A női testkultúra - 1. rész

   "A mai világban ritka az egészséges szép test, mint a fehér holló. Szemünk gyakorlatlansága és a divat raffináltsága alaposan tévútra visz bennünket olyankor, mikor a színházban, a Dunaparton vagy a bálban ugy találjuk: ni, mennyi a szép nő! Ha ezeket a szép nőket kihámoznánk a has­övekből, a festékből, a frizurából, a ravaszul megszerkesztett toalettekből, bizony hamarosan odalenne minden illúziónk. Nem tudom, akadna-e tiz lány vagy asszony közül kettő, akinél alaposabb vizsgálat után ki ne derülne valami szomorú hiba, akinek a bokája nem vastag, akinek nincs ó-lába, nincs x-lába, sem a melle nem csüng, sem a gerince nem görbe. Az eper­ajkak csak a rúzs kitűnőségét bizonyítják, a fius csipők a párisi vagy svájci céget dicsérik, mely az újfajta gummifüzőt szállította. Az arc rózsái szin­telén vagy petyhüdt, pergamenszerü bőrt takarnak, a finom topánkák lúd­talpat rejtegetnek, a selyemharisnyák viszereket vagy csenevész izmokat, - épugy, mint a durva  pamutharisnyák  vagy  félretaposott  sarkú cipők.

   A mi egészségtelen életünk kivétel nélkül mindenkire rányomja a maga bélyegét. Természetellenes és erőszakos a nevelés, természetellenes és meddő a mai kor egész hajszája, természetellenes és kusza az élete minden osztály asszonyának. Már pedig nem lehet büntetlenül sekélyes, munkátlan életet élni felületes szórakozásoknak, henye társadalmi szokásoknak hódolni, egészségtelenül öltözködni, mértéktelenül táplálkozni. És épigy nem lehet megőrizni a test frisseségét és rugalmasságát korán kezdett és későig tartó nehéz munka mellett, szükségben, a pihenés minden lehetősége és a higiéné szeretete nélkül. A jómódúak és a szegények asszonyai egyaránt megsínylik életük fizikai és lelki helytelenségeit: egyformán jelentkezik náluk a korai hervadás, az izmok petyhüdtsége, csúnya ráncok az arc és az egész test bőrén és a legkülönbözőbb deformációk a termetben. A fiatal asszonyokon egy-kettőre meglátszanak asszonyságuk eltörölhetetlen nyomai, a lógó has, lógó mellek stb; az anyaság funkcióit pedig a rugalmatlanná vált és hibák­kal teli fizikummal egyre nehezebben tudják elvégezni.

   De hogyisne menne tönkre az a szegény test, mely már a gyermekkorban fülledt, rosszlevegőjü tantermekben görnyed és itt a városban, a ter­mészettől elszakitva, alig-alig jut hozzá, hogy egy kis friss levegőt szívjon vagy hogy egy kis mozgással izmait gyarapitsa. Az iskolai torna, sajnos, jobbára csak szentelt viz, mert hiszen a testnevelésre szánt idő elenyészően csekély, a szellemi tanulmányok majdnem minden időt lefoglalnak.

   Rossz levegő az iskolában, rossz levegő odahaza, a helytelenül épített, nedves, napfénytelen bérkaszárnyában, a kiszellőzhetetlen és portól soha meg nem tisztitható lakásban. Így lakik a városi emberek zöme, híjával a higiéné legszükségesebb feltételeinek is. Innen jár a hivatalba, a gyárba, az üzletbe az önálló kenyérkeresetre kényszerült asszony, hogy mint az a kulturemberhez illik, valósággal leülje az életét a négy fal között, mint egy börtönben: az irodában vagy a munkaasztal mellett. Az állandó és hely­telen ülés átka hamarosan kiütközik a gépirólányokon, hivatalnoknőkön, gyárilányokon: az arra prediszponáltak gerincferdüléseket, hajlott hátat szereznek, szük, beesett mellkast, elálló lapockát, ugyanígy a tanítónők vagy a könyvtárakban görnyedők.

   Az elárusítónő vagy más, aki sokat ácsorog és talpal, lúdtalpat kap, mert a nagy megerőltetés következtében a talpon sülyedés áll be vagy pedig a viszerei betegednek meg, - és époly kevéssé tud helyesen járni, mint az a divathölgy, akit az anyagi jólét tunyaságra visz és nem mozog eleget, ugy hogy alig tudja vonszolni elhízott testét, vagy pedig lábbandázsokkal és magassarku cipőkkel nyomorította el a lábát. A keskeny francia cipő lehetetlenné teszi a megfelelő testsulyelosztást, ez pedig előfeltétele a helyes járásnak. Éppenilyen kegyetlen hátráltató a mozgásban a csípőt és a combokat leszorító gummifüző, mely a régi, levitézlett halcsontos mieder valamivel civilizáltabb utóda lett, de époly kevéssé képes tartósan és hazugság nélkül megadni az óhajtott karcsúságot, mint néhai elődje. A vér­keringést, a lélegzést és a csipők szabad mozgását azonban hasonló mérték­ben akadályozza.

   Nemkevésbé károsak a divat egyéb követelményei: a púder, az arc­festékek, melyek korán sirba viszik az arcbőr rugalmasságát és természetes üdeséget. Így hát a szépitőszerek reakciója, az öltözködéssel elkövetett visszaélések, a sok felületes izgalommal járó hajsza, amit a divat bálványa parancsol, a komoly tartalom- és célnélküli élet, a túlságos élvezetek ép­oly hamar megőrlik a test szépségét és fiatalságát, mint a másik oldalon a munka és a nélkülözés, a kenyér gondja és a kulturigények hiánya.

   Ha megfigyeljük a gyermekeket és a felnőtteket a fürdőben, mikor többé-kevésbé ruhátlanok, azt fogjuk látni, hogy a gyermekek között sok­kalta több a szép és egészséges testű, mint a felnőttek között. Érthető: hiszen a gyermekek élete mégis csak természetesebb és kevesebb hazug­sággal van átfütve, mint a felnőtteké, őrájuk nem nehezedik olyan súlyosan a viszonyok mostohasága és a társadalmi konvenciók tisztelete, hibás élet­móddal nem pazarolták el fiatalságukat és ruganyosságukat. Bizonyos, hogy igen, sokszor már magunkkal hozzuk a gyönge, rosszul megépitett fiziku­mot, a különböző betegségekre, testi defektusokra való prediszpoziciót. De bizonyos az is, hogy ezt megfelelő életberendezkedéssel igen nagy mérték­ben ellensúlyozhatjuk. A viszonyokat máról holnapra nem tehetjük jobbá, de okszerű intézmények bevezetésével és egészségesebb szokások felvételével sokat segithetnénk a lakás, az iskola, a hivatal egészségügyi bajain - és még a mai nehéz viszonyok között is visszaszerezhetjük és megőrizhet­jük testünk szépségét és egészségét, ha résen vagyunk, higiénikus, termé­szetes életmóddal és a komoly testkultúra kitartó munkájával. ..."

(Az egészség enciklopédiája – Dr. Madzsar Józsefné)