Házasság és nemi betegségek - 1. rész

   "Igen nehéz feladat előtt áll az orvos akkor, mikor arról van szó, hogy mikor mondhatja szifiliszes betegről, hogy meggyógyult, mert erre talán csak egyetlen biztos alapunk van, ha az illető ismét fertőzhető, ez pedig gyakorlati szempontból, ugyebár, nem használható. Így tehát a tapaszta­latra támaszkodva számbavesszük az illető betegségének lefolyását, kezel­tetését és a megejtett vérvizsgálatot és ezeknek gondos mérlegelése után mondhatjuk csak azt, hogy az illető a valószinüség határain belül gyógyult. Épp igy vagyunk, ha arra kell felelnünk, hogy az illető fertőzőképes-e még. Az elmondottakból kitűnik, hogy a gyógyulás vagy fertőzőképesség meg­állapításánál legnagyobb súlyt arra kell fektetnünk, hogy folyt le az illető betegsége és milyen volt a kezeltetése, mikor kezdődött az el, mily szereket használt, mennyi ideig volt kezelve, milyen időközökben végzett kezelé­seket. Éppen ezért oly betegeknél, kiknél a kezelést magunk végeztük, kiknél tehát mind e kérdésekre pontos feleletet tudunk adni, feladatunk nagyban meg van könnyítve, mig idegen betegnél csak a beteg bemondására támasz­kodhatunk, ehhez pedig a beteg őszinte jóakarata is szükséges.

   A nagy­közönségben, sőt nem egy orvosban is megvan az a tévhit, hogy mindezen kérdésekre a vérvizsgálat pontos választ ad, vagyis annak negatív volta a szifilisz gyógyulását jelentené. Még ha a legnagyobb lelkiismeretességgel is végeztetik e vizsgálat, a W. R. (Wassermann reakció) negatív volta egymagában, ha arról van szó, hogy valakinél a szifiliszének a gyógyult voltát kell megállapítanunk, nem használható és egyedül erre támaszkodni nagy hiba. Tudvalevő dolog, hogy idővel, minden kezelés nélkül is, a szifi­liszes betegek elég nagy %-ában (20) a W. R. negatívvá válik, anélkül, hogy gyógyultak volnának, avagy fertőző képességük megszűnne. Tudjuk azt is, hogy kezeléssel hosszabb-rövidebb időre befolyásolhatjuk annyira a reak­ciót, hogy az negatívvá válik, anélkül azonban, hogy a beteg meg lenne gyógyulva. Bizony nem egyszer láttam már, hogy oly férj, kinek zsebében volt az orvosi bizonyítvány, hogy a W. R. negatív, tehát egészséges, megházasodhatik, fertőzi feleségét és igy újszülött gyermekét. Mondhatom, hogy amennyi áldást hozott a tudomány ezen vívmánya, annyi bajt is zúdított annak nem kellő értékelése. Eltekintve attól, hogy a betegek nagy része látván, hogy a vér vizsgálata negatív («tiszta»), azt hivén, hogy most már gyógyult, nem kezelteti magát többé, még orvosoktól is nem egyszer félremagyaráztatik a reakció negatív eredménye. Nem tudom eléggé hangoz­tatni, hogy mily nagy körültekintés, tapasztalat, óvatosság, szaktudás és minden számbajöhető körülmények alapos mérlegelése szükséges ahhoz, iiogy szifiliszes betegről azt mondhassuk, hogy gyógyult vagy legalább is, hogy nem fertőző és igy neki a házasságra az engedélyt megadhassuk.

   Ha látjuk, hogy a nemibetegségeknek a házasságba való bevitele mily szomorú és messzemenő következményekkel jár, ha számbavesszük, hogy az ily betegeknek csak bizonyos előfeltételek mellett szabad megengedni a házasságot, ugy önkéntelenül felvetődik az a kérdés, hogy nem kellene-e az államnak e téren beavatkoznia és ily betegeknek a házasságot súlyos büntetés terhe alatt eltiltani, vagy jobban mondva a nemibetegségeknek a házasságba való becipelését meggátolandó, a házasulandókat kötelező orvosi vizsgálatnak vetni alá és csak e vizsgálati lelet kedvező volta mellett a házasságot megengedni. Kétségen kívül áll, hogy ily házasságot tiltó ren­delkezés ellen nem lehet ellenvetést tenni, mert hisz ez nem volna más, mint törvénybe iktatása annak az általános felfogásnak, hogy ily közveszélyes beteg embernek nem szabad megházasodnia. Sajnos, azonban még ha ezt az intézkedést keresztül is tudnók vinni, csak részben volna eredménye, mert hisz ez csak a házasság előtt szerzett nemibetegségekre vonatkozhatik, már pedig szerény tapasztalatom szerint is, a házastársak közötti fertőzések legnagyobb része a házasság alatt szerzett betegséggel történik, igaz, hogy ily esetben az elválás lehetséges, de kérdem, hogy megoldás-e ez?

   Lássuk már most, mily intézkedésekkel látszik megvalósíthatónak az a cél, hogy a házasság előtt szerzett nemibetegségek ne cipeltessenek be a házasságba. A legszimpatikusabb intézkedés az volna, hogy a házasu­landók kötelező orvosi vizsgálatnak vétessenek alá. Mindkét fél eszerint tehát a házasság előtt oly orvosi bizonyitványt volna köteles bemutatni, mellyel igazolja, hogy egészséges, illetőleg, hogy esetleg előrement nemibetegsége gyógyult, vagy legalább is a házasságban semmi néven nevezendő kárt nem okoz. Az első pillanatban ez az intézkedés igen helyesnek látszik, de ha közelebbről vesszük vizsgálat alá, ha az életbe visszük ezt át, ugy alapos aggályaink lesznek ily bizonyítvány-kényszer ellen, bár hangsúlyozni kivánom, hogy elvben helyesnek tartanám e kényszert."

(Az egészség enciklopédiája – Dr Géber János egy. ny. rk. tanár)