Első segély baleseteknél - Mérgezések - 10. rész

   "... Ciánmérgezés. A kéksavas mérgek a vér- és idegmérgek csoportjába tartoznak. A tiszta kéksav a legerősebb hatású mérgek egyike. Kéksav fej­lődik rágás közben az őszi- és sárgabarack-, meggy-, cseresznye- és szilva magvából, különösen pedig a keserű mandulából. Gyermekeknél, akik mohón nekifeküsznek a barackmagevésnek és felnőtteknél is, ha keserű mandulát ettek, már többször fodult elő mérgezés, amelynek gyorsan lehet halálos vége. A kéksavval való mérgezések rendszerint öngyilkos szándék­ból történnek. Főkép azért használják, mert gyors a hatása. Nagy adag tudniillik néhány perc alatt megöli az embert. Aki beveszi, annak az arca kipirul, lélegzetvétele elakad és eszméletlenül összeesik. Kisebb adagnál szívdobogás, szédülés, lélegzési szünet, eszméletlenség és hüdés jelentkezik. A halál 1/2-1 óra múlva szokott bekövetkezni, de ha ennél hosszabb ideig húzódik a betegség lefolyása, a kórjóslat már nem olyan kedvezőtlen.

   A halál néha olyan hirtelen következik be, hogy alig van módunk és lehetőségünk arra, hogy a szerencsétlen embert első segítségben részesít­hessük. Ha azonban a lefolyás nem ilyen rohamos, sürgősen gyomormo­sásról vagy hánytatásról kell gondoskodnunk. Ez különösen akkor lehet eredményes, mikor a mérgezés magvakkal történt. Ha a mérgezettnek alig van érverése és lélegzése is szünetel, azonnal meg kell indítani a mester­séges lélegeztetést. Az idegrendszer megfelelő működésének biztosítása cél­jából, adjunk a betegnek izgató szereket, tehát alkoholt, erős fekete kávét, teát. Fejét, tarkóját és hasát öntsük le meleg fürdőben hideg vizzel.

   Gombamérgezés. Hogy melyik gomba ehető és melyik nem, annak nincsen feltétlenül biztos ismertetőjele. Népies vélemény szerint, ha a gomba nedve megfeketiti az ezüstkanalat, akkor az mérges gomba. Ezt azonban határozottan még sem lehet állítani. Orvosi szempontból csak azt lehet java­solni, hogy a gombának rossz szaga van, ha régi és csipősizü, vagy ha a rovarok már kikezdték, tartózkodjunk tőle. Olyan gombát, amelyet magunk nem ismerünk, ne szedjünk és ne is vásároljunk. Az ehető gomba is okoz­hat mérgezést, ha romlott. A gomba nagy víztartalmánál fogva könnyen indul rothadásnak. Ez az oka annak, hogy néha még a teljesen jónak látszó gomba is már romlott és mérgezésre adhat alkalmat.

   Gombás ételt nem szabad elrakni egyik napról a másikra, mert az ilyen felmelegített gombamaradék könnyen a kolerához hasonló mérgezést okoz­hat. A mérgezés tünetei az elfogyasztás után csak órák múlva, sőt néha csak másnap jelentkeznek és főképpen gyomor- és bélfájdalomban, hányás­ban és hasmenésben mutatkoznak. Néha ikragörcsök, sőt általános görcsök lépnek fel és a beteg a mérgezésnek áldozatul is eshetik. A gombamérgezések elég gyakoriak és rendszerint tömegesek. Óvatosságból és az esetleges mérgezésnek megelőzése céljából fontos, hogy főzés előtt forrázzuk le a gombát, mert igy ki lehet belőle vonni a mérget. Természetesen ezt a kivo­natot ki kell önteni és az első forrázat vizét nem szabad használni.

   Mérgezés esetén az legyen az első segítség, hogy a betegnek hánytatót és igen erélyes hashajtót adjunk, bár sokan azon véleményen vannak, hogy erre nincs is szükség, mivel a beteg amúgy is hány és hasmenése is van. Hashajtásra ricinusolajat lehet használni. A betegnek lehűlt testét melegít­sük fel dörzsöléssel, meleg pokrócokkal vagy melegitőpalackokkal. Ha a hányás már túlságos volna, adjunk a betegnek jeges szódavizet.

