„Romlik az emlékezőtehetségem" - 2. rész
"A legtöbb ideges ember, aki a memóriájának a csökkenéséről panaszkodik, egyáltalában semmiféle csökkenésben sem szenved, éppen csak hogy idegességében észreveszi ezeket a természetes hiányosságokat, amikkel azelőtt nem törődött. Van azonban elég, aki határozottan azt veszi észre, hogy amit régen tudott a memóriája, azt most már nem tudja, aki egészen pontos példáit tudja adni ennek a csökkenésnek. Kétségtelen is, hogy előfordulnak valóságos memóriacsökkenések, csakugyan vannak esetek, amikor a betegeknek a tudás-anyaga kezd nehezebben mozogni, az adatok mindig nehezebben hozzáférhetők, az összefüggések megértése csökken és amikor még pontos vizsgálattal is meg lehet állapítani, hogy valakinek az emlékezőtehetségéből darabok hiányoznak, néha végképpen és visszahozhatatlanul is eltűntek.
Ezek a dolgok az úgynevezett «ideges» állapotokban, egyszerű lelki természetű betegségekben, ha máskülönben még olyan súlyosak is, sohase fordulnak elő, hanem csak az agyvelő valóságos ,,szervi" megbetegedéseiben, amiknek mindig egyéb jeleik is vannak, ugy hogy ezeknek a jeleknek a hiján maga az emlékezésnek akármilyen kellemetlen hiányossága sem jelent egyebet, mint az ideges állapotot, vagyis azt, hogy a memóriából semmise hiányzik igazán, csak a memória hasznavehetősége csökkent, de sohase visszahozhatatlanul. Az agyvelőbetegek ilyen hiányosságai a legtöbbször az egyéb elmetehelségeknek is olyan csökkenésével járnak, hogy a betegek maguk észre se veszik a tehetségeik csökkenését, sőt meglepődnek, vagy még meg is sértődnek, ha egészen durva hiányosságokra mások figyelmeztetik őket. Maga az, hogy valaki észreveszi a memóriája hibáit, vagy még szenved is tőlük, már úgyszólván bizonyossá teszi, hogy nincsenek szervi hibái. Ami hibája azonban mégis lehet és ami az ilyen panaszkodókban, ha egyáltalában van valami bajuk, meg szokott lenni, az annak a hétköznapi hiányosságunknak kisebb-nagyobb foka, amit szórakozottságnak szoktunk nevezni.
A szórakozottság nem az emlékezőtehetségnek, hanem egy másik tehetségünknek, a figyelemnek a hibája. A figyelem az, hogy arra tudunk gondolni, amire akarunk s természetesen ez a tehetségünk sem tökéletes a legnagyobb egészségben sem. Szórakozottság az, hogy ha a figyelmünk az akaratunk ellenére is elkalandozik, ha nem tudjuk a gondolatainkat eléggé a szándékunk szerint való irányban tartani és közismert dolog, hogy mindenki, akit valami érzés, vagy gondolat a mindennapi mértéken felül foglalkoztat, ennek a fokozott szórakozottsággal adja a jelét.
Egészséges érzések vagy gondolatok ezt éppenugy meg tudják tenni, mint a betegek, szerelmes állapotban, vagy nagy gondok között, vagy akármilyen érdekes munkába elmerülve éppenolyan szórakozott lesz az ember, mint hogyha valami betegség kínozza. Még pedig ebben a dologban semmi külömbség sincsen a testi, „szervi" betegségek és az ideges, vagy máskülömben beteg lelkiállapotok között. Akinek a foga, vagy a dereka fáj, éppenolyan szórakozott, mint akit ideges érzések vagy gondolatok kínoznak és éppenugy is panaszkodhatna az emlékezőtehetsége romlásáról, mint az ideges ember, ha a betegsége elég soká tartana ahhoz, hogy az csak az eszébe is juthasson. Az ideges embernek, akinek a betegsége általában lassankint kezdődik és lassan folyik, bőven van ideje, hogy észrevegye és hogy külön meg is ijedjen tőle. És még azzal is jobban megijed, hogy az ő betegségének ez az ijedékenység a lényeges része, hogy az idegessége egyenesen kergeti a hiányosságok keresése felé.
De még jobban kergeti őket erre a hitetlenség, a múlt századvégi francia orvosainak és követőiknek a gúnyos mosolygása, amikor nem tudtak a kínlódásuk számára elég panaszt elmondani. Az ő igazi betegségüknek meglehetősen mellékes része az emlékezőtehetségük körül való kis zavar, meg a legtöbb, amit a cédulájukra felirtak, amikor mindenáron el akarták mesélni, hogy mi minden ad nekik «jogot» a szenvedésre. Most már tudjuk, hogy az álmatlanság, étvágytalanság, a memóriaromlás, a különféle testrészek titokzatos eredetű fájdalmai és egyebek elsorolása nélkül is éppen eleget lehet szenvedni pusztán azért, mert az ember ideges. Most már megtakaríthatják azt a kinos fáradságot, amellyel a tüneteiket gyűjtögették s ezzel okvetlenül megtakaríthatnak sokat a szenvedéseikből is, ha nem lesznek kénytelenek folyton keresni s ezzel sikeresen magukra is szuggerálni őket. Ha lassankint beletanulnak, belenevelődnek, hogy erre nincsen szükség, a memóriapanaszok valószínűleg a legelső tünetek között lesznek, amelyek el fognak tűnni."
(Az egészség enciklopédiája – Dr Décsi Imre idegorvos)
Ezek is érdekelhetik Önt!
Bipoláris zavar: az érzelmi hullámvasút.>>