A nemibetegségek - Szifilisz és a prostitúció - 1. rész

   "Hogy a szifilisz főterjesztője a prostitúció, melyet sok körülmény, igy az alkohol, a késői nősülési lehetőség, a családalapitási nehézségek, lakás­viszonyok, a nagyvárosok lazább erkölcse, gazdasági viszonyok stb. is támo­gatnak, minden kétségen felül áll. A prostitúció azonban mondhatni oly régi, mint az emberiség és nem hinném, hogy bármily szigorú rendszabállyal azt ki lehelne irtani, vagy szűkebb korlátok közé lehetne szoritani, és igy számolva ezzel a körülménnyel, minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a lehetőségig a meglévő rossznak élét vegyük.

   Gyakran halljuk hangoztatni, hogy a szifiliszes prostituáltat beteg­sége tartamára egyszerűen internálni kell, miáltal meg lenne oldva az a kérdés, hogy ily nőszemély betegségét terjessze. Bár igen kecsegtetően hangzik ez a zöldasztalnál kigondolt megoldás, nem hinném, hogy az élet­ben keresztülvihető lenne. Még ha a közért az egyéni szabadságot ily durván meg is sértenők, célunk eléréséhez ily intézkedés semmivel sem hozna közelebb. A prostituáltak között meg kell különböztetni olyanokat, kik a rendőrségen mint ilyenek be vannak jegyezve, kik hivatásosan űzik e mes­terséget - puella publica - és olyanokat, kik valamely tisztességes polgári foglalkozás leple alatt űzik mesterségüket, az úgynevezett titkos prostituál­tak. A kettő között lényegében nem sok különbség van, talán csak egy haj­szálnyi, csak egy lépés, a szifilisz terjesztése tekintetében semmi.

   Mi tör­ténik tehát, ha a szifiliszes betegnek bejegyzett puellát, mert csak ezekről lehet szó, internálnék? A keletkezett hiány rögtön pótlódnék és pedig a titkos prostituáltakból, mert régi tapasztalat, hogy a kínálat e téren mindig annyi, mint a kereslet. Teljesen igaza van Neissernek, ki azt mondja, hogy egy bizonyos időpontban a meglévő prostituált anyag csak annak a keresletnek felel meg, melyet a férfiak nemi vágyaik kielégítésére támasztanak. Az ujabb anyag azonban, mely az internáltak által létrejött hiányt pótolná, csak veszélyesebb lenne, mert a prostitúció annál veszélyesebb, minél gyak­rabban változnak a személyek, a prostituált pedig minél inkább kezdetén van pályájának.

   Nem akarok a prostitúció kérdésének szövevényes útjára lépni, mert ez igen messze elvezetne tulajdonképpeni megbeszélésünk körétől és csak azokkal az intézkedésekkel akarok foglalkozni, melyeknek célja lehető­ségig megakadályozni, hogy a nemi betegségeket terjessze. A legrégibb ily intézkedés a prostituáltaknak rendőri és ezzel egyúttal orvosi felügyelet alá való helyezése. A bejegyzett prostituáltakat hetenkint kétszer-háromszor orvosi vizsgálat alá veszik és ha valamelyiket ilyenkor betegnek találnak, ugy azt kórházba küldik gyógykezelés céljából. Elvben ezen intézkedést helyesnek kell mondanunk, hogy az életben azonban ez a szisztéma nem vált be, mint ahogy nem válhatott be a szifilisz terjedésének meggátlásában, annak oka részben abban keresendő, hogy a mai szociális és társadalmi viszonyok között annyi más körülmény is hozzájárul ahhoz, hogy a szifilisz elterjedjen, hogy egyedül a prostitúció orvosi felügyelet alá való helyezé­sével, még akkor is, ha ez a felügyelet a legtökéletesebb lenne, célt érni tel­jesen utópiának hiszem.

   Annyi azonban bizonyos, hogy a mai orvosi ellen­őrzés nem felel meg a tudomány mai állásának és azt igen hiányosnak kell tartanunk. Igaz, hogy a prostituáltak ellenőrzése nem is lehet tökéletes, mert hisz csak azt a kis töredékét lehet ellenőrizni, mely be van jegyezve és azt is csak addig, míg be van jegyezve. Azok azonban, kik minden tekin­tetben megérdemlik a «prostituált» nevet, kiknek száma jóval nagyobb a bejegyzettekénél, kik nagyon is rászolgálnak az ellenőrzésre, kicsúsznak az ellenőrzés alól azáltal, hogy foglalkozásukat valamely tisztes polgári foglalkozás leple alatt űzik. Ezekkel szemben pedig mondhatni tehetetlenek vagyunk és jól mondja Miarschalkó: «Nincsen a földön annyi rendőr, mint amennyire szükség volna csak részben is e nőszemélyeket ellenőrizni.»

   Lássuk már most, mi történik azokkal a regisztrált prostituáltakkal, kik a mostani orvosi vizsgálat alkalmával szifiliszes betegnek találtatnak, kiknél tehát szifilisz-okozta elváltozások vannak jelen. Az ilyen nőket kórházba küldik, ott bizonyos kúrát végeztetnek velük, mely alatt tüneteik, melyek miatt kórházba küldettek, visszafejlődnek és aztán «gyógyultan» (?) elbocsáttatnak és ily «gyógyult» nők pedig addig, mig esetleg véletlenségből ismét tünete lép fel, melyet orvosi vizsgálatnál észrevesznek, orvosilag egészségesnek találva, vigan terjesztik a szifiliszt. 1917-ben a Kolozsvárt bejegyzett prostituáltakat, kik hetenkint háromszor megejtett orvosi vizsgá­latnál «egészségeseknek» találtattak, vérvizsgálattal megvizsgáltam, mikor is kitűnt, hogy a 117 prostituált közül csak kettő volt szifilisztől ment, az egyik több mint 14 éve volt már e pályán és többször végzett klinikákon kúrát, a másik — egy kezdő - a megejtett vizsgálat után 2 hóra friss szifilisz-szel került a kórházba.

   A mostani orvosi vizsgálattal tisztán szemlé­léssel elérhetjük azt, hogy akkor, mikor tünete van a puellának, az föl­fedeztetvén, kórházba küldetik és ezzel kétségkívül egy időre mint fertőző forrás kiküszöböltetik. Van azonban az ily vizsgálatnak árnyoldala is, az tudniillik, hogy a nagyközönség, bizva az orvosi vizsgálatban, mondhatni könnyelműbbé válik. így nem egy páciensemtől hallottam, kinek fölfed­tem, hogy szifiliszt szerzett ily prostituálttól, azt a kijelentést: pedig ő csak oly napokon végzi nemi kielégítését, mely napokon tudja, hogy orvosi vizs­gálat van. Ma, mikor a szifiliszt, főleg a korai időszakban, akkor tehát, mikor inkább fertőző, a tünetmentes szakban is vérvizsgálattal meglehetős biztonsággal fel tudjuk fedni, nem szabadna megelégedni a prostituáltnak egyszerű vizsgálatával."

(Az egészség enciklopédiája – Dr Géber János egy. ny. rk. tanár)