Fontosabb fertőző betegségek - A malária
"A malária jellemzője a szabályszerűen másod- vagy harmadnap, vagy pedig szabálytalanul fellépő lázroham; ezért nevezik magyarul váltóláznak. A lázroham fellépési típusa szerint különböző fajtájú apró élőlények, maláriaparaziták okozzák a maláriát és pedig egy külön faj a harmadnapos, más faj a negyednapos és ismét más faj az úgynevezett trópusi maláriát. Ezek a paraziták a vörös vérsejtekben élnek, sajátos fejlődési periódusokon mennek át és e periódusok lefolyása szerint lépnek fel a lázas rohamok.
Régi tapasztalat, hogy a váltóláz elsősorban mocsaras vidékek betegsége és éppen ezért régebben a mocsárból felszálló mérges gőzöket okozták, erre vall az elnevezés is (mai ária a. m. rossz levegő). Ma már tudjuk, hogy a mocsarakhoz a maláriának csak annyi köze van, hogy az állóvizekben élnek és szaporodnok azok a szunyogfajok, amelyek a maláriát egyik emberről a másikra átoltják. Ha ugyanis a szúnyog a maláriabeteg embert megcsipi, a vérrel együtt a szúnyog testébe kerül a maláriaparazita is, ott sajátságos elváltozáson megy át és ha az ily módon fertőzött szúnyog egészséges embert csip meg, ebbe is beoltja a malária parazitáit.
A malária terjesztésében azonban nem minden szunyogfajta vesz részt, a nálunk előforduló szúnyogok legnagyobbrészt az ártalmatlan fajtákhoz tartoznak, a fertőzést csak bizonyos, Anopheles nevü szunyogfajták közvetítik. Az ártalmatlan Culex-fajtákat aránylag könnyű megkülönböztetni a veszedelmesektől, mert a Culex-fajták a falon ugy ülnek, hogy testük a fallal párhuzamos, mig ellenben az Anopheles-fajták testük végét felemelik, tehát a fal sikjával testük szöget alkot. A szúnyogok vizben élő álcáit is meg lehet különböztetni; mikor a Culex-álca a viz szinére emelkedik lélegzetvétel céljából, akkor csak testének végével érinti a vizfelületet, az Anopheles-álcák pedig egész testükkel vízszintesen a vízfelületre emelkednek.
A trópusi malária a háború előtt nálunk egyáltalában nem volt ismeretes, csak a fertőzött vidékeken, különösen Albániában és másutt harcoló csapataink fertőződtek és azóta fordul nálunk is elő néhány eset. A váltóláz is csak bizonyos mocsaras vidékeken volt ismeretes.
A védekezés az elmondottak alapján aránylag könnyű, mert a szúnyogok tenyészhelyeinek kiszárításával vagy a tenyésztésre alkalmatlanná tételével a malária kérdése megoldható, amint azt egyes vidékek asszanálásával a gyakorlatban is bebizonyították. Leghatásosabb a mocsarak lecsapolása, vagy az olyan vizeknél, amelyeket lecsapolni nem lehet, a viz felületére öntött petróleum, amelynek következtében a szunyogálcák a viz felszínére emelkedve nem kapnak levegőt és elpusztulnak. Ezt a petróieumozást természetesen többször kell ismételni. A szúnyognak azonban kifejlődéséhez nem kell nagy vízterület, elegendő egy kis tócsa, amelyben egy-két hétig megáll az esőviz, vagy egy üres konzervdoboz, úgyhogy a szúnyogok ellen való védekezésnél még az ilyen víztartó alkalmatosságokra, vizes hordókra és edényekre is figyelmet kell fordítani.
Az egyéni védekezés a szunyogcsipéstől való védekezésben áll. Az Anopheles-fajták csak napnyugta után repülnek egész napkeltéig és így a hálószobák ablakainak szúnyoghálóval való elzárása hathatós védelem, föltéve, hogy a szobában a szúnyogokat előbb füstöléssel kipusztítottuk és arról is gondoskodunk, hogy ajtónyitásnál vagy kulcslyukon a szúnyogok be ne férkőzzenek. Evvel a móddal különösen Olaszországban egyes vidékeken igen jó eredményeket értek el. A második eszköz a chinin rendszeres használata fertőzött vidékeken. A chinin a maláriának régi idő óta ismert gyógyszere, megfelelő adagokban elpusztítja a vérben élő parazitákat, kisebb adagokban állandóan használva pedig megakadályozza a szunyog-csipéssel beoltott paraziták elszaporodását. Naponta fél gramm vagy másodnaponkint egy gramm chinint ajánlanak profilaktikusan, csakhogy nem mindenki birja el ezeket a hatalmas adagokat kellemetlen tünetek, különösen gyomorzavarok, fülzúgás stb. nélkül.
A malária a betegség természete szerint különböző időközönkint visszatérő hidegrázással és lázrohamokkal jár, a hőmérséklet 40-41°-ra is felemelkedik. A rohamok rendszerint ugyanabban az órában jelentkeznek és néhány óra múlva heves izzadással végződnek. Súlyosabb esetekben a lép erősen megnagyobbodik. A kezelésben kitűnő gyógyszer a chinin, amelyet azonban nagy, egygrammos napi adagokban kell venni legalább egy héten át és azután is csökkent mennyiségben még vagy hat hétig, az orvos előírása szerint. Természetes, hogy a maláriás betegeket is védeni kell szúnyoghálóval, nehogy a betegek vérével a szúnyogok fertőzzék magukat és igy tovább is terjesszék a maláriát."
(Az egészség enciklopédiája – Dr. Józsa Jenő v.kórházi főorvos)
Genetika: Malária-rezisztens szúnyogot tenyésztettek ki>>