Első segély baleseteknél - Eszméletlenség, ájulás - 4. rész

   "Bélférgek is okozhatnak eszméletlenséggel járó görcsöket. így például, ha a vékonybélben sok az orsógiliszta (ascaris lumbricoides), ezek nemcsak kólikaszerü hascsikarást okozhatnak, hanem görcsös megmerevedést is a testnek hátrahajlott helyzetével (opisthotonus).

   Kólikát többfélét különböztetünk meg. Van bélkólika, epekőkólika és vesekőkólika. Mindegyik olyan heves fájdalommal járhat, hogy a betegen kiüt a hideg verejték, ugy érzi, mintha mindjárt meghalna és aztán eszméletlenül összeesik. Minden néven nevezendő kólikás fájdalom ellen legjobb szer a meleg. Bélgörcsöknél rakjunk meleg kendőt a beteg hasára és adjunk neki beöntési. Epekőzsábánál a meleg borogatást a máj tájékára kell alkalmazni, vesekőzsábánál pedig a vese tájékára.

   Valamely sérv kizáródásánál is megeshetik, hogy a beteg elveszti az eszméletét. Avatatlan ember ne nyúljon hozzá, mert életveszélybe döntheti a beteget. Ha mindenáron segiteni akar, tartsa szem előtt az eszméletlenség esetére vonatkozó általános szabályokat. Hashajtót adni a betegnek nem szabad.

   A nagy hőség hatása folytán hőguta érheti az embert. Mindegy, hogy ez a hőség a napsugaraktól származik-e, vagy pedig más sugárzó melegtől. Rendszerint bizonyos intő tünetek előzik meg. Ilyenek a következők: Az arc kivörösödik, a járás ingadozó, tántorgó, főfájás, fülzúgás, szédülés és szívdobogás jelentkezik. A lélegzés szapora lesz és fölületes és az érverést alig lehet érezni. Végül aztán a beteg elájul, elveszti az eszméletét, tehetetlenné lesz és olyan, mint a tetszhalott. Néha ezekhez a tünetekhez görcsök is csatlakoznak.

   A hőguta első sorban azokat fenyegeti, akik tikkasztó hőségben, nedves levegőben erős munkát végeznek, nagyon izzadnak és nem gondoskodnak elég folyadékfelvételről. A nagy hőségben gyalogló katonák között nem ritka a hőguta. Elég gyakori a kazánfűtők között is. A hőguta megelőzése céljából forró nyári időben a ruhánk bő, könnyű és világos legyen. Oldjuk ki a szűk gallért; déltájban, mikor a hőség legnagyobb, ne dolgozzunk. Igyunk bőven friss hideg vizet. Tartózkodjunk a szeszes italtól és a bőséges evéstől. Ha alkalmunk van rá, fürödjünk meg hideg vizben. Gyaloglók nagyobb meneteknél gyakrabban pihenjenek árnyas helyeken és igyanak gyenge kávét: vagy teát cukor nélkül.

   Ha valakit hőguta ért, gondoskodjunk testének kellő lehűtéséről és folyadékveszteségének lehető pótlásáról. Legfontosabb, hogy felső testét meztelenre vetkőztessük, vagy legalább is, hogy ruháját megoldjuk, aztán vigyük árnyékos helyre. Fejét helyezzük magasra. Egy ember locsolgassa folyton hideg vizzel és egy másik meg legyezgesse. Ha eszmélete nem tér vissza, fogjunk a mesterséges lélegzéshez. Ezt megelőzőleg meg lehet próbálni a betegnek nedves lepedőbe való burkolását. Ha az eszmélete visszatért, adjunk neki eleinte kortyonkint és aztán bővebben kávét, teát, vagy ha ez nincs kéznél, friss hideg vizet. Ha az eszmélellenség igen sokáig húzódnék, adjunk a betegnek beöntést és öntsük le a fejét hideg vizzel. Enyhébb esetben hamar visszatér a beteg eszmélete, ha fejére és szivére hidegvizes ruhát teszünk és valamely erősebb szert szagoltatunk vele, például szalmiákszeszt vagy Hoffmann-féle cseppeket. Ha eszméletre tért már, akkor se adjunk neki szeszes italt.

   Napszúrás rendszerint olyan embert ér, akinek a feje erős napsütésnek van kitéve és födetlen fővel dolgozik. Eszméletlenség esetén ugyanazon szabályok szerint kell eljárni, mint a hőgutánál.

   Akit villámcsapás ér, azt ez megöli, vagy legalább is elveszi az eszméletét. A villámsújtotta ember testén faágakhoz hasonló sajátszerű alakzatokat lehet látni. Friss állapotban a bőrnek ezen vonalszerű rajzai világospirosak, de ujjnyomásra elhalványodnak és néhány nap múlva el is tűnnek. Ha a már 2-3 napos, tehát elhalványodó alakzatokat kénnel érintjük, újból láthatóvá válnak. Az eszméletlen sérült felélesztése céljából haladéktalanul a mesterséges lélegzéshez kell fognunk. A sérültről a ruhát nem szabad lehúzni, hanem messük le róla. Helytelen az a szokás, hogy a villámsújtotta embert beleássák a földbe. A testén esetleg látható égési sebeket szabályszerűen kell kezelni.

