Első segély baleseteknél - Eszméletlenség, ájulás - 2. rész
"…Ha az eszmélet még ezek után sem tér vissza, fogjunk a mesterséges lélegzéshez. A tetszhalott egyént derékig mezitelenre kell vetkőztetni, aztán a földön egészen hanyatt kell fektetni, a válla alá párnát, vagy valami pokrócot, vagy takarót, vagy akármiféle ruhadarabot kell rakni. Már most az, aki a mesterséges lélegzés végrehajtására válalkozott, a tetszhalott fejéhez térdel, keményen megragadja két karját a könyök fölött és aztán lassan és egyenletesen felemeli őket a fej fölé és igy tartja mintegy két másodpercig. Leghelyesebb ezt ütemre végezni és mellette hangosan számlálni: egy! kettő! Ez megtörténvén, a karokat ugyanazon az uton visszaviszik és kíméletesen ugyan, de azért mégis elég erélyesen odaszorítják két másodpercig a mellkas oldalához. Ezt is ütemre kell végezni és mellette ugyancsak hangosan kell számlálni: három! négy!
A mesterséges lélegzésnek tehát két része van, tudniillik a belélegzés és a kilélegzés. Ügyelni kell arra, hogy a be- és a kilélegeztetés éppen olyan időközökben történjék, amilyenekben rendes viszonyok között az egészséges ember szokott be- és kilélegzeni. Nem szabad sem nagyon sietve, sem pedig nagyon lassan végezni. Ha a lélegeztetés a most jelzett ütem szerint történik, a beteg kürülbelül annyiszor fog lélegzetet venni, amennyi legjobban megfelel az érdekének.
Ha a beteget nem a földre fektetjük, hanem valamely kellő nagyságú asztalra, akkor az az egyén, aki a mesterséges lélegzést végzi, nem térdel le, hanem a beteg fejéhez áll és kissé előrehajolva ragadja meg két karját. A mesterséges lélegzésnek van más módja is, de ez a leirt mód látszik a legegyszerűbbnek és az avatatlan ember által legkönnyebben végrehajtha-tónak. A kar felemelésénél kitágul a mellkas és igy belejut a levegő a tüdőbe. Mikor pedig a kart visszaeresztjük, akkor meg a levegő eltávozik a tüdőből. Ha a beteg ember magától lélegzik, a mesterséges lélegzést tovább már nem kell folytatni. Mihelyt újból eláll a lélegzete, megint rögtön hozzá kell fogni a mesterséges lélegzéshez.
Ha van egy második személy is jelen, aki ért a mesterséges lélegeztetéshez, akkor ez is járuljon hozzá a segélynyújtáshoz olyformán, hogy az első segéd az eszméletlen egyénnek az egyik, a második pedig a másik oldalára álljon és mind a ketten ugyanabban az időben, ugyanarra az ütemre végezzék ugyanazt a mozgást. Megesik, hogy az eszméletlen embernek a szívműködése oly gyenge, hogy életét komoly veszedelem fenyegeti, ilyenkor a mesterséges lélegzés folyamata alatt is időkö-zönkint kis friss vizet kell locsolni a mellére és az arcára. Külön kell ismételten is hangsúlyozni, hogy eszméletlenség esetén haladéktalanul orvost kell hivatni és meg kell neki üzenni, milyen beteghez hivatják, hogy az eset-leg szükségessé váló műszereit is magával vihesse.
Hirtelen támadó agyvérbőség is okozhat eszméletlenséget. Ez előfordulhat sziv- és tüdőbántalmaknál, néha bőséges lakoma után, máskor meg heves indulatok lefolyása alatt. Általában az agyvérbőségnek sokféle oka lehet. Ha hirtelen lép fel, a beteg fejét magasan, magát a beteget pedig félig ülő állapotba kell elhelyezni. Fejére rakjunk hideg borogatást, esetleg jégzacskót. Jó szolgálatot tesz a meleg lábfürdő, amelybe kis mustárlisztet tehetünk. A lábikrákat meleg ecetes ruhával kell begöngyölni. Ennek vérelvonás a célja. Az eszméletlen betegnek beöntést kell adni. Ezt vagy az orvos végzi, vagy pedig bábát kell hivatni. Ha a beteg eszmélete visszatért és még nem kapott beöntést, hashajtóval kell a veszedelmet csökkenteni. Ilyen célra ricinusolajat, vagy keserüvizet vagy pedig sennalevél-forrázatot kell használni.
Gutaütésnél a beteg hirtelen elveszti az eszméletét, összeesik és tehetetlenné válik. Arca vörös, duzzadt és verejtékes. Halántéka erősen lüktet, lélegzetvétele mély és hörgő. Érverése kemény. Néha hány, bélsár és vizelet önkéntelenül távozik. Igen gyakori tünet a féloldali bénulás, amikor a gutaütéses góccal átellenben levő testfélen a kéz és láb bénult, sőt még a törzs és a has izmai is bénultak lehetnek. A roham alatt az legyen a legelső teendőnk, hogy a beteget ágyba fektessük. Ügyeljünk rá, hogy a lepedő ráncot ne vessen. A beteget ülőhelyzetbe kell hozni, tehát a fejét magasan kell fektetni, aminek az a célja, hogy a vért az agyból elvezessük. Ugyanezen okból mustárpapirt rakunk a mellére és a lábikrájára, továbbá ecetes beöntést adunk, amelyhez egyenlő mennyiségű ecetet és vizet veszünk. Minden szoros ruhadarabot azonnal meg kell oldani. Rakjunk a betegnek fejére és szive tájékára hidegvizes ruhát, vagy ha lehetséges, jeges borogatást. Gondoskodjunk friss levegőről.
Hányás esetén a beteg fejét oldalt kell fordítani, nehogy véletlenül ételrészek jussanak a légutakba. A szájüregből a nyálkát bóroldatba mártott ruhácskával kell kitörölgetni. Ne adjunk a betegnek szeszesitalt, kávét vagy teát, mert ezáltal csak fokoznók a veszedelmet. Ha a felsorolt teendőket elvégeztük, már bizonyos nyugalommal és türelemmel várhatjuk, mig az orvos megérkezik. ..."
(Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)
Mesterséges lélegeztetés - Min múlik egy élet?>>
Ne bukjunk meg az elsősegély vizsgán! - Újraélesztés lépésről-lépésre.>>