Betegápolás - A beteg étkezése
"Az étkezés súlyos fekvő betegnél sok nehézséggel van összekötve. Ha a beteg nem tud mozdulni és az ételt és italt nem tudja a szájához vinni, az ápolónak kell etetni és itatni. Ilyenkor az ápoló balkezével emelje fel a beteg fejét, jobb kezével pedig adja neki az ételt és italt. Arra kell törekedni, hogy a beteg ülő vagy legalább is félig ülő helyzetben legyen és ezen helyzetét a hátához rakott párnákkal lehet biztosítani. Arra kell gondolni, nehogy az étel vagy ital véletlenül a nyelőcső helyett a beteg gégéjébe vagy a lélegzőcsövébe jusson.
Ha a beteg az ágyában segítség nélkül magától is fel tud ülni, akkor természetesen nem kell etetni-itatni. Ilyen estben az ápoló az ételeket kis négylábú asztalkán adja a betegnek. Ezt bele lehet tenni az ágyba. Lehet azonban a betegnek úgynevezett ágyasztalra is teríteni. Ezt oda kell tolni az ágy elé. Ez az asztal azért jó, mert meggátolja az ágynemű bepiszkolódását és megakadályozza, hogy a kenyérmorzsák az ágyba jussanak. Pedig mindenki tudja, hogy ezek az ágyban igen kellemetlenek. Az asztalra tiszta teritőt kell tenni és a terítés legyen mindig tetszetős, mert ez alkalmas a beteg étvágyának a fokozására. Magától értetődik, hogy a tálaknak, tányéroknak, kanálnak, késnek, villának és általában mindannak, ami az asztalkára kerül, ragyognia kell a tisztaságtól. A beteget az étkezésnél nem szabad siettetni. Hadd rágja meg az ételeket alaposan, mert teljesen igaza van a közmondásnak, hogy aki az ételt jól megrágja, már félig meg is emésztette. Sohasem szabad a betegnek olyan ételt vagy italt adni, amit az orvos eltiltott. Egyszerre inkább keveset adjunk neki és ha jól esik, kérhet még egy keveset. Evés közben pedig ne beszélgessen. Poharat, csészét csak félig kell tölteni, nehogy a beteg véletlenül magára öntse. Ha a beteg inni kiván, annyi vizet kaphat, amennyi jól esik neki. Orvosi rendeletre málna-szörpös vizet, szódavizet, gyenge hideg vagy langyos orosz teát és limonádét ís ihatik. Ha a beteg szomjúsága annak ellenére, hogy sokat iszik, még sem akar csökkenni, mossa ki neki az ápoló a száját kis tiszta citromos vizzel. Néha ennek az állapotnak az ellenkezője áll, hogy tudniillik a beteg nem iszik eleget. Ilyen esetben az ápoló kínálgassa a beteget kis friss vizzel és itassa meg.
Étkezés céljából a beteget felkelteni nem szabad. Az orvos által tiltott ételt sohasem szabad a betegnek adni, hanem mindig szigorúan ragaszkodni kell a megállapitott étrendhez. Az étel sohase legyen forró, sem pedig nagyon hideg. Nem szabad a betegnek fűszeres ételt adni és megsózva is csak enyhén legyen. Nehogy a gyomornak olyan munkát adjunk, amellyel ez csak nehezen tudna megküzdeni, az ételek rendszerint ne legyenek szilárdak, hanem inkább pépszerüek. Étkezés előtt ugy az ápoló, mint a beteg el ne mulassza kezét megmosni. A betegnek legfontosabb tápláléka a forralt tej és a tejes étel. Tojást csak lágyan szabad adni. Tojássárgáját a tejbe vagy levesbe bátran lehet tenni. Gondoskodni kell róla, hogy a beteg ételei a viszonyokhoz mérten minél változatosabbak legyenek. Ha az orvos aludttejet rendel a betegnek, ezt mindig tiszta edényben kell tartani és jól le kell takarni. Lázas betegnek folyékony vagy félfolyékony étel felel meg legjobban. Azt mindig az orvos állapítsa meg, hogy hányszor és mennyi tejet, rántott- vagy huslevest, becsinált levest vagy kávét adjunk a betegnek. Ha az orvos e tekintetben bármely okból nem intézkednék, a beteget napjában 5-6-szor lehet ilyen ételekkel megkínálni.
