Betegápolás - Fertőző betegségek 1. rész

   "A fertőzőbetegségeket élő, kórokozó csiráknak a testbe való benyomu­lása, illetve anyagcsere-termékeik idézik elő. A kórokozó csirák csak több­százszoros nagyítás mellett láthatók. Ezek az apró élősdiek (mikroorganiz­musok) részint az állat-, részint pedig a növényvilágba tartoznak. A növényi csirák a hasadó gombákhoz, baktériumokhoz tartoznak. Ezek a legalsóbbrendű növényi lények. Vannak olyan ragadós fertőző betegségek, amelyek­nek kórnemző csiráit eddig még nem sikerült megismerni. Ilyen betegség például a kanyaró, a vörheny, a himlő és az egyiptomi szembetegség. A fer­tőzésnek legfőbb forrása a fertőző bajban megbetegedett ember és állat testében, továbbá környezetében van és feltalálható minden tárgyon, amellyel a beteg érintkezett. így válik érthetővé, hogy a baktériumok, mint kór-nemző csirák a szervezetbe igen különböző módon juthatnak be, igy pél­dául tápszerekkel és folyadékokkal és igen gyakran ruhanemüek, bútorok, könyvek és játékszerek a fertőzés vivőanyagai. A fertőzés csiráit elég gyak­ran közvetítik a rovarok is.

A fertőző betegségekről annyit a betegápolónak is tudnia kell, hogy azok nem törnek ki rögtön a fertőzés megtörténte után, hanem csak bizo­nyos idő multán. Azt az időt, amely a fertőzés pillanatától fogva eltelik addig, amíg a fertőző betegségnek első tünetei megjelennek, lappangást időszaknak nevezzük. Ez a különböző fertőző bántalmaknál más és más és ámbár alatta még nincsenek kifejezett kórtünetek, néha mégis jelent­keznek bizonyos előjelek, mint például sápadtság, borzongás, huzó fájda­lom a végtagokban, kábultság, étvágytalanság, ásitozás, szívdobogás és nyug­talanság. Maga a tulajdonképen való fertőző betegség mindig magas lázzal, esetleg rázóhideggel és néha hányással szokott kitörni.

A fertőző betegségek továbbterjedése ellen a legfőbb védelmet a beteg­nek és ápolójának szigorúan végrehajtott elkülönítése adja. A beteg szobá­jába az orvoson és ápolóján kívüli senkinek sem szabad belépni. Az ápoló­nak el van tiltva a külvilággal való érintkezés. Az ápoló a betegszobában földig érő és könnyen kimosható köpönyeget hordjon és a fejére kendőt kössön. Ha bármely okból el kellene hagynia a betegszobát, vesse le a köpenyt és tegye le a kendőt, aztán mossa le szappannal és kefével a kezét és ennek megtörténtével mártsa bele a kezét az orvos által előirt módon elkészített szublimátoldatba és aztán törölje le a kezét az előszobában már előre elhelyezett tiszta törülközővel. Ne egyék a betegszobában és mosatlan kézzel ne nyúljon a szájához. Mindez magánlakásban kétségkivül annyi akadályba ütközik, hogy szinte keresztülvihetetlennek látszik, amiért is a betegnek és környezetének érdekében az a leghelyesebb, ha mindenkit, akinek fertőző betegsége van, beadnak a kórházba.

Az ápolónak első és legfontosabb kötelessége, hogy fokozottabb mér­tékben ügyeljen a tisztaságra. Nemcsak a beteg érdekében, hanem azért is, hogy ő maga meg ne betegedjék. A betegnek minden ruháját, fehér- és ágyneműjét, mielőtt a betegszobából kiviszik, szublimátoldattal megtöl­tött edénybe kell dobni. Ebben az edényben 6-8 órán keresztül marad­janak, azután pedig főzzék ki őket. A betegnek minden ürülékét és vála­dékát fertőtleníteni kell oly módon, hogy ezeket karbolos oldattal félig meg­töltött edényben fogjuk fel és aztán az árnyékszékbe öntjük. A karbolos oldat beszerzése tekintetében az orvos intézkedik. A kiürített és megtisztított edénybe újból karbolos oldatot öntünk és igy tesszük vissza a helyére. Lehet a torok és orr váladékát tiszta ruhácskával is felfogni és ezt vagy el kell azonnal égetni, vagy pedig szublimátoldatba kell beletenni. Az evő- és ivó­eszközöket forró vizben kell kifőzni. Ezen utasításhoz az ápolónak szigoruan ragaszkodnia kell. Minden személyt és tárgyat fertőtleníteni kell, aki vagy amely a beteggel érintkezésbe jutott. A betegszobából, mielőtt a beteg azt elfoglalja, mindent el kell távolítani, amire az ápolás érdekében nincs feltétlenül szükség. Mikor a beteg már átlépte a betegszoba küszöbét, onnan löbbet semmiféle tárgyat kivinni nem szabad. A betegszobában használt törlőrongyokat szublimátoldatba kell áztatni és csak azután szabad kimosni. A szemetet és hulladékot pedig el kell égetni. A beteg, ha tud is járni, szükségét ne végezze az árnyékszéken, mert ha az árnyékszék a lakáson belül van, veszélyezteti hozzátartozóinak egészségét, ha pedig a lakáson kívül van, a többi lakót teszi ki a fertőzés veszedelmének. Ha a beteg meggyógyult, fürödjék meg, vagy mossa le szappannal az egész testét, mielőtt másokkal érintkezik. A betegszobának és általában a lakásnak kellő módon való fertőtlenitéséről az orvos közvetítésével a hatóság intézkedik. Fertőző bánta­lomban szenvedő betegnek ápolására lehetőleg olyan ember vállalkozzék, aki nemcsak teljesen egészséges, hanem a szóban lévő fertőző betegségen már kereszülesett, mert különben ő is nagy mértékben ki volna téve a megbetegedés veszedelmének. Minthogy pedig a ragályt az orvosok is terjeszthetik, a betegszobába vezető előszobában az orvos számára külön köpenyt kell tartani. Ehhez pedig az ápolón kivül senkinek sem szabad hozzányúlnia. Az ápoló adja rá az orvosra a köpenyt, segítsen neki levetni és aztán akassza a helyére. Tiszta viz, szappan és törülköző legyen mindig előkészítve, hogy az orvos, mielőtt eltávoznék, lemoshassa a kezét és szárazra törölhesse."

 (Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)

Házi betegápolás - cikkek a WEBBetegen.