   Ötszáz voltos vagy ennél erősebb villamos áram érintése azonnal megölheti az embert. A sérültet a villamos vezeték köréből nem szabad ugy eltávolítani, hogy egyszerűen megfogjuk és elhúzzuk, mert ezáltal az is, aki segíteni akar, belejut az áramba és szerencsétlenül jár, hanem valamely elszigetelő tárggyal, például száraz fával, porcellánnal vagy üveggel kell hozzányúlni. Ha a dolog így nem sikerül, akkor a segítő az említett tárgyak valamelyikével, asztallal, székkel vagy deszkával, vagy pedig száraz szalmával, száraz kendőkkel szigetelje el magát a talajtól, húzzon gummikeztyüt, vagy pedig csavarjon a keze köré minél vastagabban, de legalább 10 mm-nyi vastagon száraz ruhafélét és aztán fogja meg a sérültet ruhájánál fogva és igy törekedjék őt a vezetékről lehúzni Ha a: szerencsétlenül járt ember a sodronyokon függ, gondoskodni kell róla, hogy ne érje baj, ha leesik.

   Fagyás. Nagy vagy tartós hidegben az embernek nemcsak a testrészei fagyhatnak meg, hanem megfagy az egész teste is. Először csak azokon a helyeken jelentkezik a fagyás, amelyek leginkább ki vannak téve a hideg hatásának, és ott, ahol a vérkeringési viszonyok legkedvezőtlenebbek. Kisebb fagyások főleg vérszegény egyéneknél fordulnak elő és olyanoknál, akik hivatásuk természeténél fogva nagyobb mértékben vannak az időjárás viszontagságainak kitéve. Tudni kell azonban, hogy az embert nemcsak a dermesztő hidegben érheti fagyás, hanem már olyankor is, mikor még nincs is nagyon hideg, de az ember nagy fáradalmaktól s esetleg éhségtől kimerülten, vagy pedig szeszes italtól elkábultan leül, elalszik és heves szélroham a testét a fenmaradásához szükséges melegtől megfosztja.

   A megfagyás rendszerint eszméletlenséggel jár. A megfagyott ember testének egész fölülete hideg és halvány, csupán csak az orrán, száján, kezén és lábán láthatunk némi kékes elszíneződést. Végtagjai megmerevedettek, orra, füle, ujjai, karja és lábszára egészen keményre fagyott és oly hideg, mint a jég. Erre a keménységre való tekintettel segítés közben soha egy pillanatra se feledjük, hogy végtagjai nagyon törékenyek.

   Tapasztalat szerint az olyan embert, akit a hó eltemetett, aránylag könnyebben lehet megmenteni, mint az egyébként megfagyottat. Ennek az a magyarázata, hogy a hó rossz melegvezető, minek folytán a test melegét tovább meghagyja.

   A fagyásnak három fokát szoktuk megkülönböztetni. Első a fagydaganat, amelynél a bőr kékesvöröses szinü és hideg. Aki fagydaganat iránt hajlamos, jól teszi, ha nemcsak télen, hanem már kora ősszel is védekezik. Hordjon meleg és bő lábbelit és keztyüt. Hideg időben a szabad levegőn ne dolgozzék. Csak száraz kézzel menjen ki a hideg levegőre. Második a hólyagos fagyási bőrgyulladás, amelynél néhány óra alatt, esetleg csak néhány nap alatt a megfagyott helyeken hólyagok keletkeznek. Harmadik az üszkös fagyási bőrgyulladás, amelynél a szövetek pergamentszerüek és barnás-feketésszinüek lesznek.

   A megfagyott ember lélegzése, érverése és szívműködése is nagyon gyenge. Hőmérséke 24° C-ig sülyedhet. Megmentése érdekében vigyük zárt, de fűtetlen helyiségbe. Fűtött szobában szinte bizonyos, hogy áldozatul esik, mert a test felmelegítésének csak lassan és óvatosan szabad történnie. Cipőjét, ruháját le kell róla vágni. Azért kell levágni, mert különben vetkőztetés közben esetleg eltörhetnének megmerevedett végtagjai. Ha hó van, takarjuk be vele a testét és dörzsöljük erélyesen, de ne kíméletlenül. Ha nincs hó, takarjuk be testét hidegvizes kendőkkel és dörzsöljük velük. Ha módunkban van, ültessük be a beteget jéghideg vízfürdőbe és ott dörzsöljük. Mikor elkezd lélegzeni és végtagjai is némileg hajlékonyak lesznek, bevihetjük valami mérsékelten meleg helyiségbe vagy szobába, de itt is fedjük be hideg takaróval és csak lassankint és fokozatosan menjünk át melegebb ruhákkal való dörzsölésre és arra, hogy a szobát jobban átmelegítsük, illetve befütsük és hogy neki langyos italokat adjunk. Sohasem szabad tehát a megfagyott embert hirtelen átvinni a hidegről meleg helyiségbe. De a mesterséges lélegzés megindításával is nagyon óvatosnak kell lennünk és mindaddig hozzá ne fogjunk, amíg egészen határozottan látjuk, hogy a merevség engedni kezd. Hogy a beteg eszmélete minél előbb visszatérjen, szagoltassunk vele aethert, szalmiákszeszt, vagy Hoffmann-féle cseppeket. Ha ilyen szereink nincsenek, szagoltassunk vele összevagdalt vöröshagymát. Ilyet kaphatunk bármely háztartásban. Néha az eszmélet visszatérése után is érzéstelenek maradnak a megfagyott ember egyes testrészei. Ilyenkor feltétlenül forduljon az orvoshoz és kövesse tanácsát. ..."

(Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)