Tudni kell, hogy reggel és délben a beteg étvágya jobb szokott lenni, mint a nap többi szakában. Az ételeket az ápoló esetleg megkóstolhatja, hogy Ízletesek és elég melegek-e, de ezt sohasem szabad a beteg jelenlétében tenni. Az ápolónak ezen célra külön kanala legyen és ezt nem szabad kellő lemosás nélkül az ételbe újból belemártani vagy visszatenni. A huslevest marha- vagy csirkehúsból lehet készíteni. Zsiros levest nem szabad a betegnek adni. Ha az orvos engedélyével hust is kaphat a beteg, ez lehetőleg fehér hus legyen, mert némelyek szerint ez könnyebben emészthető. Sülve vagy párolva szivesebben fogadja a beteg, mint kifőzve, mert az előbbi módon elkészítve ízletesebb. Halat is szabad enni, de ez ne legyen kövér. Főzelékek közül aránylag könnyebben emészthető a paraj, spárga és a zöld bab. A gyümölcsöt kompót alakjában adjuk. Kenyér helyett jobb a pirított vizes zsemlye és a kétszersült. Szeszes italt a beteg ne igyék, ha csak az orvos azt nem tartja szükségesnek. Speciális betegség, például cukorbetegség esetén a legszigorúbban alkalmazkodni kell az orvos utasításához.
Amint a röviden előadottakból látható, az ápolónak mindenre a legnagyobb gondossággal kell figyelnie, ami a beteggel és a beteg körül történik. Ha az ápoló nem elég figyelmes és körültekintő, ha valamit akár gondatlanságból, akár pedig feledékenységből elmulaszt, a legnagyobb veszedelembe döntheti betegét. Valóban igaz, hogy a beteg sorsa ápolója kezében van és, ha az ápoló lelkiismeretlen, ez a betegre nézve helyrehozhatatlan következményekkel járhat. Az ápoló minden észleletéről és tapasztalatáról azonnal tegyen jelentést a kezelőorvosnak. Az értelmes, gondos és lelkiismeretes ápoló sohasem válik terhére a betegnek és nem zaklatja őt folytonos kérdezgetéssel és vizsgálgatással, hanem körültekintéssel figyel. Úgyis mindent észrevehet és megláthat, mikor a beteg ágyát veti, mikor őt ülteti, a hőmérsékletét méri, eteti és itatja. Az ápolónak az orvos részére való jelentése sohase okozzon kellemetlenséget a betegnek. Ha tehát olyant kellene jelentenie, amit a betegnek meghallani nem kívánatos, mondja el jelentését az orvosnak, mielőtt ez belépne a beteg szobájába. Minden súlyos beteg gyanakvó természetű, előtte tehát suttogni nem szabad, mert azt hiszi, hogy róla és állapotának súlyos voltáról van szó. A beteg szobájában nem szabad kopogni, nem szabad az ajtót csapkodni és nyikorogtatni és végül nem szabad lármázni. Az ablakok ne csörömpöljenek. A beteg ágyát nem szabad meglökni és nem szabad sem ráülni, sem pedig rátámaszkodni. A látogatók számát és a látogatások idejét az orvosnak kell megszabnia és azt is, hogy szabad-e a betegnek olvasni vagy sem. Ha a beteg olvas, a világosság balkéz felől jöjjön. Ha pedig felolvasnak neki, ez ugy történjék, hogy a beteget ne tegye türelmetlenné és idegessé. Könnyen ilyen lesz a beteg, ha az ápoló maga is nem eléggé figyelmes."
(Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)
Néhány kapcsolódó cikk a WEBBetegen: