A bőr és haj betegségei
"A bőrbetegségek keletkezéséről még nem is olyan nagyon régen az volt az álláspont a tudományban is, amint a laikusok között sok helyütt még ma is az a nézet van elterjedve, hogy azok - kivétel nélkül - tulajdonképen belső megbetegedések következményei olyanformán, hogy a testben keletkezett rossz nedvek utat keresnek maguknak a bőrön át és igy okozzák a bőrbetegségeket. Erre a hiedelemre vezethető vissza az az elterjedt babona is, hogy a bőrbetegségeket gyógyitani nem szabad, mert ezáltal a rossz nedvek visszaszorulnak a testbe és csak nagyobb bajokat okoznak.
Ma már persze tudjuk, hogy ez a felfogás nem állhat meg és a bőrbetegségeket eredetük szerint két nagy csoportba szokták osztani. Az egyik csoportba azok a bőrbetegségek tartoznak, amelyek különböző általános megbetegedésekhez csatlakoznak, ezek az igazi «bőrkiütések», mert ezeknél valóban a testben keletkezett kóros anyagok «ütnek ki» a bőrön. A másik csoportba tartoznak azok a bőrbetegségek, amelyek csakis helyi jelentőségűek, amennyiben ezeket élősködők, kivülről ható káros anyagok, vagy fertőző baktériumok idézik elő. Az első csoport legtipikusabb képviselői azok a bőrkiütések, amelyek bizonyos orvosságok bevétele után jelentkeznek a bőrön, különböző foltok és hólyagocskák formájában. Ezek a kiütések nem mindenkinél egyformán lépnek fel, vannak betegek, akik bizonyos orvosságokra sokkal élénkebben reagálnak, mig mások egyáltalában semmiféle bőrtünetet nem mutatnak. Az ilyen gyógyszerek közé tartoznak például a diftéria-szérum, vagy más fehérjeféleség, az antipirin, fenacetin, salicil-készitmények, chinin, a salvarsan, de különösen a jód és a bróm. A két utóbbinál a szőrszálak és piheszálak körül keletkeznek hólyagocskák és néha kis genyes pusztulák. Ezek a gyógyszeres kiütések hamarosan eltűnnek, mihelyt az illető a gyógyszer szedését abbahagyja.
Ugyancsak ebbe a csoportba tartoznak azok a kiütések, amelyeket csalánkiütések név alatt szoktak összefoglalni, mert hasonlitanak azokhoz a bőrelváltozásokhoz, amelyeket a csalánnal való érintkezés okoz. Vannak emberek, akik bizonyos ételeket nem tűrnek el, tudományos kifejezéssel ugy hívják, hogy idioszinkráziájuk van, például a gomba, eper, rák, különböző «felvágott» húsok, vagy osztriga iránt. Másoknál a tojás fehérje okoz hasonló kiütéseket. De csatlakozhatik csalánkiütés gyomorrontáshoz, gyomor- és bélhuruthoz is és ha a belekből rothadási anyagok szívódnak fel a vérbe. Nők különösen hajlamosak ilyen kiütésekre, különösen a menstruáció alatt és a terhesség idejében, amikor is a bőr annyira érzékeny, hogy ha körömmel végighúzunk rajta, a köröm nyomán a bőr felduzzad.
A csalánkiütés néha nagyon hevesen lép fel, az egész testre kiterjed és lázzal is jár. Többnyire azonban láz nélkül folyik le és a fő kellemetlenség úgyszólván csak a heves viszketés.
Kellemetlenebb következményekkel járhat a csecsemők csalánkiütése, amely aránylag elég gyakran csatlakozik különböző emésztési zavarokhoz. A viszkető kiütést a gyermekek szétkaparják, pörkös hegek képződnek a bőrön, amelyen genyesztő baktériumok is megtelepedhetnek. A gyomor- és bélzavarok aránylag csekélyek lehetnek, ugy hogy gyakran csak a csalánkiütés hivja fel ezekre az orvos figyelmét. A csalánkiütés kezelése az ok eltávolításában áll, különösen a gyermekeknél kell az emésztést rendbehozni. Legtöbbnyire fehérjékkel tultáplált gyermekekről van szó, akiknél a célszerű táplálkozásra való áttérés a csalánkiütés gyors gyógyulását eredményezi. A felnőtteknél is a táplálkozás helyes irányba való terelése segit, a heves viszketési inger ellen közömbös kenőcsöket szoktak adni.
A bőr élősködői közül elsősorban a rühatkát kell említeni, amely legalább Európában a bőrbetegségeknek tiz százalékát okozza. A rühatka apró, körülbelül egy negyedmiiliméternagyságu állatka, amely a bőrbe fúródik és a felbőr alatt egy-két cm. hosszú járatokat ás magának, amelyeket finom fekete vonal alakjában látni is lehet.
A rühösséget ezekről a vonalakról lehet legkönnyebben felismerni, mert ez semmiféle más bőrbetegségnél elő nem fordul. A rühatkák különösen a tenyéren, az ujjak között, a has és comb bőrén telepednek meg, de előfordulnak és elterjednek más helyeken is s mivel a melegben sokkal elevenebben mozognak, tehát az ágyban a viszketés igen erősen fokozódik. Jellemző tünet az is, hogy hideg fürdőre a viszketés azonnal megszűnik. Az erős viszketés következtében a betegek a bőrt felkaparják, ugy hogy hólyagok és var borítják a bőrfelületet, amik a betegség igazi természetének a felismerését megnehezítik.
Védekezésül csak a tisztaságra kell utalnunk, a betegek fehérneműjét és ágyneműjét kifőzéssel dezinficiálni kell, a bőrben fészkelő rühatkákat pedig kénes vagy kénkátrányos szappanokkal, vagy kenőcsökkel kell az orvos előírása szerint elpusztítani. A kura után szappanos tisztító fürdő, tiszta fehérnemű váltása fejezi be a kezelést."
(Az egészség enciklopédiája – Dr Géber János egy. ny. rk. tanár)
A témához kapcsolódó cikkek a WEBBetegen: