A nő egészségtana - Menstruáció, terhesség, szülés, gyermekágy 5. rész
"... A normális terhesség végén bekövetkezik a normális szülés, vagyis a magzatnak és a magzat burkainak kiürülése az anya testéből. Ez a folyamat elsősorban a méh izmos falát veszi igénybe, amelynek összehúzódásai szorítják ki a méhnyakon és a hüvelyen át az újszülöttet. A méh segítségére vannak még a hasizmok is. A terhesség végén a méh izmai időnként összehúzódnak, a méh kemény lesz, a hasfalakon át a hasüregben egy szilárd, tojásalaku testet lehet tapintani és evvel együtt kisebb-nagyobb fájdalom, úgynevezett fájás jár. Ez a fájás a terhesség utolsó idejében szabálytalan időközökben jelentkezik, a szülés közeledtét azonban az jelzi, hogy ezek az összehúzódások, a fájások szabályos, mindinkább rövidülő időközökben követik egymást. A méh izmai rövidebb-hosszabb ideig megmaradnak az összehuzódottság állapotában, azután ismét elernyednek s egy szünet következik. Ezek az összehúzódások a méh tartalmát szorítják kifelé, a méhnyak tágul, hogy utat engedjen a magzatnak. Mint már említettük, a magzathártyákon belül a magzat egy folyadékban, az úgynevezett magzatvízben úszik. A szülés első stádiumában a magzathártyák megrepednek és a magzatviz elfolyik.
A szülés további lefolyása elsősorban attól függ, hogy a magzat milyen helyzetet foglal el a méhben. A terhesség vége felé leggyakrabban a magzat fejjel néz lefelé. A magzatnak ezt a helyzetét nevezzük fejfekvésnek. De megesik, hogy a magzat keresztben fekszik, vagy éppen fordítva, ez utóbbit nevezik farfekvésnek és ezek a szülések már nem folynak le olyan simán, mint a fejfekvésnél. A terhesség utolsó hónapjában a magzat fekvése már megállapítható, ezért célszerű, hogy ebben az időben a terhes nő magát orvossal megvizsgáltassa. Az orvosnak ugyanis gyakran sikerül a kellő időben felismert rendellenes fekvéseket a szülés kezdeti stádiumában befolyásolni, ugy, hogy a magzatot a helyes fekvésbe fordítja.
A szülés első szakasza tehát az úgynevezett tágulási szakasz, amely a méhszáj teljes tágulásával végződik; ez 12-24 óra hosszat is eltarthat. A szülés második szakasza, a magzat kitolása első szülőknél néhány óráig (rendszerint 1-5 óráig), többször szülőknél ellenben sokkal rövidebb ideig, gyakran alig negyedóráig tart. Ez alatt az idő alatt a fájások hevesebbek lesznek, a szünetek rövidebb ideig tartanak és működésbe lépnek a hasizmok is, a hasprés: a szülőnő megkapaszkodik az ágy szélében, mély lélegzetet vesz, úgyhogy a rekeszizom lehetőleg mélyre sülyed, a lélegzetét visszatartja a fájás egész tartama alatt, hogy ezáltal is segítsen a méh tartalmát kiszorítani. Tüdő- és szívbeteg nők nem képesek arra, hogy a méhnek ilyen módon segítségére siessenek, nem tudják a hasprést kellő erővel működésbe hozni, ezeknél csak a méh izmai működnek, minek következtében a szülés elhúzódik, vagy meg is akadhat, úgyhogy mesterségesen kell befejezni.
Gátrepedés. A fájások alatt a szeméremrésben megjelenik a magzat feje. Ekkor van legjobban veszélyeztetve az úgynevezett gát, ami aránylag könnyen bereped s ezért szokta ezt az orvos vagy a bába szülés közben feltett kézzel védeni. Ennek ellenére bekövetkezhetik a gátrepedés, különösen, hogyha a csecsemő feje nagyon nagy. Úgyszintén rendszerint bekövetkezik, ha nem a fej, hanem a far születik meg először. Nagyon fontos dolog a gátrepedést pontosan összevarrni, ami által későbbi kellemetlen következményeket el lehet kerülni.
Az újszülött súlya átlag 3 kiló, de jóval kisebb sulyu magzatok is még életképesek. A magzat megszületése után egy kis szünet következik és utána a szülésnek a harmadik szakasza, vagyis a magzatburkok és a méhlepény eltávozása. Ez a szakasz egy fél órát vesz rendszerint igénybe, mig a méh összehúzódásai a méhlepényt eltávolítják. Ezek a fájások azonban már nem járnak olyan fájdalommal, mint a tulajdonképpeni szülés alatt.
