A bőr és haj betegségei 2. rész
"Növényi élősködők is okoznak bőrbetegségeket. így például a nagyon elterjedt májfoltokat is bizonyos fonalgombák okozzák. Ezek a májfoltok nem viszkető, kisebb-nagyobb könnyen lekaparható foltok, különösen a mellkason és a háton. Tüneteket alig okoz, ugy hogy legtöbben nem is törődnek vele. Eltávolítására a májfoltos bőrt kétszer naponta szappannal kell lemosni és tízszázalékos szalicil-spiritusszal bedörzsölni.
Hasonló, bár inkább vörösbarna és a szélén sötétebb foltokat okoz egy másik fonalgomba, amely különösen a combok belső felületén található, leggyakrabban férfiaknál. Ez sem okoz semmiféle zavart, ugy hogy csak véletlenül jönnek rá. Eltávolítására a szőrzet leborotválása után naponta szappannal lemosni és szalicilos cinkpasztával kell a bőrt bekenni.
A hasadó gombák, a baktériumok is okozhatnak a bőrön elváltozásokat. A tuberkulózis bacillusa szívesen telepszik meg a bőrön, amely lassú lefolyású, nehezen gyógyítható betegségeket okoz. Ez a betegség az úgynevezett lupus, bőrfarkas, amely már gyakran gyermekkorban lép fel s legtöbbnyire az orr bőrén telepszik meg, de előfordulhat más testrészeken is. A betegség lefolyása alatt a bőr szövetei elpusztulnak, amihez különösen hozzájárul az, hogy a betegség fájdalmatlanul folyik le, a betegek tehát nem vetnek rá súlyt. Kezelése legnagyobb sikerrel fénysugarakkal történik, vagy erős mesterséges világítással, Finsen szerint, vagy Röntgen-sugarakkal. Gyakran szükséges a beteg szövetek operatív uton való eltávolitása vagy marószerekkel való szétroncsolása. A betegség könnyen recividál s ezért a gyógyult betegeknek állandó orvosi ellenőrzés alatt kell maradniuk, hogy a legkisebb gyanús jelenség esetén újból kezelés alá vétessenek.
A legveszedelmesebb, még ma is gyógyíthatatlan bőrbetegséggel, a bélpoklossággal (lepra), szerencsére már nem kell foglalkozni. Ez a súlyos fertőző betegség ma már Európának úgyszólván csak egyes helyein ismeretes, nagyobb pusztításokat csak Indiában és Dél-Amerikában okoz. Nálunk már hosszú idő óta nem észleltek még egyes behurcolt eseteket sem, ahol előfordul, mint Spanyolországban, vagy Skandináviában, ott a betegeket külön intézetekben izolálják, hogy a fertőzést tovább ne terjeszthessék, és rendszerint itt is fejezik be a betegek hosszú évek nyomorúsága után életüket. A középkorban még Európában a lepra nagy pusztításokat okozott, mindaddig, mig a betegség fertőző természetét fel nem ismerve, a betegeket a legnagyobb szigorúsággal izolálták lepra-kórházakba, úgynevezett lepro-soriumokban.
A bőrbetegségek közé szokták számítani az orbáncot is, amelyet szintét baktérium, az úgynevezett streptococcus okoz, amely a bőr sebei, vagy az orr nyálkahártyáján át hatol be. A betegség súlyos általános tünetekkel, lázzal, rázó hideggel jár, a bőr megduzzad, kivörösödik, hólyagok lépnek fel. A betegség tulajdonképen következményeiben válik veszedelmessé, a véráram a fertőző baktériumokat elviszi az agyvelőbe, a szivburokba, mellhártyára stb, stb. s ott súlyos elváltozásokat okoz. Az orbánc ellen gyógyító szérumot készítettek, ennek a hatása azonban bizonytalan. Az orbánc igen könnyen fertőz és ezért az orbáncos beteggel való érintkezésnél legnagyobb óvatosságra van szükség.
A többi genyesztő baktériumok is idézhetnek elő a bőrön genyedő bőrbetegségeket, különösen kis gyermekek arcán lehet látni ilyen kiütéseket, amelyeket a gyermek szétkapar és körmével átvisz testének egyéb helyeire is.
Ha a baktériumok mélyebben hatolnak be a bőrbe, nagyobb tályogokat okozhatnak, amelyek közül leggyakoribbak az úgynevezett furunkulusok. A furunkulusok mindig egy hajtüsző genyedéséből indulnak ki, fájdalmas gyulladás keletkezik a fertőzött tüsző körül, pár nap múlva a duzzanatból néhány csepp geny ürül, majd eltávozik egy elhalt szövetcsap, mire a furunkulus lassan gyógyul. Ha egymás mellett több furunkulus helyezkedik, ezek összefolynak, létrejön az úgynevezett carbunculus, amelyik már veszedelmesebb betegség, különösen ha a szervezetet különben is valamely általános megbetegedés, például cukorbetegség sorvasztja.
A bőrnek minden ilyen genyedéses betegségére nagy figyelmet kell fordítani, mert bármilyen csekély genyedésből is kiindulhat általános fertőzés is.
Ha ezek a folyamatok csak felületesek, elegendő a bőr lemosása szappannal és benzinnel, a pörk eltávolitása és néhány napon át egy bőrkenőcs alkalmazása megfelelő kötés alatt. A furunkulusoknál a folyamat gyorsításául szolgál melegnek helyben való alkalmazása. Mihelyt a furunkulus megérett, legcélszerűbb sebészi beavatkozással siettetni a geny eltávolítását.
Meg kell még emlékezni a bőrnek különböző növedékeiről, amelyeket szemölcs név alatt szoktak összefoglalni. Ezek leggyakrabban a kezeken és ujjakon lépnek fel kisebb-nagyobb számban, kemény, lencsenagyságu csomócskák formájában és közönségesen azt hiszik, hogy fertőző betegség s egyik ember a másiktól elkaphatja. A szemölcsök keletkezésének okát még alig ismerjük, de arra, hogy fertőző betegség volna, semmiféle biztos adat nincs. Eltávolításuk vagy maró orvosszerekkel, vagy sebészeti uton történik. A bőr növedékei közé tartozik a tyúkszem is, amely nem egyéb, mint a bőr szarurétegének megvastagodása azokon a helyeken, ahol a lábat a szük vagy rosszul szabott cipő nyomta. A nyomás helyén először megvörösödik a bőr, gyulladás áll be, később a bőr megvastagszik, s mivel a megvastagodott szaruréteg alatt a bőr gyulladt, a tyúkszem nyomásra fájdalmas.
A tyúkszem eltávolítása a bőr feláztatása után késsel vagy ollóval történhetik, vagy különböző tyukszemtapaszok alkalmazásával, amelyek alatt a tyúkszem felületének megkeményedett rétege elhal és leválik. Állandó biztos gyógyszer azonban csak a megfelelő cipő viselése, mert különben a tyúkszem eltávolítása után ismét megnő.
(Az egészség enciklopédiája – Dr Géber János egy. ny. rk. tanár)
A témához kapcsolódó cikkek a WEBBetegen: