Néhány gyakoribb idegbetegségről - 2. rész
"Az epilepszia, amit „szívbajnak" is szokás nevezni, noha a szívhez semmi köze sincsen, a legfőképpen rohamokból áll, amelyek néha az ismert öntudatlan görcsös rángatódzás formájában jelennek meg, de sokszor csak alig észrevehető rövid öntudatlanságok formájában, néha pedig mindenféle súlyos, hetekig-hónapokig is eltartó öntudatbeli zavarokban. Ezek a hosszú állapotok az elmekórházakra tartoznak, valamint azok a tartós epilepsziás elmezavarok is, amelyek még igazi rohamok nélkül is előfordulnak s amelyekben a teljesen zavart, de a maguk zavaros gondolatai szerint tökéletesen cselekvőképes betegek az elmebetegek legveszedelmesebb fajtái közé tartozhatnak. A gyakori, elég sokszor az utcán is látható görcsös rohamok nemcsak az epilepsziában fordulnak elő és sokszor még a rohamot látó orvos számára sem adják biztos jelét annak, hogy igazi epilepszia tünetei-e, vagy más betegségé, - pedig ez a különbség a gyógyítás és mindenféle egyéb megitélés szempontjából is igen fontos. Az epilepsziának valamennyi hozzá hasonló betegségtől való nagy különbsége abból áll, hogy az epilepsziás állapotok az öntudatnak minden másnál tökéletesebb zavarai.
Túlzás nélkül azt lehet mondani, hogy az epilepsziás beteg a rohamai közben egészen más ember; a rohamonkivüli állapotában semmiféle emlékezése sincs semmire, ami a rohama közben történt, még akkor se, ha a roham hónapokig tartott és ha ő eközben egész rendezetten viselkedett is. Néha az ilyen beteg egész öntudatosan cselekszik a rohama közben, csakhogy valami egészen idegen öntudat szerint, az „egészséges" állapotainak ilyenkor semmi részletére sem emlékszik s mikor magához tér, akkor meg az epilepsziás állapotának minden legkisebb emlékét is tökéletesen és nyomtalanul elveszti. Ez az öntudatzavar az egyszerűbb esetekben is tökéletes, a beteg tehát nemcsak hogy semmire sem emlékszik, de nem is tehet semmiről és nem is segíthet semmin, amit ebben az állapotban cselekszik. Néha érzi valami homályos módon, hogy a rohama közeledik, s ilyenkor előre elhelyezkedhetik, hogy nagyobb baj ne érje, de a legtöbbször a roham minden előjel nélkül egy pillanat alatt áll be, rögtön a teljes öntudatlansággal, ugy, hogy a beteg mindenféle óvatosság nélkül esik össze, tüzbe-vizbe beleesik, akárhonnan ugy esik le, mint egy darab fa s amikor aztán a rángatódzásai kezdődnek, akkor is, mintha idegen erő mozgatná, tökéletes tehetetlenséggel üti oda a fejét vagy akármijét akármihez és akárhányszor szerez ezen a módon súlyos, akár halálos sérüléseket.
Az epilepsziások gyógyítása orvos dolga, de az orvos is csak a rohamon kívül tud segíteni, hogy a rohamok megritkuljanak és enyhüljenek. Amikor a roham folyik, semmi egyebet se lehet tenni, de nem is szabad próbálgatni, mint hogy a maga tehetetlensége ellen védjük a beteget. Veszedelmes tárgyakat elteszünk a közeléből, párnát teszünk a feje alá és vigyázunk, hogy lehetőleg kárt ne tegyen magában. A rohamot semmivel sem lehet megröviditeni, de az igazi epilepsziás roham szerencsére magától is rövid szokott lenni. Ha a görcsök két-három percnél tovább tartanak, akkor már gyanús, hogy másfajta a roham.
Az epilepsziának vannak orvosságai, amelyekkel a legtöbb eseten lehet segíteni többet-kevesebbet - mindig sok türelemmel. De hogy mi is ez a betegség valójában, arról minden szorgalmas kutatás sem tudott eddig semmi biztosat kideríteni.
