Betegápolás - A betegápoló kötelességei
"Minden beteg legelső sorban a saját személyével, betegségével, ennek keletkezésével és várható lefolyásával foglalkozik. A betegnek az ápolója iránt való bizalma kezdetben abból áll, hogy vele folytonosan csak a betegségéről beszél. Minél több figyelmet tanusit az ápoló ezen beszélgetés iránt, annál inkább sikerül betege bizalmát megnyernie.
A beteg mindig másképp látja a saját baját, mint az orvos vagy az ápolója és forduljon bár a betegsége a legrosszabbra, mindig reménykedik abban, hogy hosszabb vagy rövidebb idő múlva meg fog gyógyulni. Még a halódó betegek is akárhányszor terveket szőnek a jövőről és egyáltalán nem gondolnak rá, hogy néhány óra múlva már mindennek vége lesz. Ilyenkor a beteget válságos helyzetéről felvilágosítani kíméletlen embertelenség volna. Sohase feledje az ápoló, hogy neki a beteg javát kell szolgálnia, ezzel pedig ellenkeznék, ha benne rémületet keltene. Sokat vitatkoztak róla az orvosok, hogy a nagybetegeket fel kell-e világosítani bajuk természetéről vagy sem. Hallgatólagosan megegyeztek benne, hogy a meggyógyítható betegeket bajuk természetéről lehet, sőt, ha az orvosi utasításnak és tanácsnak bármely okból eleget tenni vonakodnak, kell is felvilágosítani, de a gyógyíthatatlan betegek felvilágosítása lelketlenség.
A beteghez nem mindig fogadnak ápolót még ott sem, ahol ezt anyagi szempontok nem gátolnák, mert abban a téves nézetben vannak, hogy a betegnek az a legjobb ápolója, aki őt legjobban szereti. Elfelejtik, hogy a helyes ápoláshoz nemcsak szeretet kell, hanem testi erő, edzett idegzet és mindenek fölött hozzáértés és rátermettség. Az anya és feleség csak ritkán válik be, mert a beteg testi vagy lelki szenvedésének látása megzavarja gondolkozásában és cselekvésében. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az ápoló kíméletlen és szívtelen legyen, hanem csak azt, hogy az ápolásban mindig a higgadt megfontolásnak kell érvényesülnie. Az ápoló, ha szükség van rá, tudjon szigorú is lenni, bár egyébként a beteg minden ingerült vagy haragos kifakadását jóindulatú elnézéssel, csendesen, ellentmondás és feleselgetés nélkül kell fogadnia. Az ápoló sohase heveskedjék, hanem legyen tapintatos nemcsak a beteggel, hanem hozzátartozóival szemben is. Így aztán csakhamar sikerül a betegnek és családjának bizalmát is megnyernie és a beteg, ha igazságtalan volt ápolójával szemben, maga is be fogja látni, hogy tévedett és hogy helytelenül cselekedett.
A beteg ágya körül minden tanácsért és minden utasításért csakis az orvos felelős. Neki tehát feltétlen biztosíték kell, hogy minden rendelését pontosan fogja az ápoló teljesíteni. Az ápolónak mindig szem előtt kell tartania, hogy ő az orvosnak működése közben legfőbb támogatója, ezért vele szemben mindig udvariasnak és szolgálatkésznek kell lennie.
A betegápolónak a legnagyobb gondossággal kell a tisztaságra ügyelnie. Elsősorban természetesen ő maga legyen kifogástalanul tiszta. Fürödjék minél gyakrabban, váltson sűrűn tisztát és szellőztesse ki alaposan a ruháját. A fürdő, szappan használatával egybekötve nemcsak tisztit, hanem egyúttal fokozza a szervezetnek a betegségekkel és kivált a fertőző bántalmakkal szemben való ellentálló képességét is. Tőle telhetőleg védekezzék az őt érhető ártalmak és káros behatások ellen. Valahányszor a beteg testéhez nyul, utána mindig mossa le a kezét. Nem kell ehhez semmiféle fertőtlenítő szer, hanem meleg viz, szappan, körömkefe és tiszta törülköző. Magától értetődik, hogy az ápolónak mindig külön törülközője legyen. Ha a betegnek ragadós fertőző betegsége van, az ápoló ne csak a keze tisztaságára ügyeljen, hanem arra is, hogy száját napjában többször is tiszta vízzel kiöblítse, fogát megkefélje és arcát, fülét, fejét szappannal megmossa.
A betegápoló keze könnyed és gyengéd legyen. Azonban a leggyengédebb kéz is nehézkessé és a betegre kényelmetlenné, sőt terhessé válik, ha az ápoló nem tanulta meg kellőleg, hogyan kell a beteget fektetni, vagy hogyan kell neki borogatást adni. Szükséges, hogy az ápoló mindig céltudatosan és okszerűen cselekedjék, így például ha a beteget fektetnie vagy ültetnie kell nem szabad ide-oda kapkodnia, a beteget hol itt, hol meg amott megragadnia, ahol éppen éri, hanem a megállapított szabályoknak megfelelőleg kell cselekednie, mert ha elveszti nyugalmát és türelmét, ha idegeskedik és ingerült lesz, akkor ez az amúgy is tehetetlen és szenvedő betegnek csak kárára van.
Az ápolónak meg kell tanulnia, hogy mindaddig, amíg a kezét alaposan meg nem mosta, se az ételt, se az italt meg ne érintse és még véletlenül se nyúljon a szájába, orrába vagy a szeméhez. Ezt teljes szigorral kell megtartania. Általában pedig fertőző beteg ápolásánál pontosan alkalmazkodnia kell, a hatóság-megszabta és a kezelőorvos által megmagyarázott óvatossági és elővigyázatossági szabályokhoz.
Az ápoló sohase egyék a beteg szobájában, hanem valamely megfelelő mellékhelyiségben. Ilyenkor természetesen nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy az ápoló az esetleges fertőző betegséget ezen az uton át ne vigye a család többi tagja közé. Leghelyesebb, ha e tekintetben az ápoló kikéri az orvos véleményéi és aztán az ő utasításának megfelelőleg cselekszik. Természetesen az ápolónak a cigarettázástól is szigorúan tartózkodnia kell. Amelyik ápoló szeszes italt iszik, azt el kell bocsátani, mert nem áll hivatása magaslatán. Éber létének biztosítása céljából az ápoló éjjel egyszer ihatik ugyan kis fekete kávét, de legjobb erről is lemondani, mert az ápolónak fontos kelléke, hogy mindenkor kellőleg kipihenve foglalja el helyét a beteg mellett. Minthogy pedig a leglelkiismeretesebb és legjobb ápoló is kimerül, ha szakadatlanul szolgálatban van, ezért alkalmat kell neki adni arra, hogy magát kipihenhesse és erejét rendbehozza. Fel kell tehát váltani. Nátha vagy egyéb rosszullét esetén ezt jelenteni kell az orvosnak, aki aztán megállapítja, hogy szükség van-e esetleges felváltásra vagy sem."
(Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)
A témával foglalkozó cikkeinket aloldalunkon találja: