Hogyan kell a beteg embert táplálni - A beteg ember tápláléka 1. rész

   "Ez a pár példa világosan bizonyítja, hogy a beteg ember elvesztett ösztöne helyébe a tudásnak kell egyrészt korlátot állítania, másrészt pótolnia kell a szükséges, de hiányzó kiválogatást. Azért mindenkinek tudnia kell valamit abból, hogyan táplálkozzék a beteg ember.

Természetesen a beteg ember táplálkozása nem lehet sablonos és mindig egy húron pendülő. A sokféle betegség sokféle diétás ellátást kiván, azért tehát, ha valakiről azt halljuk, hogy diétát tart, abból még nem tudhatjuk azt, hogy milyen koszton él. Az egyik beteg diétája az, hogy csak tejet iszik, a másiké az, hogy husnélküli ételeket kap, egy harmadiknak szabad hust, de nem szabad mindenféle fajta főzeléket ennie, a cukorbetegnek pedig nem szabad cukrot, tésztát enni. Az sem biztos, hogy mindennap egyformafajta ételekből áll a diéta. Ezért tehát a diétás koszt csak annyit jelent, hogy a betegnek szabályozottan és meghatározott ételekkel kell élnie.

Hogy melyik betegnél milyen diéta tartandó be, azt csak az orvos állapíthatja meg megfelelő vizsgálat után, azért minden beteg orvosa előírásához tartsa magát, mert a beteg és családja az előírás célját csak igy érheti el, s csak akkor járhat el annak megfelelően.
Mielőtt részletesen vagy részletekben megbeszélnénk a különböző betegségeknél előirt diéták elkészítésére vonatkozó tanácsokat, előbb egy pár általános tudnivalót kell megtanulnunk.

Egyik legáltalánosabban adott tanács az, hogy csak könnyű ételeket szabad a betegnek adni. Tehát kérdezzük, hogy melyek is azok a könnyű ételek?

Hogy a „könnyű ételek" fogalma milyen relatív, arra jellemző az az ismert adoma, hogy a töltött káposzta a magyarnak orvosság, a németnek méreg. De hát azért nem mernék én egy lázas magyar honfitársunknak sem töltött káposztát rendelni.

A természetes észjárás azt az ételt tartja könnyűnek, amit a beteg gyomra fájdalom, vagy kellemetlen érzés nélkül tűr el. Ha igy határozhatnánk meg a könnyű ételek körét, akkor is nagy egyéni különbségekre akadnánk. A fejlődő kis ember, a gyermek gyomra és bele természetszerűen nincsen még durva ételek megemésztésére ránevelve s az anyatej mellett igen jól fejlődik. A tej az a szerencsés táplálék, amely természetes formájában is jól megemészthető a zsenge, fejletlen bélben is. Mégis sok ember van, aki tej ivása után gyomrában nyomást érez, a tej gyakran bél-csikarást, sőt hasmenést is idézhet elő.

A sokezeréves tapasztalat, amit józan emberek, orvosok gyűjtöttek és amelyeket ujabban a tudományos vizsgálatok is megerősítenek, sorozatba szedte össze azokat az ételeket, amelyek a gyomornak és bélnek a legkevesebb munkát adják és az egész emésztőrendszert legkevésbé veszik igénybe.

Az emésztésnek az a célja, hogy a gyomorba bevitt sok különböző ételből kivonja az ember fentartásához, munkájához szükséges anyagokat. Az ételekben lévő tápláló anyagok igy bejutnak a vérbe és ezeket az anyagokat a vér viszi szét az emberi szervezet legapróbb porcikáiba is. Folyékonnyá kell tehát lennie a húsnak és minden más szilárd ételnek is, hogy bejuthasson a vérbe.

A szájban már előkészítjük az ételeket az emésztéshez, apróra rágjuk azokat, s igy kerülnek bele a gyomorba, ebbe a nagyszerűen berendezett vegyi laboratóriumba, ahol folytonos mozgás közben összekevertetnek a gyomor által készitett emésztőnedvekkel. A gyomor csak félig emészti meg a belekerülő ételeket, aztán apró porciókban továbbadja a bélnek, ahol az emésztés munkája teljes befejezést nyer. A gyomorból ritmusosan továbbitott ételek teljes megemészthetősége végett azokat teljesen el kell folyósítani. A májnak, a hasnyálmirigynek és a bélmirigyeknek szakadatlan munkájával ujabb emésztőnedvek keverednek a félig pépes, félig már folyékony táplálóanyagokhoz, amelyeknek felszívódásra alkalmas és a szervezet táplálása szempontjából fontos része teljesen elfolyósodik, mig a szervezetre szükségtelen alkatrészek esetleg változatlanul, mindig továbbjutva a bélben, mint salakanyag - bélsár távoznak el. A bélfalak nagyszerű berendezése folytán a most már folyékony tápanyagok felszivatnak, belejutnak a vérbe, amely aztán szétfut velük a szervezet minden kis részébe...."

(Az egészség enciklopédiája - Dr.Jakab László igazgató-főorvos)