Első segély baleseteknél - Sérülések, sebek, vérzések. 2. rész

   "... A sebzés oka szerint megkülönböztetünk metszett, vágott, szúrt, zúzott, lőtt, harapott, szakított, horzsolt, égett stb. sebet. Legkevésbé veszedelmesek a metszett sebek szoktak lenni, ha nem túlságosan nagyok vagy mélyek. Jóval veszélyesebbek a szúrt és lőtt sebek és pedig nemcsak azért, mert rendszerint a mélybe hatolnak, hanem főleg azért is, mert ezeknél könnyen jutnak a sebbe fertőzést okozó idegen testek, mint például piszkos homok­szemek és ruhafoszlányok. Zúzott és szakított sebek, ha nagyok, mint pél­dául robbanásnál, néha oly súlyosak, hogy a sérült életét csakis azonnal végzendő csonkítással (amputáció) lehet megmenteni.

   Ha az alszár vivőerei bármely okból kitágulnak, vivöértágulatok kelet­keznek, amelyek helyenkint ércsomókat alkotnak. Néha ezek az ércsomók megrepednek és súlyos, sőt veszélyes vérzések támadnak. Vérzés esetén nyomókötést kell alkalmazni és ha a vérzés erre el nem áll, a combot körül kell kötözni és haladéktalanul orvost kell hivatni.

   Ha a sebet égés okozza, gondolnunk kell arra, hogy az égés lehet első-, másod- és harmadfokú. Elsőfokú égésnél a bőr kipirul, megduzzad és emellett a sérült rövid ideig tartó fájdalomról is panaszkodik. Ha a hámréteg alatt savó gyülemik meg és hólyagok képződnek, az égés másodfokú, ha pedig a bőr elhal, harmadfokú égésről van szó. Kisebb fölületes égésnél a bőr szépen gyógyul és az égésnek következménye alig marad. Mihelyt az égési fölület nagyobb, mint az egész testnek egyharmad része, akkor az égés, akármilyen fokú is, halálos szokott lenni.

   Elsőfokú égésnél vonjuk be az égési sebeket olajjal, sótalan vajjal vagy sárga vazelinnel. Másodfokú égésnél olajat használjunk, azután hozassunk a gyógyszertárból gyorsan egyenlő mennyiségű lenolajból és meszes vizből készült keveréket és fedjük be vele az égési fölületet, hogy ily módon ezt megóvhassuk a levegő behatásától. Az égési seb hólyagjait laikus ember ne próbálja felszurni. Ha az összeégett egyén ruházatának cafatai hozzátapadnak a bőrhöz, nem szabad róla a ruhát letépni, hanem kíméletesen körül kell vágni és rétegenkint kell leszedni. Ami beleragadt a bőrbe, azt majd az orvos fogja eltávolítani. A fájdalom enyhítése céljából nem szabad az égett helyet hideg vizzel leönteni és hidegvizes ruhát sem szabad rárakni. Tegyünk rá inkább olajba mártott tiszta vászonruhát és, hogy ez le ne essék, kíméletesen kössük körül pólyával, vagy akár tiszta zsebkendővel. Nők, ha libegő ruhájuk lángot fog, rémületükben ide-oda futkosnak és ily módon még fokozzák a veszedelmet a keletkező légáramlással. Ilyen esetben az égő embert hirtelen takarjuk be pokróccal, asztalkendővel, teritővel, lepedővel vagy akár a saját kabátunkkal, aztán fektessük le a földre és henger­gessük meg, hogy elfojthassuk a lángot. Csak ezután öntsük le mindenütt vizzel, ahol lángot fogott a ruhája. Most ajtót és ablakot betéve szaba­dítsuk meg ruházatától.

   Aki testének nagy fölületén szenvedett égési sebeket, azt burkoljuk be lepedőbe, hogy légvonat ne érje. Szomjúsága csillapítására adjunk neki bőven vizet, kávét vagy teát.

   Ha valakit ki akarunk menteni a tűzből, mielőtt hozzáfognánk, rakjuk le magunkról lecsüngő ruhánkat, a rajtunk maradottat pedig jól nedvesítsük meg tetőtől-talpig. Kössük körül az egész arcunkat nedves ruhával. Akinek a ruhája magának tüzet fog, ne fusson tovább, hanem vesse magát a földre és hengergesse magát köröskörül. Csak azután igyekezzék a veszedelmes környezetből kiszabadulni.

   Aki elégette a száját, nyelvét vagy garatját, az orvos megérkezéséig öb­lögesse kis tejjel kevert mészvizzel.

   Kénsavtól, marólúgtól vagy pedig akármiféle más égető folyadéktót származó égési sebnél az égési területet öblítsük le vizzel és rakjunk rá olajos ruhát. A továbbiakat az orvosra kell bizni.

   Meszes gödörbe való esésnél töröljük le a meszet a sérült arcáról és testéről, vetkőztessük le és öblítsük le alaposan vizzel vagy ecetes vizzel.