eszét, hanem az érzéseit is pihentetni kell a gyereknek, például a kötelességérzését is, hogy tehát az iskolán kivül tanulnivalóul is inkább azt keressük, aminek a tanulását jutalomnak érzi az iskolai kötelességei fejében. Különösen akkor gondoljunk erre, amikor az eléggé elterjedt rossz szokás szerint még a pihenést, sőt még a mulat­ságot is a kötelesség drótján akarjuk rángatni, amikor mindenáron ma­gunk akarjuk megszabni, hol, mikor, mivel pihentesse akár az izmait, akár a lelkét, amikor a magunk esze szerint kényszeritjük valami „hasznos" szórakozásra, vagy testmozgásul valami parrancsszóra való intézeti tornára vagy arra, hogy vastag párnákba, drótálarcba öltözve vivóleckét vegyen, amikor szaladgálni szeretne. Az ilyen foglalatosságokra csak az fogja a gyereket, aki előbb meg tudta szerettetni velük, kívánatossá tudta nekik tenni őket, akinek ez nem sikerült, az ne próbálkozzon semmi kényszerrel, mert csak azt éri el, hogy az iskola súlyos terheit fokozza velük, még pedig minden reménysége nélkül annak, hogy valami számottevő si­kert ér el a gyerek keserű fáradsága árán. A pihenés arany szabálya pedig az, hogy csak az pihenteti az embert, amit a maga kedvére csinál. A köteles mozdulatlanság teher, a köteles mulatság savanyu, a köteles szórakozás unalmas, - ezekben a dolgokban tehát az a kötelességünk, hogy csak a veszedelmektől óvjuk a gyereket a legjobb tudásunk és a türelmes megértésünk szerint, de fölöslegesen ne korlátozzuk és „hasznos irány" cimén a kötelesség izével meg ne keserítsük a pihenését és mulatságát."

(Az egészség enciklopédiája - Dr. Décsi Imre orvos)