Fertőző betegségek - A fertőzés

Blog: Évszázados tanácsok - Szerző: WEBBeteg

   "Pedig a fertőzés létrejötténél a baktériumokon kivüi még számos más körülmény is szerepet játszik, de meg a baktériumok sem mindig egyformán fertőzőképesek (virulensek), hanem virulenciájuk növekedhetik vagy csökkenhet azon körülmények szerint, amelyek között élnek.

   A baktériumok virulenciájának csökkenése azonban mégsem magyarázza meg, hogyan élhetnek egészséges emberekben betegségokozó baktériumok anélkül, hogy bármiféle tünet jelentkeznék. Az ilyen emberek váladékaiból kikerült baktériumok gyakran nagyon is virulensek. Más okoknak is keli tehát lenniök, amelyek eldöntik, hogy a fertőző betegség létrejön-e vagy sem.

   Az emberi test egész sereg védőszerkezettel rendelkezik, amellyel meg tudja akadályozni a baktériumok bejutását a szervezetbe, vagy ha bejutott, az elszaporodását. Így az ép bőrön át baktériumok nem fertőzik a szervezetet, ha nincs valami seb vagy sérülés, amelyen keresztül a bőrön át egyenesen a véráramba juthatnak. A malária parazitáit (plasmodiumok) a szúnyog csipése oltja be egyenesen a véráramba, a pestis baktériumait valószínűleg a boihacsipés, s a genyokozó baktériumok sem okoznak kellemetlenséget, ha csak nem kerülnek friss sebre, a bőrnek valamely folytonosság-hiányára. Ezért fontos, hogy a friss sebeket kötéssel óvjuk a fertőző baktériumok letelepedésétől. Az ép nyálkahártya, tehát a száj, a gyomor és bélcsatorna nyálkahártyája is ellenáll a baktériumok behatolásának mindaddig, amig ép és elválasztja azt a váladékot, amilyen például a gyomornedv, amely a baktériumokat elpusztítja. Ezenkívül a test nedvei avval a képességgel is fel vannak ruházva, hogy a baktériumokat el tudják pusztítani. Valóságos küzdelem indul meg a szervezet és a baktériumok között, hogy melyik győzedelmeskedjék, melyik eméssze meg a másikat. Éppen ezért még a véráramba jutott baktériumok sem okoznak egykönnyen betegséget, ha számuk csekély. Természetesen állatkísérletekben, amikor nagy mennyiségekben juttatják a virulens baktériumokat a Pravaz-tű fecskendőjével egyenesen a véráramba, a fertőzés mindig beáll, a szervezet nincs felkészülve ilyen nagy invázió ellen való küzdelemre. A természetben azonban ilyen eset ritkán fordul elő és éppen ezért az egészséges szervezet rendszerint meg tud küzdeni a beléje jutott fertőző baktériumokkal.

   Feltűnő tény, hogy a szájsebek milyen gyorsan gyógyulnak és milyen ritkán keletkezik ezek folytán fertőzés. A foghúzás például nagyfelületű sebet nyit a szájban, a nyálban és foglepedékben rendszerint megtalálhatók a legvirulensebb genyesztő baktériumok és a foghúzás utáni sebek mégis simán gyógyulnak, hacsak nem volt már előzőleg is fertőzve az állkapocs a lyukas fogon és a gyökércsatornán át. Ezek a tények arra tanítanak, hogy a szervezet természetes védőkészülékei a fertőző betegség elleni küzdelemben sokkal nagyobb szerepet játszanak, mint ahogy azt a baktériumok felfedezésének idejében gondolták.

   A szervezet azonban nemcsak passzive védekezik a fertőzés ellen, hanem aktive is. A szövetnedvekben, de különösen a vérsavóban normális körülmények között vannak olyan anyagok, amelyek alkalmasak a fertőző baktériumok elpusztítására. Régóta ismeretes, hogy bizonyos fertőző betegségek kiállása után az illető másodszor nem kapja meg ugyanazt a betegséget, immúnissá vált evvel a fertőzéssel szemben. A középkorban szokásban volt, hogy egy enyhébb himlőjárvány idején egészségesek is befeküdtek a himlős betegek ágyába, ily módon megkapták a himlőt, átestek rajta egy enyhébb betegség révén és megszerezték az immunitást súlyosabb kimenetelű járványokkal szemben is.

   A vérnek ezt a tulajdonságát, hogy bizonyos immunitást szerez fertőző betegségek ellen, ma már a fertőző betegségek gyógyításában is felhasználják. Ha ugyanis állatokat beoltanak fertőző baktériumokkal ugy, hogy azok csak megbetegednek, de nem pusztulnak el, azután ezt a fertőző oltást többször ismétlik, végre az úgynevezett immunanyagok az állat vérében erősen felszaporodnak. Az ilyen vérből készített vérsavó, az úgynevezett szérum, hatásos gyógyszer a fertőző betegségek elleni küzdelemben, mint például a legismertebb, a diftéria-szérum."

(Az egészség enciklopédiája – Dr. Madzsar József egyet. m. tanár)