A hipnózis, szuggesztió, hisztéria és neuraszténia - 11. rész
" ...A hisztériás egyén mindenkor függvénye a környezetének, a tekintély és a dogmák rabja, sorsa attól függ, hogy kinek a kezébe van letéve. Adva van számára a boldogság tetőpontjának és a boldogtalanság mélypontjának elérésére a lehetőség - a középút azonban sohasem. Amennyiben a hisztériásnak ismételten és határozottan azt állítjuk, hogy a „fehér fekete", ugy 5 esetben 10-ből esküjét vehetjük, hogy a „fehér fekete", s ő nemcsak hogy leteszi az esküt, de a fehéret feketének is látja. Szóval, a hisztériás nem logikai érvekkel, hanem heteroszuggesztióval (mások, második személyek imperativ és ellenmondást nem tűrő „kijelentéseivel", néha tán indokolt erélyével) kormányozhatok, tehát kormányzandók. Mondanunk sem kell, hogy általában dominál ez az általában hisztériás gyermekekkel szemben is, s a fenti disztinkció még sokkal fontosabb a gyermeknevelésben, mint a felnőttek irányításában.
Szemben az előbbivel, a neuraszténiás nem ismer dogmát s nem ismer tekintélyt! Mondhat neki a római pápa, vagy a világ legnagyobb tudósa akármit, ő akkor is mérlegel és felülbirál, sőt ellentmond csendben, bátrabb esetekben fenhangon és opponál, ellentmond akárhányszor nem is meggyőződésből, hanem, elfoglalva az advocatus diaboli (az ördög ügyészének) álláspontját, azért hogy kitapasztalva az ellenérveket (melyekben éppen magát is megerősiteni törekszik), utána hazamenjen és - odahaza többé ne tudjon szabadulni most már a saját autoszuggesztiótól: „hátha ennek mégis igaza volt?!" A neuraszténiás valóban csak azt hiszi, amit érez és amiről mint logikai igazságról saját maga meggyőződött, ebben azonban fanatikusan és - a végsőkig hisz. Ebből őt kizökkenteni ismét csak észokokkal lehet. A neuraszténiásnál valóban talpán kell állni az orvosnak (kit valósággal ellenfelének tekint, mint mindenki mást), - hogy eredményt érhessen el nála, azonban ilyen betegnél, ilyen egyénnel szemben, akinek sikerül alaposan megdolgozva érte, eredményt elérnie, az egész nyugodt lehet eme eredmény, és kellemes következményeinek tartósságában, ha nem is a hálájában, mert a neuraszténiás a leghálásabb a teóriában, de leghálátlanabb a valóságban. A hisztériás viszont hamar felejt, de néha meggondolatlanságig bőkezű, a hálájában is, feltéve, hogy a szalmaláng természete éppen lobban.
Talán végnélkül folytathatnók a jellegzetes és a megkülönböztető gyakorlati szimptómákat a hisztériás alkatra, illetve a neuraszténiás alkatra vonatkozóan csakúgy, mint a szuggesztió, valamint a hipnózis fogalmaira vonatkozóan.
Miután minden élőember lelki élete veleszületett sajátságai folytán is a hisztériás és a neuraszténiás komponensekből, ezek keveredésének különböző arányaiból tevődik össze, miután a lelki vonások arányai Weininger nézeteit meghaladó fokban és függetlenül a külső nemi jellegek fejlettségétől is (!) eltolódhalnak az életben: az élet valóban produkál nőiesebb lelkű, bár testileg férfi-férfit, mint amennyire adódnak elő testileg nő-nők, kik mindazonáltal férfiasabb lelkűek az előbbieknél! Mig Weininger megállott ama nézeténél, hogy a legférfiasabb nő sem produktívabb és értékesebb bizonyos szempontból, mint a legnőiesebb férfi, aki - mégis férfi, - a lelkiekben sokkal bonyolodottabbak a viszonyok, mint a testiekben, hiszen apparátusa (az agyidegrendszer) úgyszólván felfoghatatlanul bonyolult hálózata kilenc milliárd idegsejtnek. Az eltolódások pedig nem csupán veleszületett akarattól, de az élet körülményeitől is nagyon függnek. (Pl. a békeidőben a hisztériás komponens inkább a nőknél, háborúkban mindinkább a férfiaknál válik betegessé, sőt betegséggé.) Érthető, hogy eme sajátságok lényegének, alapokának, azok feltételeinek felismerése diagnosztizálása és esetleges gyógykezelése gyakorlottságot és nagy egyéni készséget, reátermettséget és gyakorlatot igényel, s ezért mondotta Jendrassik tanárunk, hogy „az ideges beteg sorsa attól függ, hogy mennyiben találja meg a maga orvosát!"
Már most, ami a hipnózist illeti, hipnózis nemcsak a normális alvás, hipnózis nem csupán az „alvó állapot", a mesterséges mély hipnózis, nemcsak az az „alvajáró" állapot, melyben az öntudatlan, utólag semmire sem emlékező automataszerü „jó médiumok" produkálják magukat a színpadi hipnotizőr parancsaira, a köznép olcsó szórakozására (nem törődve avval, hogy másnap az ily médiumok kezdhetik az idegorvosokkal javíttatni idegrendszerüket, melyeken eme szórakoztató visszaéléseket elkövették).
Az exakt lélektan egyik megalapítója (Fechner) írja alapvető munkájában, (Fechner: „Elemente der Psychophisik" II. Bd. S. 450.) hogy „a gondolataiba merült ember se lát, se nem hall; a figyelmek máshováfordulása részleges felébredést jelent, a figyelemnek elfordulása részleges elalvást, - de ritkán, vagy jóformán sohasem képzelhető el teljes ébrenlét minden irányban". Már pedig minden ily részleges „alvás állapot", amidőn a külső szuggesztiók (külső idegingerek) közvetlen a mélyebb, különösen tudatalatti lelki centrumra képesek közvetlenül hatni - már hipnotikus állapot.
Nyilvánvaló ebből, hogy úgyszólván minden épeszű ember hipnotizálható. Az orvos által pedig még az elmebeteg is, - kinek ellenkezését legrosszabb esetekben narkózissal vagy gyógyszeres elkábitással is könnyedén legyőzheti - hipnotizálható. A különbség, hogy kit minő fokban, avagy kit első és legfőbb mértékben heterszuggesztióval (dogmaszerü parancsokkal), kit pedig első és legfőbb mértékben saját autoszuggesztióin keresztül, azaz előbb áttörve annak kritikai, gátlási ellenkezését, meggyőzve őt logikai alapon, hogy mennél hamarább saját kezébe adhassuk - (rendszeres autoszuggeszióinak gyakorlására bízott) sorsának további irányítását; - ezek megválogatása legelső, valamint legvégső sorban mégis csak a szakember dolga kell, hogy legyen."
(Az egészség enciklopédiája – Dr. Völgyesi Ferenc főorvos)
Ezek is érdekelhetik Önt:
Tudományos magyarázat a hipnózis működésére>>