Első segély baleseteknél - Sérülések, sebek, vérzések. 1. rész

   "A balesetek többsége kisebb vagy nagyobb vérzéssel jár. Minthogy pedig a vérveszteség alkalmas a szervezet erejének és ellentállóképességének meggyengítésére, sőt a nagyobb fokú vérzés még az ember életét is kiolthatja, minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy a vérzést minél előbb megszüntessük, illetve a lehető legkisebb mérvre csökkentsük.

   A vérzés verőerekből, vivőerekből és hajszálerekből történhetik és ennek megfelelőkig megkülönböztetünk verőeres, vivőeres és hajszáleres vérzést. Legveszélyesebb a verőeres vérzés. Ha a vérzés nagyobb ürterü erekből történik, akkor sugárban ömlik, ha pedig kisebbekből történik, akkor a seb egyik pontján bugyog a vér. Nemcsak ez jellegzetes, hanem a kiömlött vérnek a színe is. Ha tudniillik verőeres a vérzés, akkor a vér szine világospiros és sugárban lövel ki a seb nyilasából, ha pedig vivőeres, akkor a vér szine sötét kékespiros, meggyfekete, egyenletes és meg nem szakított áramban bugyog és az egész vérző területet egyenletesen árasztja el. Ha a vérzés hajszálerekből történik, a vér folytonosan és lassan szivárog. Verőeres vérzésnél a segítségnek egy percet sem szabad késlekednie, mert minden elmulasztott perc fokozza a beállható veszedelmet. Legkevésbé veszélyes a hajszálerekből való vérzés.

   Ha a vérzés nem nagyfokú, könnyen eláll oly módon, hogy a vért ott, ahol a vérzés van, megalvad, tehát a seb fölött vérrög keletkezik, amely elzárja a véredényt és meggátolja, hogy a vér tovább is folyhasson. A vér-alvadékot tehát ne bántsuk, különben újból megindul a vérzés. Ilyenformán a vérző embernek arra kell törekednie, hogy előmozdítsa a vérnek a meg-alvadását. Ezt ugy érheti el, ha egészen nyugodtan fekszik. A vérzés lehet belső és külső. Belső vérzésre mutat, ha a beteg arca rohamosan halványodik, a bőre hűvös lesz és az érverését alig lehet érezni. Azonnal hivassuk el az orvost, megérkezéséig pedig rakjunk jégtömlőt arra a helyre, amelyről azt gondoljuk, hogy ott a vérzés. Külső vérzésnél ügyeljünk rá, hogy a szívtől a sebhez minél kevesebb vér juthasson.

   Vérzésnél mindig ugy kell eljárni, hogy elkerültessék a sebfertőzés veszedelme. Ez okból, aki az első segély nyújtására vállalkozik, legelőbb is mossa tisztára a kezét és ha lehetséges, még igy se nyúljon magához a sebhez. Annál kevésbé próbálgassa a sebszéleket összeillesztgetni. A sebfertőzés létrejöttét nagy mértékben fokozza, ha a sebhez piszkos és a munkától beszennyezett kézzel nyúlnak. Mivel ezt sokan tudják, azért terjedt el az a szokás, hogy a sebet vizzel, esetleg valamely fertőtlenitő folyadékkal leöblitik. Ez nagyon helytelen eljárás és szükséges volna, hogy az avatatlan ember sohase feledje a nagynevű Bergmann tanárnak intelmét, amely sze¬rint: „Egyetlen csepp friss viz se érintse a friss sebet". Ami pedig a fertőtlenitő folyadékokat illeti, ezek egyáltalán nem valók a laikusok kezébe és rendszerint több kárt tesznek velük, mint hasznot. Még meg kell jegyeznünk, hogy életveszélyes vérzés esetén kivételt tehetünk a szabály alól és mosatlan kézzel is hozzáfoghatunk a vérzés elállításához.

   Nagyobb vérzés esetén lehetőleg tiszta kézzel hajfogassunk össze kis gazedarabot, tegyük a sebre és aztán kötözzük be pólyával vagy tiszta zsebkendővel. Ha nincs gazé, tiszta zsebkendőt használhatunk helyette és ha ez sincs, messünk vagy tépjünk le egy megfelelő nagyságú darabot a vérző egyén fehérneműjéből és nyomjuk rá a sebre. Ezt a kötést nyomókötésnek nevezzük. Ha a vérző seb be van kötözve, haladéktalanul vigyük a beteget az orvoshoz, hogy a fertőzött sebet legalább utólag igyekezzék megtisztitani.

   Ha a vérzés igen nagy, nem fogunk célt érni a nyomókötéssel. A sérült tovább vérzik és a kötés átázik. Ilyenkor, ha a sérülés a kézen vagy lábon van, a vérző hely fölött a felkaron vagy a combon kössük át szorosan az izmokat valami kendővel, szalaggal vagy akár szíjjal is. Az ilyen szoros átkötésnek két órán tul nem szabad megmaradnia. Ha a vérzés sehogysem áll el, akkor a mentő sürgősen mossa le a kezét, ha az igy támadó időveszteség nem jár veszedelemmel a sérültre nézve, nyúljon bele bátran a sebbe és nyomja oda az ujját a vérző véredény nyilására, hogy ily módon útját állhassa a további vérzésnek és megmenthesse a sérültnek esetleg veszélyben forgó életét. Ismételten is meg kell jegyezni, hogy magához a sebhez csakis életveszedelem esetén szabad hozzányúlni. Sohasem szabad a sebre a vérzés elállítása céljából gyógyszert, tapaszt, falvakarékot, vattát, pókhálót, növénylevelet, friss marhatrágyát, szivacsot, tépést és hasonlókat rakni és nem szabad megpróbálni, hogy a sebre vizelettel megnedvesített ruhát tegyenek. A sérült testébe benyomult idegen testet, mint például üvegdarabkát, edénycserepet, golyót és ezekhez hasonló tárgyat ne bántsuk, hanem várjunk, mig az orvos megérkezik.

   Ha a sérült ember a nagy vérveszteség folytán elveszti az eszméletét, ugy kell vele bánni, mint bármely más okból származott eszméletlenségnél és helyezzük őt ugy, hogy a feje lefelé csüngjön és testének többi része minél magasabban feküdjék. ..."

(Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)