   A romlott ételekkel való mérgezés, mint például a kolbászmérgezés, a koleráéhoz hasonló tüneteket okoz. Legtöbbször a véres- és májashurkák okoznak mérgezést azáltal, hogy igen gyorsan bomlásnak indulnak. Ezeket tehát friss állapotban kell elfogyasztani, vagy pedig át kell őket füstölni. Utólagos főzéssel a romlott kolbászban kifejlődött méreganyagot már többé nem lehet megsemmisíteni. A romlott kolbászból igen kevés is alkalmas arra, hogy súlyos mérgezést okozzon. A kolbászfélék elromlását fokozzák a szo­kásos betétek, mint például a zsemlye, liszt, velő, vér, máj, szalonna, mazsola és aprószőlő. Attól is gyorsan romlanak, hogy nincsenek eléggé megsózva és alig vannak megfüstölve.

   A kolbászmérgezés tünetei rendszerint csak órák múlva, sőt némely­kor másnap lépnek fel és rosszullétből, hányásból és heves hasmenésből állanak. Később főfájás, kettős látás és nyelési nehézség mutatkozik. A beteg alig tud beszélni és mindezen tünetekhez hüdési jelenségek csatlakoznak.

   Az első segély hánytatás és hashajtás legyen. Ha gyorsan jön az orvosi segítség és a beteg nem fogyasztott nagyon sokat a romlott kolbászból, a beteget meg lehet menteni, ellenkező esetben a beálló szivgyengeség komo­lyabb következményekkel járhat. Ha a hányásra már nincs szükség, csilla­pítsuk meg a hányási ingert jéglabdacsokkal vagy szódavízzel. Ha a beteg összeesik, fekete kávét, teát adjunk neki, ha pedig teste lehűl, melegítsük fel.

   A romlott és rothadásnak induló hus, kivált a vadhús és a zsíros szár­nyasok husa is a kolbászmérgezéshez hasonló tüneteket hozhat létre. A kezelés a husmérgezésnél olyan, mint a kolbászmérgezésnél.

Rothadó, romlott halak is okozhatnak mérgezést, amelynek tünetei hasonlók a kolbászmérgezés tüneteihez. Az első segély ugyanolyan, mint a hus- és kolbászmérgezésnél. Vásároljunk mindig élő halat!

   A kőrisbogár pora már gyakran okozott mérgezést. Gyilkosságra és ön­gyilkosságra is használják. A nép között nagyon el van terjedve az a téves nézet, kogy a kőrisbogárral a másik nemben szerelmet lehet ébreszteni. Kuruzslók veszettség és vizkórság ellen szokták adni. Belsőleg való bevétel­nél hányást, hasmenést, véres széket és véres vizelést okoz. Mérgezés esetén adjunk a betegnek hánytatót, hashajtót, meleg teát és meleg fürdőt. Izzasztás céljából takarjuk be meleg ruhákkal. Zsirt, olajat, tejet és tojást ke­rülni kell!

   Kígyómarás is okozhat mérgezést. A nálunk ismeretes kigyófajták közül mérges a keresztes vipera és a homoki vipera. A mérgezés tünetei: hideg verejték, szivgyengeség, görcsök és hüdések.

   Az első segitségnek az a legfontosabb feladata, hogy a méreg felszívó­dását meggátoljuk, vagy legalább is késleltessük. Ez okból a marás helye fölött alkalmazzunk erős kötést madzaggal, nadrágszíjjal, zsebkendővel, vagy akár az eltépett ing darabjával. Sokáig a szoros kötés nem maradhat meg, mert üszkösödést okozna. A lekötés után tágitsuk ki egy kicsit a sebet, nyomkodjuk ki és aztán a megmart ember szopja ki. Ne idegen ember! Míg az orvos megérkezik, rakjunk a megdagadt testrészre jeges borogatást. Ne szeszes italt adjunk a betegnek, hanem fekete kávét és teát. ..."

   (Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)