A szülésnél nagy súlyt kell helyezni arra, hogy szakértő, tehát bába, vagy komplikációk esetén orvos legyen jelen. Ha azonban a szülés oly helyen, vagy oly hirtelen áll be, hogy a bába nem lehet ott idejére, akkor a következő teendői vannak a jelenlévőknek. Lehetőleg olyasvalaki segédkezzen, aki már maga is szült. A szülő nőt tiszta ágyba kell fektetni, semmiképpen sem szabad az ivarszervekhez nyúlni, hanem az egész folyamatot a természetre kell bizni. A segítő kezeit és különösen körmeit alaposan mossa meg meleg vizzel, szappannal és körömkefével, és amikor a fej kezd megjelenni, tiszta vattacsomót szorítson a gáttájra. A gyermek megszületése után, amikor a köldökzsinór már nem lüktet, le kell kötni egy széles szalaggal, amely nem vág be, feszesen, körülbelül egy tenyérnyire az anyától, azután mégegyszer egy tenyérnyire lejebb; a szalagot ugy megcsomózni, hogy ki ne oldódjék. A két szalag között a köldököt átvágjuk. Ezután a csecsemőt langyos 35 fok Celsius fürdőben megtisztítani, a köldököt tiszta vattával befedni és tiszta ruhával átkötni. Ha a méhlepény is eltávozott, a külső nemi részeket langyos vízbe mártott vattával óvatosan leöblíteni, vattával vagy tiszta kendővel leszárítani, jókora vattacsomót helyezni a combok közé és a gyermekágyast összeszorított combokkal hanyatt fektetni.
Szülés közben előforduló rendellenességek esetén az orvosnak kell beavatkoznia és a bába kötelessége, hogy mihelyt valamit észrevesz, azonnal orvoshoz forduljon.
A terhesség vége felé, gyakrabban a szülés alatt, egy sajátságos görcsös állapot, az úgynevezett eklampsia áll be, amelynek oka valószinüg az, hogy a szervezetből mérges bomlástermékek nem tudnak eltávozni, illetve, hogy a szervezet méregtelenítő szerveinek, az úgynevezett belső elválasztásu mirigyeknek a működése nem normális. Az eklampsia alatt a terhes nő elveszti eszméletét, heves rángások és görcsök rázzák. A roham eleinte legfeljebb egy percig tart; legsürgősebben orvoshoz kell fordulni, hogy megfelelő kezelésben részesülhessen a beteg.
A szülés következtében a méh belső felülete voltaképen egy sebfelület, és ez, valamint a megviselt szülőutak nagyon hajlamosak mindenféle fertőzésre. Az ilyen fertőzés, a gyermekágyi láz, régebben nem volt olyan ritka, mióta azonban egy magyar orvos, Semmelweis felfedezte, hogy a gyermekágyi láz fertőzésnek a következménye, amelyet a vizsgálónak nem tiszta ujja, vagy műszere közvetit, azóta a kellő tisztasággal az asszonyok ezreit és ezreit mentette meg a tudomány. A gyermekágyi láz régebben a szülőintézetek réme volt, ahol a fertőzést a vizsgálatot végző orvosnövendékek vagy orvosok közvetítették, a magánházakban lefolyt szülésnél a gyermekágyi láz ritkább volt, mert ott a szülő nőket sokkal ritkábban vizsgálták. Ma már megfordítva van, és ha a gyermekágyi láz gyakorisága általában nagyon jelentékenyen csökkent, de mégis legerősebben csökkent a szülőintézetekben, ahol ma már a ritkaságok közé tartozik. Éppen ezért, mivel városokban a lakás a legritkább esetben alkalmas arra, hogy ott a szülés normális lefolytatásához szükséges felszerelés és tisztaság rendelkezésre álljon, legcélszerűbb a szülést szülő-intézetekben, kórházakban, klinikákon lebonyolítani, ahol egyrészt a tisztaság sokkal tökéletesebb, másrészt pedig esetleg előforduló komplikációk esetén a legtökéletesebb orvosi segítség is kéznél van.
A normális szülésnek akadálya lehet egyrészt az, hogy a méh, valamint a has izmai nem tudják a kellő erőt kifejteni, vagy pedig a szülőutaknak a fala nagyon merev, nem elég tágulékony és végül a medencecsont szük volta, amelyet gyakran az angolkór okoz. Ugyanígy lehet akadálya a szülésnek a magzat hibás fekvése. Az ilyen komplikációk esetén csak orvosi beavatkozás segíthet, vagy azáltal, hogy pótolja a fájások hiányzó erejét és fogóval hozza világra a magzatot, vagy a hibásan fekvő magzatot helyes helyzetbe hozza, vagy végső esetben, ha a magzat a normális utakon nem születhetik meg, a műtéti uton, a hasfalon át, az úgynevezett császármetszéssel fejezi be a szülést. A sebészi tudomány mai fejlett állapota mellett ez a súlyos beavatkozás csaknem mindig megmenti az anya és a magzat életét is. ..."
(Az egészség enciklopédiája - Dr Rotter Henrik kórházi főorvos)