A hipnózis, szuggesztió, hisztéria és neuraszténia - 8. rész

   "... Amig Bernheim és iskolája mindent a heteroszuggesztióból magyará­zott, ekkép Coué és iskolája a lélek terén mindent az autoszuggesztióból magyaráz. Couét és tanait félreértik és nem értik meg azok, kik tanaiban az „akarat" erősítését, az akarat nevelését vélik célozni. Coué gyakorlati legfőbb érdeme éppen annak a felismerése, hogy a lelkiekben az akarásnak különös kellemetlen érzések és beteges szuggesztiók ellenében semmi ja­vító hatása nem lehet. Érzelmeket akarással, logikával megparancsolni nem­csak, hogy nem lehet, hanem egyenesen káros és épp az ellenkező ered­ményre vezet! Épugy, addig, amig nem erőltetjük akaratunkkal az estéli elalvást, addig könnyedén szendergünk álomba, de mihelyt akarunk el­aludni, addig, amig akarunk, természetesen éppen erőlködésünk folytán nem fogunk elaludhatni. Valaki átmegy a földre tett deszkalapon a legna­gyobb könnyedséggel, mert - nem gondol az akaratának erőltetésére. Függesszük fel két templomtorony közé a deszkalapot s most „akarjunk" keresztülmenni rajta: egészen bizonyos a lepottyaftás. És itt nem a szédülés lesz a lezuhanás oka, hanem ismét a fantázia, az „imagination!"

   Miképen „akarni" nem lehet az autoszuggesztiókkal - belső, szervült, valósággal ösztönös - gondolatainkkal, rossz szokásainkkal szemben, akként az is naiv, laikus mondás, hogy „ne gondoljon reá!" Szóval, miként az a bizonyos példa a fehér elefántról, hogy: „aranyat tudunk csinálni, ha nem gondolunk kotyvasztás közben a fehér elefántra" bizonyítja, hogy ha sohasem, de ez esetben mindig arra kell gondolnunk, éppen, mert nem aka­runk, épugy sem gondolatainkat, sem fantáziánkat nem lehet akarattal köz­vetlenül irányítani. Azonban Coué gyakorlati értelemben is tovább megy, mert épp az ember gyarlóságát véve - sajnos, teljes joggal - alapul, elő­vétet egy egyszerű fonalat, 20 csomót köttet rá és rózsafüzér-olvasó mód­jára elmondattatja egyszerűen, mechanikusan mindennap reggel, este 20-20 -szor azt a képzetet, amelyet, mint kivánt célt megvalósítani kívánunk: Például, hogy „mindennap, minden tekintetben jobban érzem magam!" Másszóval, mint egyebütt kifejtettük, sem logika, sem akarat, de még csak fantázia sem szükséges, hanem az egyszerű mechanikus szó, szavak általi rendszeres állitás és ismétlés s ez önmagában is elegendő a fantázia, az aka­rat, sőt az érzés, az érzelmek és a meggyőződés irányítására, még pedig Coué szerint gyakran orvos segítsége nélkül is!

   Coué tanainak a „Coueizmusnak" mai népszerűségét és elterjedését az egész világon is meg tudjuk érteni, mert ha teoretikusan talán mögötte marad, de gyakorlati értelemben nem oly nagy az egyoldalúsága és van olyan nagy a gyakorlati értéke, mint az I. nancy-i Szuggesztiós-hipnózis iskola egyik-másik oldalhajtásának: a „psychoanalizisnek".

   A pszihoanaiizist Freud Zsigmond, Bernheim személyes tanítványa, könyvének németre fordítója alapította.. Breuer orvos kollégájával egye­temben ugyanis bécsi gyakorlatukban rájöttek, hogy hipnózisban akár­hányszor bizonyos kényszerbetegségben szenvedők „tudat alatti" emlékeiből felszínre lehet hozni (ezt nevezik: „katarrhzisnek") olyan, rendesen elfojtott („Verdrängung") régi, legtöbbször egészen kis gyermekkori élmé­nyeket, amelyek mint kellemetlen és erkölcsbe ütköző, legtöbbször sexuális természetű, vágyak (pl. szülőkkel szembeniek: „incestus", „Ödipus-komplex"), elfojtva egész életen keresztül, a tudat küszöbe alá sülyesztve, ott állandó feszülést, izgalmat okoznak s végeredményben egymásra halmo­zódva legkülönbözőbb kényszer-neurózisokban, kedélybetegségekben, ideg­bajos, sőt elmebajos megnyilvánulásokban törnek felszínre is igy elvál­tozott formákban „reagálódnak le" u. n. „inverziós" hisztériát, neuraszténiát, sőt paranoiás és egyéb elmebajt okozva.

   Miként Freud maga is elismeri, miután nem sikerült mindenkit egy­forma könnyedséggel mélyebb fokra hipnotizálniuk, a hipnózistól gyakran, sőt a legtöbbször elállottak s a psychoanalizis technikáját oda módositották, hogy a beteget egy félhomályos szobában kanapéra lefektetve, avval átlag egy féléven át mindennap egy teljes órán keresztül elmondatták mindazt, ami u. n. „szabadon asszociális" alatt csak eszünkbe jutott. Tény, hogy ilyen őszinte szabad asszociálás közben alantas ösztönök, gondolatok s majd minden alkalommal szexuális vonatkozású mondások is előadódnak, azon­ban mindent a sexusra visszavezetni természetszerűen époly túlzás, mint mindent akár csak heteroszuggesztióra vagy mindent csak az autoszuggesztióra! Érdekes, hogy a pszihoanalizis végeredményben csak ugy emlékeztet az egyházi gyónások célozta megkönnyebbülések külső formáira, mint a couéizmus szerinti csomókon számlálás általi mechanikus elmormogása és elmélyítése a „tudatosan megválasztott autoszuggerálandó képzetnek", a rózsafüzér használatára. ..."

(Az egészség enciklopédiája – Dr. Völgyesi Ferenc főorvos)