Az álmatlanságról és a többi apró ideges keservekről - 5. rész
" ..Hála a szeszes italok nagy népszerűségének, minduntalan halljuk azt a tanácsot is, hogy a. vacsorára ivott sör jó altatószer. Erről ezt kell tudni: jó alvót, aki nem szokott inni, a legtöbbször csakugyan elálmosit a szeszes ital, a sör talán még jobban, mint a többi, de ha kezdi megszokni, akkor már néhány nap múlva ez a hatás se következik be. Rossz alvónak, aki nem alkoholista, egyszer sem igen szerez jó alvást a sör. Akinek szerez, annak hajlandósága van arra, hogy alkoholista legyen belőle, ami sokkal nagyobb baj, még az enyhébb formáiban is, mint egy kis álmatlanság.
Aki általában rossz alvó, sörtől pedig rendszeresen jobban alszik, az már elindult, ha még csak kezdőképen is, az alkoholizmus utján. Talán nem árt ehhez hozzátenni, hogy „alkoholizmus" nem csak a részegeskedést jelenti, hanem azt az állapotát az egész szervezetnek, amit a rendszeres alkoholélvezet okvetlenül előidéz és ami nem mindig feltűnően, de mindig kétségtelenül megrontja valamelyik szervnek a működését, a legtöbbször nemcsak eggyét, hanem többét egyszerre. Tökéletesen józan, nagyon mértékletes, soha még csak be sem csipő, de rendszeresen ivó embernek is mindig vannak kisebb-nagyobb alkoholmérgezéses bajai; a szivének, veséjének, májának, az olyan sokat emlegetett ütőereinek nem éppen csak a halálos nagy veszedelmei származhatnak ebből, hanem a legtöbbször azok az apró zavarai, amelyek még alig mennek betegségszámba, de a jóérzését, a nyugodt, gondtalan egészségét éppen eléggé megrontják. Akinek az a szerencséje, hogy nem kívánja a szeszes italt, az örüljön és ne próbálkozzon velük, mert úgysem igen veszi azt a drágán megfizetett pillanatnyi hasznukat sem, még azt a kis kellemes érzést, azt a kis elálmosodást vagy másféle megkönnyebbülést se kapja meg tőlük, amit az alkoholista csakugyan megkap. Aki érzi az alkohol kellemes hatásait, akit felderít, megvigasztal, elaltat vagy felfrissít akármilyen szeszes ital, az mindig az igazi, súlyos alkoholizmus veszedelmében van s az ilyennek jó, ha tökéletesen óvakodik tőle.
Tökéletesen, még ha természetes is, hogy nagyritkán egy-egy pohár bor csakugyan nem csinál igazi kárt; mert aki kívánja, akinek nélkülözés, amikor hiányzik, annak ritkán sikerül megállnia az igazán ártalmas alkoholizmuson innen, - az már aztán teljesen mindegy lévén, hogy inkább az agyavelejére hat-e a szesz részegség formájában, vagy pedig inkább a vérkeringési szerveit rontja meg mindazokkal a nyomorúságokkal, amiket a meggyöngült sziv és a megkeményedett ütőerek okoznak. Az ilyenre hajló ember úgyse higyjen magamagának, amikor azt mondja, hogy „csak itt-ott iszik egy-egy pohárral". Az ilyen igazán mértékletes és igazán csak alkalmi ivók sohasem kerülnek ki az alkoholizmusra hajlandó emberek közül, amit arról lehet megismerni, hogy az ilyenek vagy csak egy bizonyos társaságbeli kötelességérzésből, vagy pedig legföllebb az italok kellemes ize kedvéért isznak, de azt a jóleső hatást, azt a jókedvet, megkönnyebbülést, amit az alkoholista, sohase kapják meg az italtól. Aki megkapja, az vigyázzon és a világért se igyon se álmatlanságában, se bánatában, de még a társaságbeli szokások kedvéért sem, mert neki már megvan - s az ilyesmit az ember ugylátszik magával hozza a világra - az a lélek-rokonsága az alkoholizmussal, aminélfogva minden ártatlan pohárban az ő számára a legnagyobb veszedelmek rejtőzhetnek, olyanok, amelyek ellen, amikor már elérkeztek, minden segitség nagyon nehéz. Mert semmiféle alkoholhatáson sem segit más, mint minden ivásnak tökéletes abbahaggása. Hogy pedig ehhez mennyire nem elegendő mindaz, amit máskülönben okosságnak, akaratnak, jellemnek, becsületnek nevezünk, azt mindennap látnunk kell azon a töméntelen sok embertársunkon, aki mindezekben kiváló, de mégse tud minden ilyen erejének és még minden szemérmességének és a hiúságának is az összeszedésével megmenekülni az alkoholizmusától...
Az álmatlan ember pedig és mindenki más, aki még gondolkodik azon, hogy nem volna-e célirányos szeszesitalokkal próbálni meg segíteni magán, vegye észre, hogy minden alkoholhatás okvetlenül azzal a közismert kellemetlen állapottal jár, amit nálunk is a német nevével szokás katzenjammer-nek nevezni. Ez, az alkoholos állapotnak, a narkózisnak a legvége, mindig pontosan arányosfoku az alkoholnarkózis kellemességeivel, de a kellemes hatás stádiumánál rendszerint tovább tart s mivel e nélkül ivás ugyan lehet, de sem frissítő, sem altató alkoholhatás nem lehet: ez már maga is elegendő, hogy ne tegye még átmenetileg se kívánatossá a sörtől való elalvást. A sör keserű anyaga, amire az altató hatást szívesen fogják, erre magában nem elegendő, mert az éppen olyan komlótartalmu alkoholmentes, vagy igen alkoholszegény söröktől - amelyek minálunk nincsenek is forgalomban - nem igen alszik el az sem, aki a közönséges sörfajtáktól csakugyan aludna.
Aki az itt elmondott egyszerű módokon nem tudja a jó alvást egy-két-heti szorgalmas munkával megtanulni, az már nem „álmatlanságban" szenved, hanem annak valami baja van, amitől nem tud aludni. Az ilyen embernek nem elalvási módszerekre van szüksége, hanem arra, hogy pontosan kiderítsék azt az okot, amitől nem alszik és azt gyógyítsák meg. Az különben természetes, hogy semmiféle álmatlanság, sem önálló betegség, hanem valamennyi csak a látható jele valami testi vagy lelki folyamatnak, ami tulajdonképpen az álmatlanságot okozza. Csakhogy az egyszerű, könnyű esetekben olyan könnyű a segitség, hogy a beteg ezt az egész kutatást és fejtörést megtakaríthatja és ha aztán alszik, semmi köze sincsen ahhoz a csekélyke valamihez, ami addigra természetesen úgyis elmúlt már, - amint az ember egyéb apróságai is elmúlnak anélkül, hogy valaki tudná, mi volt az oka valami kis rövidéletű kellemetlenségnek azok közül, amik nélkül az egészség sincsen.
De ha már gyógyításra kerül a sor, akkor mindig azt is kell tudni, mi az, amit a beteg ebben vagy abban a tünetben megérez, nemcsak azt, amit érez, amiről panaszkodik, - még ha van is néha orvosság, ami a tüneten magán ideig-óráig tud is segíteni."
(Az egészség enciklopédiája – Dr. Décsi Imre idegorvos)