Első segély baleseteknél - Mérgezések - 6. rész

   "... A mérgezésnek sokféle oka lehet és ezen okoknak megfelelőleg meg­különböztetünk ipari, gyilkossági, öngyilkossági, háztartási stb. mérgezést. A mérgek száma rendkívül nagy és származhatnak az állat-, növény- és ásványországból. Igen sok olyan mérget is ismerünk, amelyet művi uton állítanak elő nem mérgezőhatásu anyagokból.

   Mérgezés esetén a nyújtandó segély szempontjából jóformán mindegy, hogy hogyan jutott a méreg az ember szervezetébe. Az avatatlanra nézve csak az a fontos, hogy ismerje azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik hogy szenvedő embertársán tőle telhetőleg segitsen. Hogy valaki meg van-e mérgezve, vagy sem, azt a laikus nem tudja eldönteni. Mégis elég gyak­ran vannak bizonyos jelek, amelyek neki némi útmutatásul szolgálnak, így például öngyilkosságnál rendszerint megtaláljuk a méreg nyomát papír­ban, skatulyában, pohárban stb. Máskor meg a beteg hányadéka mutat rá a mérgezésre és ennek eredetére. Vannak olyan mérgek is, amelyeket rög­tön fel lehet ismerni szagukról, vagy a betegnek a leheletéről. Ilyen méreg például a szesz, a foszfor, vagy a karból. Néha csak gyanút keltő tünetekre akadunk. Ilyen például az is, mikor valaki közvetlenül valamely étel, vagy ital elfogyasztása után rosszul lesz és esetleg elkezd hányni is. Gyanúnkat még fokozza, ha ugyanakkor és ugyanattól az ételtől, vagy italtól egyszerre többen is megbetegszenek.

   Akkor cselekszünk a leghelyesebben, ha mérgezésnél, vagy ennek gya­nújánál a beteget haladéktalanul kórházba szállítjuk. Mivel azonban mér­gezés esetén sokszor minden perc ujabb és ujabb veszedelmet hozhat a be­tegre nézve, ismernünk kell azokat az általános szabályokat, amelyeknek figyelembevételével módunkban áll, hogy a szerencsétlennek az első segélyt megadhassuk.

   Mérgezés esetén a tüneteknek jelentkezése, illetve kisebb vagy nagyobb mértékben való kifejlődése sok mindenféle mellékkörülménytől is függ. Így például fontos, hogy oldott, vagy nem oldott állapotban jutott a méreg szer­vezetbe, mert az oldott méreg gyorsabban szivódik fel. Némely méreg, ha sokáig áll, részben vagy egészben elveszti a hatását. Növényi mérgeknél nagy szerepe van annak is, hogy mikor, mely időben gyűjtötték és hogyan raktározták el. Mindezektől eltekintve a méreg hatása néha bizonyos egyéni sajátosságoktól is függ, igy például az egyén nemétől, korától, fajától, tápláltságtól stb. Gyermekek, öregek és gyenge szervezetű emberek általában hajlamosabbak a mérgezés iránt, mint az erőteljes, egészséges férfiak. Némely ember ugy megszokja egyik-másik méregnek a hatását, hogy kibír belőle olyan adagot is, amely más emberre nézve már súlyos veszedelmet jelentene. Ilyen például a morfium, a dohány és a szesz.

   Minden mérgezésnél, amely a gyomron át történt, az a legelső és leg­fontosabb teendő, hogy a mérget a gyomorból és a belekből eltávolítsuk. Ezt annyival is inkább meg kell tennünk, mert vannak olyan mérgek, ame­lyeket legalább részben el lehet távolítani, még mielőtt a hatásuk teljes mértékben kifejlődött. A gyomorból a mérget hánytatással lehet eltávolí­tani. Némely méregnek azonban olyan a hatása, hogy a beteg magától is folytonosan hány. Ilyenkor a beteget természetesen nem kell még külön is meghánytatni. Ha szükség van a hánytatásra, a betegnek mindig olyan hánytatót adjunk, amilyent legkönnyebben, illetve leggyorsabban meg tu­dunk szerezni. Ne várjunk, mig a gyógyszertárból hoznak valami gyors-hatásu hánytatót, hanem folyamodjunk a hánytatásnak oly gyakran bevált azon módjához, hogy izgatjuk és csiklandozzuk a beteg garatját ujjal vagy megolajozott kis tollseprővel. Ha ez az egyszerűen keresztülvihető dolog nem sikerül, itassunk a beteggel sok langyos vizet, adjunk neki olajos vagy szappanos vizet, meleg olajat vagy olvasztott vajat. Igyék a beteg fél vagy egész kávéskanálnyi mustárlisztet egy pohár langyos vizben, vagy pedig 1-2 evőkanálnyi konyhasót, pohár langyos vizben feloldva. Ez meg­hánytatja.