A hipnózis, szuggesztió, hisztéria és neuraszténia - 7. rész

   "... Bernheim szerint az ember is épugy „heteroszuggesztiók" hatása alatt szokott álomba merülni, mint a falusi udvar tyúkjai, melyek akkor is nyu­govóra térnek, ha történetesen nem az estéli harangszóra, hanem - nap­fogyatkozás folytán tűnik el a napfény világossága szemünk elől!

   Bernheim definíciója szerint a szuggesztió nem egyéb, mint egy egyén szuggeráló, vagy bárminő külső behatása (inger) által a másik, a szugge­rálandó, avagy szuggerált személy agyidegrendszerébe bevésődő képzet, amely kifelé-vetitődésre, azaz megvalósulásra törekszik: a melegség képzete közvetlen a melegség érzetét, majd izzadást, szívdobogást stb. vált ki, a savanyuság (pl. citrom) képzete nyálcsorgást, kellemes képzetek kellemes érzést, undorító képzetek undorérzést, bizonyos fokozódás után akár hány­ingert és hányást vonnak maguk után. Sokat lehetne vitatkozni a szuggesztiók fajai, osztályozásai és hatáskülönbségeit illetően, de a meddő vitát kikapcsolhatjuk azáltal, ha a saját általánosító meghatározásunk alapjára helyezkedünk, amely szerint: szuggesztió végeredményben minden ideg­inger, miután minden külső és belső inger, amely a megfelelő idegszálainkra közvetlen hatást gyakorol, kiváltani képes, ki is váltja a megfelelő képze­teket, s néha egy leányzó titkos kézszorítása akár az asztal alatt, öntudat­lanul is több kellemes képzetet vált ki egy „szuggeribilis nebulóból", mint a világ összes tudósainak tudatosan alkalmazott reábeszélő szuggesztiója együttvéve.

   Tény, hogy határozott különbség tehető bizonyos tudatos szuggesztióhatás (tudatos szuggesztió), valamint a tudat küszöbe alatt lezajló tudatalatti, legfőképen érzelmi szuggesztiók között. - Tény, hogy az utóbbi sokkal nagyobb hatású és sokkal meglepőbb eredményekre vezet, hiszen a tudat alatti élet a kritikai gátlásokat és felülbirálatokat nélkülözi, és vala­mennyi ösztönös- valamint zsigeri megnyilvánulást magában foglalja. Ennélfogva teoretikusan nézve a kérdést, már ebből is kiviláglik, hogy a könnyű befolyásolhatás (szuggeribilitás), a tág értelemben vett „jó médiumitás" fő feltétele vagy éppen a felülbíráló tudatos kritika hiányosságain, vagy pedig bizonyos szándékosan létesített avagy spontán bekövetkezett megszakitottságán alapszik, - amire rögtön visszatérünk.

   Bernheim nem annyira a tudatos, illetőleg az öntudat alatt ható szuggesztiók megkülönböztetését tartotta fontosnak, mint inkább a szuggesztiónak külső és belső fajait tartotta megküiönböztetendőnek egymás elle­nében. Saját meghatározásunknak is megfelelően autoszuggesztó minden olyan ideginger, amely bensőnkben akár zsigereink működéséből, akár egészségi állapotunkkal összefüggő kellemes, vagy kellemetlen érzeteink­ből, akár gondolatainkból, érzelmeinkből, vagy „közérzetünkből" veszi eredetét, ezzel szemben heteroszuggesztió minden olyan ideginger, amely szervezetünket a külvilág részéről éri.

   A Bernheim-féle u. n. „1. nancy-i iskola" egyik alaptétele, hogy hipno­tikus állapot minden faja, neme és fokozata, valamint minden jelensége elő­idézhető minden delejezéstől, kifárasztástól, valamint bárminő misztikumtól mentesen, tisztára tudatosan és bizonyos rendszer alapján alkalmazott szó általi külső, azaz „verbális heteroszuggesztió" által is.

   A szó, „az isteni szó" egymagában is elegendő, hogy általa az elalvás, valamint a többi valamennyi hipnózis-jelenséget produkálhassuk.

   Az I. nancy-i szuggesztiós iskolának másik alaptétele azonban már dogmának bizonyult, mert Bernheim felfogásában egyoldalusitva az egész hipnotizmus lényegét csak a külső heteroszuggesztióban vélte megtalálni. Bernheim szerint a lelkiekben minden heteroszuggesztió, minden a külső ingerektől függ és a hipnotizmus minden jelensége a hipnotizőr heteroszuggesztióinak következménye csupán, mert a „médium" szervezete olyan jelenségeket és szimptómákat produkál, aminőket környezete beléje szugge­rál. A médium szerinte valóban automataszerü rabszolgája a külső, azaz heteroszuggesztiók hatásának. Vonatkozott ez különösen a Charcot-iskola felfogása ellen, amely elsősorban veleszületett belső, de testi, alkati, elsőd­leges jelekből kívánta a hipnózis jelenségeit mint másodlagos tüneteket le­vezetni. Ezzel szemben Bernheim jogosan mondhatta, hogy a Charcot által favorizált somatikus (testi) jelek relativumok, mert nem egyebek, mint Charcot saját heteroszuggesztióinak  következményei,  s   a   Charcot áltat minduntalan demonstrált hisztérikák nem azért merevedtek meg a gong­ütésre, mivel náluk a fokozott idegizom-reflexingerlékenység (reflexbilité neuro-musculaire) vonja ezt maga után, hanem mivel erre a Charcot inté­zetében észlelt hasonlók szoktatták reája. Azonban előrebocsátjuk, nem volt és nem lehetett igaza sem a Bernheim-féle, sem más egyoldalú iskolának sem, mihelyt mindent egy okból kívánva megmagyarázni - sablonokat állí­tott fel végcélként.

   Bernheim iskolájának egyoldalúsága meghozta a maga antagonistáját, az u. n. „//. nancy-i szuggesztiós-iskola" képében.

   Coué Emil, eredetileg nancy-i gyógyszerész állapította meg a „Sociéte Lorraine Psyhologie appliqué" cimü társaságot: az u. n. „autoszuggesztiós iskolát", amelynek szerte a világon számos neves egyetemi tanár és orvos követője és intézete működik napjainkban s amelynek egyoldalúságában rejlő fogyatékossága mellett szintén megvan - a maga gyakorlati értéke a szuggesztiós lélektan fejlődése szempontjából. ..."

(Az egészség enciklopédiája – Dr. Völgyesi Ferenc főorvos)