Betegápolás - A betegszoba szellőztetése
"A helyes betegápolásnak egyik legfontosabb kelléke, hogy a betegszobának a levegője mindig tiszta legyen. Lehetőleg hasonló legyen a külső levegőhöz, ugy hogy belépéskor semmiféle kellemetlen szagot ne érezzünk. A szellőztetésnek az a legegyszerűbb módja, hogy kitárjuk az ablakokat és az átellenben lévő ajtót. Ilyenkor a beteget természetesen jól be kell takarni valami vastagabb takaróval vagy kendővel, fel egészen a nyakáig. Az ilyen módon való szellőztetés a mindennapi életben sokszor szinte legyőzhetetlen akadályba ütközik, mert az emberek félnek a léghuzamtól, vagy mint közönségesen mondani szokták: "a cugtól." Pedig ez semmiféle betegséget nem okoz, hanem legfeljebb ideges embereknél némi kényelmetlenséget. Erre való tekintettel, nehogy a beteg részéről is panasz merüljön fel, a beteg ágyát ugy kell elhelyezni, hogy a beteget a léghuzam közvetlenül ne érhesse.
A legtöbb ember aggodalommal fogadja azt a tanácsot, hogy éjjel is gondoskodjék friss levegőről, pedig ismeretes, hogy kivált városban az éjszakai levegő jóval tisztább, mint a nappali, amennyiben éjjel az utca levegőjében jóval kevesebb a por, füst, korom és egyéb tisztátlanság, mint nappal. Minthogy a tiszta, friss levegő igen sok betegnél valóságos gyógyszerként hat, nyáron minden betegszobának az ablakát éjjel is bátran nyitva lehet hagyni és legfeljebb viharban, vagy hirtelen támadó kedvezőtlen időváltozáskor kell bezárni, ősszel és tavasszal az ablaknak felső szárnyát lehet kitárni. Télen a jó kályha is előmozditja a szellőztetést. A betegszoba kellemetlen szagának eltüntetése céljából illatos folyadékokkal szokták a padlót fellocsolni, vagy pedig szeneslapáton illatos anyagokat égetnek el. A szobának ily módon való illatositása, illetve kifüstölése a leghatározottabban káros. Legjobb a tiszta levegő, amelyet megfelelő szellőztetéssel lehet elérni. Nagyon el van terjedve az a szokás is, hogy a betegszobával szomszédos szobában szellőztetnek és aztán innen eresztik át a friss levegőt a beteg szobájába. A szellőztetésnek ez a módja egyáltalán nem felel meg a kivánt célnak, mert nem alkalmas a levegőnek a szükséges mértékben való felfrissítésére. Néhol, különösen vidéki lakásokban a szellőztetést az ablakokra rakott szélkarikákkal végzik. Ezek a karikák azonban, bármennyire forogjanak is, nem elégségesek rá, hogy a betegszoba levegőjét felfrissítsék. Gyakorlati szempontból legjobb, ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a szellőztetés az ablakok szorgalmas kitárása utján történjék.
Nagyon kedves és üditő hatása van annak, ha a beteg szobájába friss élővirágot tesznek. A beteg bágyadt tekintete is némi megnyugvással pihen meg rajta. De ettől eltekintve, a virág és a szobában elhelyezett minden növény nappal megjavítja a szoba levegőjét, mert szénsavat vesz fel és oxigént lehel ki. Éjjel azonban a növények tudvalevőleg oxigént vesznek fel és szénsavat lehelnek ki, tehát megrontják a szoba levegőjét, amiért is esthomálykor minden bokrétát és virágcserepet el kell távolítani a beteg szobájából. Különben pedig arra is gondolni kell, hogy a sok virágnak illata esetleg el is kábíthatja a beteget. Erre való tekintettel legjobb, ha a beteg szobájában csak szagtalan virágot helyezünk el."
(Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)
Néhány kapcsolódó cikk a WEBBetegen:
Napfénnyel és szellőztetéssel a tbc ellen>>