A gerincagysorvadásról sokkal többet tudunk, de tökéletesen meggyógyítani ezt se tudjuk. Látjuk, hogy egy - elég kicsi - része a szifiliszes betegeknek a szifilisz után egy-két, de gyakrabban sokkal több év múlva kapja ezt a betegséget, amelyben a gerincagyának egyes részei egészen elpusztulnak s ezáltal a testének azok a működései, amik ezeken a részeken keresztül folytak, megromlanak vagy el is vesznek. A gerincagysorvadás („labes") legismertebb tünete az a gyakran látható, szögletes, ügyetlen járás, amely néha addig fokozódik, hogy a beteg egyáltalában nem tud járni, de néha alig vehető észre, vagy egészen hiányzik is és helyette - de néha vele együtt is - inkább szembajok, látási zavarok, csuklóbetegségek vagy mindenféle fájdalomrohamok jelzik, hogy a gerincagy beteg. Egészen enyhe esetektől egészen súlyosokig mindenféle fokozatban előfordul ez a betegség, igen változatos alakokban, de mindig igen soká tart és a legsulyosabb esetekben sem halálos, úgyhogy nem ritkák a több évtizedes tábeszek sem. Ha jókor a gyógyitásukhoz lehet fogni, nagyon sokszor lehet segíteni rajtuk, ha nem is tűnnek el nyomtalanul. A legutóbbi időkben sok meglepően jó eredményt adott az a gyógyítási kísérlet, hogy a betegeket maláriával oltják be, engedik átesni néhány hidegleléses rohamon, aztán meggyógyítják a maláriát. Ugy látszik, hogy a maláriás roham magas lázai segítenek a szervezetnek a tábesz mérge ellen való védekezésben, - mindenesetre ez az a metódus, amely az eddigieknél egyelőre több eredményt igér, noha még csak az elején van a próbálkozásoknak.
A Basedow-betegeket a laikus a kidülledt szemükről szokta megismerni, az orvos azonban csak gyanút fog ebből a tünetből, aminek más oka is lehet és amely tulajdonképen csak az egészen kifejlett, „kész" Basedow-betegségben van meg, holott az ilyen eseteknél sokkalta gyakoribbak az enyhe formák, amelyekről csak a gondos vizsgálat derítheti ki, hogy idetartoznak. Valamennyi ilyen betegnek a pajzsmirigye beteg, még pedig ugy, hogy a kelleténél többet dolgozik. Néha meg is nő s ilyenkor látni a nyakon, a gége mellett a kisebb-nagyobb golyvát, de sokszor semmit sem látni s csak a szivmozgásoknak, a szemmozgatásoknak a hibái, vagy még finomabb szervezeti zavarok árulják el a pajzsmirigy beteg buzgalmát. A Basedow-beteg a legtöbbször le is soványodik, mert a pajzsmirigy-túlmunka megnöveli az anyagforgalmat, ugy hogy több táplálékot éget el, mint amennyit enni tud. Gyógyítani ezt a betegséget azokon a módokon lehet, amikkel a pajzsmirigy munkáját tudjuk csökkenteni. Vannak orvosságok is, amikkel ez sikerülhet, néha azonban Röntgen-sugárzással kell a pajzsmirigy egy részét munkaképtelenné tenni, vagy pedig ki is vágnak belőle egy alkalmas darabot. Tapasztalati tény ezenkívül, hogy a magas hegyekben való huzamosabb tartózkodás is jót szokott tenni, néha egészen a teljes gyógyulásig. Akinek telik erre a gyógyításra, mindenesetre jól teszi, ha legelőször ezzel próbálkozik.
(Az egészség enciklopédiája - Dr. Décsi Imre idegorvos)
Ezek is érdekelhetik Önt:
Az epilepsziás roham felismerése - Az epilepszia tünetei.>>